Nincsen lova, nincsen lova már a magyar huszárnak,
Mert elvitték, abfirolták azt a magyar gazdáknak.
Ha kellett, hát odaadtuk, eljárunk mi gyalog is,
De a nevünk, az megmarad, huszár leszek, vagyok is.

 

 

"DE A NEVÜNK, AZ MEGMARAD!"

Régi katonafotók Mihucz Péter gyűjtéséből
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Az értelmiség növelésére és a tisztek használhatóságának fokozására vezető eszközök a következők: 1. tiszti vizsgatételek behozatala; 2. jó katonai képzőintézetek … a hadseregben nagy mennyiségben megvannak a képezhető elemek, és az értelmiség a tiszti karban, habár eddig nem sok alkalma volt felszínre jutni, elég erősen van képviselve.”
(Az osztrák hadsereg. In: Háboru-könyv. Szerk. Nagy Miklós és Zilahy Imre. Pest, 1866)

 

 

 

 

 

 

 

 

„Katonai képesség, férfias jellem és társadalmi műveltség: ezek a varázserők, melyek a tiszt tekintélyét emelik, vagy melyeknek hiánya tekintélyét csökkentik. Már pedig a tekintély a tiszt tevékenységének nélkülözhetetlen kelléke.”
(Danczer Alfons: A mi hadseregünk. Bp., 1889. 105. old.)

„A katona kiképzésénél és nevelésénél tehát egyidejűleg két egészen ellentétes czél után kell törekedni: először megölni, kiirtani a korlátolt önző „én”-t és az egyéni önkényt, amennyiben az egésznek összműködését gátolhatná; másodszor fölkelteni az önzetlenséget, a közszellemet, mely csak a közjót, mely csak az egésznek becsületét érti és érzi.”
(Danczer Alfons: A mi hadseregünk. Bp., 1889. 209. old.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Mindazon élelmi czikkek, melyek a  katonát a háborúban egy napra megilletik, egy hadi élelmező adagot tesznek. Ily adag alkatrészei a következők:
50 cl. Rántott leves (konzerv alakjában),
840 gr. kenyér vagy 500 gr. kétszersült,
300 gr. marhahús, vagy 450 gr. disznóhús, vagy 400 gr. borjú- vagy bárányhús (vagy egy megfelelő adag konzervhús, mint dobozolt, füstölt, páczolt hús , szalámi vagy szalonna),
140-200 gr. főzelék (rizs, árpakása, gríz, borsó),
18 cl. kávé czukorral vagy 36 cl. théa rúmmal és czukorral,
36 cl. bor vagy 72 cl. sör, vagy 9 cl. pálinka vagy 6 cl. rum,
Az étkezés elkészítéséhez szükséges mellékczikkek (só, paprika, zsír, stb.) a kellő mennyiségben, végre
35 ½ gr. leszállított árú dohány."
(Danczer Alfons: A mi hadseregünk. Bp., 1889. 506. old.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Az ősz folyamán aztán a krumplivadászat általános mellékfoglalkozássá fejlődött. Állásban, járőrszolgálatban, vagy bárhol, mindig találtak az emberek módot arra, hogy alkalomadtán gyakorolják. Pontosan ismerték a csapat működési területén fekvő lelőhelyeket. (...) Képesek voltak pár szem addig rejtve maradt krumpliért az orosz tűzérség figyelmét magukra vonni.”
(Mészáros Vilmos : Emlékeim az I. világháborúból. Przemysl ostroma, toloncúton Szibériába. 76. old.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„A hadsereget nem tekintették fegyverbe állt polgárok megszervezett tömegének, mint például az angoloknál vagy a franciáknál, (…) hanem a tisztikar külön kaszt volt, mely a legénységet csak „emberanyagnak” tekintette. (...) Szállóige volt a lovasságnál, hogy a ló a huszár értékesebb fele, mert pénzbe kerül, embert pedig ingyen kap a hadsereg.”(Mészáros Vilmos: Emlékeim az I. világháborúból. Przemysl ostroma, toloncúton Szibériába. Bp. 2003. 117. old.)

