talán a szabadságom miatt
levegő
tollak
élet
képzeld csak
ott tanácstalankodnak
a tömény szürkében

 

 

 

FALUDI  ÁDÁM

FOSZTÓKÉPZÉS

 

 

 

 

 

 

 

 

kábelezve

a vonaton krakkót álmodik az ablaknál ülő férfi
mellette buszozást meg körömlakkozást a festett nő
spagettit vagy talán vizsgatételeket
a könyvét ölébe ejtve
tőlem jobbra bóbiskoló
egyetemista kinézetű nagy puha mackó

megyek haza
lejárt a munkaidőm
ez a rohadék megint másfél órát késik
mert a rézlopás világnapját ünneplik a kábeltolvajok
fakad ki a kalauz
aztán kiugrik az ablakon és elrepül

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

süvöltés
(avantgard 3)

láttam nemzedékem legjobb emlőit pocsékba menni
allen ginsberg ne hülyéskedj velem
ez itt avantgárdony
az a közös bennünk
hogy már én sem tudok szemüveg nélkül felolvasni
szóval
dinnyés agárd gárdony velence velencefürdő
allen ginsberg ne hülyéskedj velem

visz a vonat futok utánam
a nádas is szép
a kevéske tó
meg hogy mindez itt élettel élesre töltve
halak emberek madárvárta sétányolók
visszavonat ugyan nincs
de mintha én jönnék vele szembe
és mintha mintha ezt a vonatot
nem is igazán látnám jól

 

 

 

 

 

 

 

 

 

fosztóképzés

a feltámadásból letámadás
így alakult
ha gondolod
törődj vele

és akkor
akár egy riadt tekintet
amikor rossz irányba hagytad el a kilencediket
visszanézel

talán rosszul értelmezted
talán nem is fontos hogy ez a mázsahúsz
körüli nő itt kutyát sétáltat a közeledben
sárga márkás izét húzott magára
egy michelin baba hozzá képest
gusztusos és persze jobban lehet felé közeledni

és a kutya is óriási
és meggörbed és kínlódik
hogy az a rengeteg maradék kitolódjon belőle
ide a deres fűre

az értelmetlen meg megy majd oda fel
ezzel a két óriási értelmetlenséggel
így alakult
ha gondolod törődj vele

aztán én meg volnék maga a kénytelen
aki mást gondolt és szeretne mást remélni is
a feltámadásból ez hullott ide

annyira hihetőnek ígérkezett
hajszoljuk mert ez csak az eleje
gondoltad miként mindenkor
a kezdeti tévedhetetlenek gondolják
és volt hozzá valami finom zene

mintha kiloptak volna
huszonnégy órámból egy percet
és azt hiszik
az ilyesmit nem venni észre

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

nem segítek magamon

isten nyugosztalja istent
segítségre van szükségem nem istenre
pénzre van szükségem nem segítségre
szerencsére van szükségem nem pénzre
amit eddig meghagytam arra van szükségem nem szerencsére
pénzre van szükségem nem arra amit eddig meghagytam
a semmire van szükségem különféle címletekben
a szerencse lapjára hívni szerencsétlenség ásza
szitkozódás átok szenny mindent egy rakásra
veszíts ahogy nem tudsz és veszíts
ahogyan kell

hangtalan erdő vág keresztül az esti gyalogúton
példátlan sebességgel múltam el harminc éves
hiába mondom neki viszi kivágni a fáit tovább
hiába mondom hiába ismételgetem
az erdő viszi kivágni a fáit tovább

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

cibálja a szél a drótokat

cibálja a szél a drótokat
nézem az ablakot
a madarak
csodákat repülnek a levegőre
megszoktam
soha nem volt ez másképp

talán a szabadságom miatt
levegő
tollak
élet
képzeld csak
ott tanácstalankodnak
a tömény szürkében
és hallhatod a hangjukat
nem is tanácstalanok
lendüljünk még egyet
aztán majd kiderül
suhogja az öreg
mi is ez milyen idő
nem biztos hogy tudható
nehéz repülni működő mágnessel az agyadban
úgy is nehéz hogy megszórnak
radarzavaró vackokkal
úgy a legnehezebb
ha látod több mint a felét és majdnem az egészet
aztán elvitorláznak a fák felé
a hegynek
és ezen elgondolkozol ahogyan nézed
mi is lehet ott a szárnyak alatt
ebben a téli légzengésben

 

 

 

 

 

 

 

 

égitársaságom

én a jefferson airplane-el repülök legszívesebben ma is
velük változatlanul mindig időben odaérek mindenhova
dacára annak
hogy ez a kedvesen öreg
örömeimre emlékeztető szerkezet
ez a jefferson airplane
a hippi bolondozások menetrendszerinti járata
alkatelemeinek legtöbb darabját
rég elhullatta valahol

egyetlen ülés a szárnyatlan szabadságon
biztonsági öv nélkül
mindössze ez maradt belőle
ja és a motor
azt meg én viszem magammal a hónod alatt

 

 

 

 

 

 

 

 

beúszni a horizontba hortenziával

ül és a horizontba néz
szép vékony vonal
elismerem a horizontot
mondom neki is
jó hogy ott ülsz ahonnan nézheted
én naponta megkeresem a horizontot
ha nem tudok másként örülni
a horizontra nézek mert arra van minden
kaland és titok
akár a spájzban a felső polc gyerekkorodban
gyere velem ma horizont van
zöldes színű és ringat
melletted a nádban néhány vízicsibe
ráfekszünk a horizontra hanyatt
vonalat húzunk velünk
hosszú érdekes vonalat

 

A versekhez egy névtelen özépeletai fotográfus képeit társítottuk