VERSTÖRTÉNÉS 2011.03.07 - JÓNÁS TAMÁS: DOKUMENTÁCIÓ

Ülünk az idő tűztől burjánzó, alánk szelidített lován.
Ragyogunk mi is. Arany a test, réz az emlékezet.
Ez a pokol volt, az pedig családi szánkódélután.
Egyre gyengül lopott mantrám:
nem létezek, nem létezek.

JÓNÁS TAMÁS

DOKUMENTÁCIÓ

1988

Korom. Aranykádak között állok.
Gondolkodom szuvas titkomon.
A lányok visítanak a Napra, ki szebb.
Gazdag fiúk táskáiban lapulnak a gondosan csomagolt szendvicsek.
Ajtók, ablakok egyformák. Idegen táj
a lakás. A fény hülye: ki-beugrál.
Nyitva a kád állkapcsa. Látom én, hogy ő a farkas.
Lakótelepi szoclakás. Minden erdőről elhallgatsz.

Dokumentáció

még volt meleg. a szavakban szeretett kis lakások rendje.
azt hiszem, vastag pulóverben voltál, és kék ingemben aznap este.
akkor a meleg: zsíros, illatos kenyér. akkor még nem fagyott
jegessé a szemem, és nem töredezték szét megkopoktatott hajnalok,
az időnek lassan nőtt a haja, mert haja volt, nem mohája.
meleg volt. pedig csak ketten bujtunk el szeretni egy kisszobába.
nem hiányzik. ha vashoz vagy formákhoz hasonlítanám a szívem,
nem a követelés, hanem a megszáradt finom tavalyi dió, az értelem
mondatja ki ezeket a szavakat. mert elismerem, hogy minden elveszett.
és vannak dolgok, mire már nem talál rá közülünk senki.
de nem lehetek vérem, hitem és vállalt szakmám miatt ennél csendesebb:
leírom, hogy szerettelek, és jó volt melletted akármikor, akárminek lenni.

Új életem első axiómája

Csinos testekben rothadó a lélek.
A pusztulás lehelli illatát.
Én minden bűzös lakásban elélek.
Szerelmem illata hat, hogyha át.
Csikóként dobok le magamról nyerget,
s veszem magamra az eget.
Csak árt az Isten a hitemnek.
Az ördög tűzzel fenyeget.
Mikor a tűz az én vagyok, kék.
Szabálytalan lobogva hamvadok.
Amit szeretnék, mások is szeretnék.
Na, hess, madár, a szívben épp a szarka sok!

Opacity: 3%

Ülünk az idő tűztől burjánzó, alánk szelidített lován.
Ragyogunk mi is. Arany a test, réz az emlékezet.
Ez a pokol volt, az pedig családi szánkódélután.
Egyre gyengül lopott mantrám: nem létezek, nem létezek.

A versekhez Szilágyi Lenke fotóit társítottuk