 

 

„És ez a lerongyolódott, üresgyomrú csapat mily hősiesen engedelmeskedett! Vastag posztóruhában, fehérnemű nélkül állták a néha 50 fokos meleget. Önfeláldozással küzdötte le a rettenetes terepet, menetelt, harcolt teljes 8 hétig.”
(Sréter István ezredes jelentésének részlete az 1918-as albániai harcokról. In: A magyar gyalogság. Bp. 412. old.)

„A honvédfőparancsnoki tisztet, a megalakulástól kezdve 1905-ig, vagyis 37 esztendeig, József főherceg Ő cs. és kir. Fensége töltötte be. Az ő nevéhez fűződnek a magyar honvédcsapatok nagyarányú fejlesztésével járó kiváló eredmények. Az ő neve a honvédségnél fogalommá vált és annak történelmével teljesen egybeforrott. Honvédeink igazi atyjaként ismerte őt mindenki.”
(Berkó István szerk.: A Magyar Királyi Honvédség története 1868-1918. 55. old.)

 

„Nincsen lova, nincsen lova már a magyar huszárnak,
Mert elvitték, abfirolták azt a magyar gazdáknak.
Ha kellett, hát odaadtuk, eljárunk mi gyalog is,
De a nevünk az megmarad, huszár leszek, vagyok is.”
(Katonanóta az első világháborúból. In: A magyar huszár. Bp. 1936. 257. old.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„A német állások mögött működő kiképzőcsoportoknál látni lehetett, hogy a mi katonáink mennyivel kimerültebbek, kiéhezettebbek és rosszabbul felszereltek, mint a németek. Egy fiatalabb katonánk átlagsúlya csak 50 kiló volt.”
(Megjegyzés az 1918-ban a franciaországi hadszíntérre küldött osztrák-magyar katonák állapotáról. In: A magyar huszár. Bp. 1936. 339. old.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Csámpáslábú, pislogó fotografus furakodik közénk. Kacagtató kép a satnya kis civilista  a sok daliás uniformis között. De a hangja annál dominálóbb:
- Gyorsan, uraim, a lencse elé! – sipítja. – Kép az egész életre. Ez a pillanat nem tér többé vissza, s ki tudja, állhatnak-e még egyszer fotografus elé az urak! Tessék sietni!
- Hát Untauglich-barátunk, - esünk neki – maga már el is temet  minket? Gyönyörű perspektíva!”
(Vitéz báró Roszner István: Katonák, népek, események. Bp. 1939. 28. old.)

 

„Karcsúbokájú nőt látok besurranni a cukrászdába, egy igazi mennyei tünemény, rohanok utána – de persze közeledésről nem lehet szó. Kívülem még tíz tiszt ül az asztaloknál. Ezek mind az angyalra szegezik szemeiket. Egyik fagylaltot fogyasztom a másik után. A nő, mint valami uralkodó lény, néz el fölöttünk. Érzem, hogy csak rangsor szerint lehetne megszólítani. Van köztünk egy alezredes. Elszántan csavargatja hatalmas bajszát, de nem mozdul. Én csak zászlós vagyok, így a helyzet részemre kilátástalan s lesujtva távozom."
(Vitéz báró Roszner István: Katonák, népek, események. Bp. 1939. 161. old.)

 

 

„Egy ilyen ezred olyan, mint egy hosszú, kettősvégű hurkatöltő masina. Az egyik végén belegyúrják otthon a kiöltöztetett regrutát, a másik végén pedig földolgozzák őket sírdombtölteléknek. (...) És ez a gép gyorsan dolgozik mind a két végén.”
(Dr. Berend Miklós hadi önkénytes honvéd törzsorvos harctéri naplója. Budapest, 1916. 227. old.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Tulajdonképpen rettenetes is, hogy ezek, - mi is, ők is – itt énekelni tudunk. Úgy látszik, már teljesen fel van forgatva  a lelkünk; kőkeményre száradt a szívünk, mert hiszen az asztalunktól oda látunk a Wysota lejtőin fekvő orosz halottakra, sőt a Javorzyna csúcsa alatt fekvő tyroli meg magyar katonák szürke hulláira is!”
(Dr. Berend Miklós hadi önkénytes honvéd törzsorvos harctéri naplója. Budapest, 1916. 270. old.)

 

A szövegidézeteket válogatta: Mihucz Péter

CSEH TAMÁS: Nem látlak én téged többé...

 

Előzmény: "Fényben elrendezett vágy" - A női szépség