mint másnapra kihűlt, épp csak megpiszkált vacsorát,
kéne hagyni engem is mindig hidegen,
hogy nem is tudni ezeket, kicsodát-micsodát,
mert a másik örökké idegen marad

(Nyerges Gábor Ádám)

 

 

 

JÓNÁS TAMÁS

KITERJESZTÉS

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Melegem

 

még volt meleg. a szavakban szeretett kis lakások rendje. azt
hiszem, vastag pulóverben voltál, és kék ingemben aznap este.
akkor a meleg: zsíros, illatos kenyér. akkor még nem fagyott
jegessé a szemem, és nem töredezték szét megkopoktatott
hajnalok, az időnek lassan nőtt a haja, mert haja volt, nem
mohája. meleg volt. pedig csak ketten bujtunk el szeretni egy
kisszobába. nem hiányzik. ha vashoz vagy formákhoz hasonlítanám
 a szívem, nem a követelés, hanem a megszáradt finom tavalyi
dió, az értelem mondatja ki ezeket a szavakat. mert elismerem,
hogy minden elveszett. és vannak dolgok, mire már nem talál rá
közülünk senki. de nem lehetek vérem, hitem és vállalt szakmám
miatt ennél csendesebb: leírom, hogy szerettelek, és jó volt
melletted akármikor, akárminek lenni.

 

 

Kiterjesztés

 

Már a nyárban fekszem. Árnyban.
Gondjaim labirintusában sok-sok üres pohár van.
Józanná boldogítva, mint konzervet, bontogatom a Napot.
Van-ágyon fekszem, várlak piros hallgatásban, nyugalmamnak nincs ára.
Az öröm verébcsapata rám száll, szétszórt morzsádra.
Boldog vagy. És boldog vagyok.

 

 

 

NYERGES GÁBOR ÁDÁM

ÚJBESZÉL

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Saját lelkéhez

és mindenkinek, aki szereti

 

mint másnapra kihűlt, épp csak megpiszkált vacsorát,
kéne hagyni engem is mindig hidegen,
hogy nem is tudni ezeket, kicsodát-micsodát,
mert a másik örökké idegen marad

otthagyni fintorral, nem ejteni rajta szívet
vagy sort rá, hogy kiderüljön, mitől ilyen,
s fellelni mindezt immáron abban, akit illet,
az erre érdemesebb többiben: magad

 

 

A ’tend’ szónak a Magyar Létértelmező Szótárba

történő felvételére irányuló kérelem

(szerkesztendő változat)

 

Múzsák elmálló mázsás máza
lennél, Költészet?
Vagy lurkók lobbanó lándzsás láza?
Legyen önkényed szerint.

Nem itt a kérdés.

A dokumentumot? Naná, hogy mentem.
A többi úgyis menthetetlen.

Mondhatni

   állandó
+ múlandó
   mállandó.

Mint az feljebb is látható,
a literáció
egyre inkább csak átható
alliteráció,

a többi téma tend.

 

 

Tüneti kezelés

1.

megeresztem a melegvizet mert ez jó a sántításra
és szünet nélkül nézek filmeket
bizonyos költőket nem olvasok a hatás elkerülése végett
a képernyőn bordák szakadnak ki
gerincek repednek és karok csavarodnak el valahai helyükről
mint kiskanál a fagylaltkehelyből mered ki győztesen az utoljára maradt csont
a besorolás szerint torture porn pedig csak szimpla horror
ahogy kicsit arrébb műanyaghuszárok áznak a múzeumkertben
rászárad a lovakra a tegnapi hó
nemcsak nemzetünk iránt érzett szolidaritásból
nem bírok talpraállni

 

2.

időközben langyítani kéne a vizet mert a forró az mégse jó
a langyost utálom a tévé töküres
büntetésből a gyerekként kihagyott ugróiskolákért a vécéig menet
mindjárt hanyattesek

 

3.

biceg bennem a dallam is a nemolvasott költők egyenként vetik le magukat a polcról
a tévében kong a tegnapi műsor megkésett előzetese a víz persze kihűlt míg ezt írtam
a horrorban meg nyert a rosszember csak hogy ilyen is legyen
a huszárok a hóval együtt olvadtak el azt hiszem tegnap óta évek telnek el

 

4.

míg olvadt mézeskalácshadosztályok kétes levében főve
ázott ki belőlem a sántaság
legalábbis a lábamból

 

 

Újbeszél

 

Ha nem mondhatjuk mindenkinek,
nem is mondjuk hát senkinek,
de egyre több mindenki sejti meg,

hogyha nem mondja senki el,
számolni kell majd mindenkivel,
hogy amit tudtak az apáik

(visszaamenőleg nagyapáig),
majd újratanulják az olvasást,
sor-köz-helyek helyén, hogyha mást

már nem lehet, hát majd a sorok helyett
követel magának minden sok helyet,
s ha nem lehet is, mondjuk mégis,
mind, elvileg.

 

A versekhez Németh Gábor tanulmányrajzait illesztettük