„Egyet soha nem szabadna művésznek elfelejtenie:
hogy szemedet, szád, orrod a szülődtől örökölted,
de van valami, amit nem örököltél senkitől
- ezt a valamit, ezt a mindent, amit így mondasz: Én."
(Karinthy Frigyes)

 

 

 

KÉPKOCKÁK AZ ÉN FILMJÉBŐL

KOVÁCS KITTI UNIVERZUMA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pilinszky János

Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.

Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.

Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csorba Győző

Lélek és ősz

 
Akvarell-táj kő-lélek márvány-lélek
A márványnak nem árt a pára nem árt a kőnek
Láthat a szem bolyhos kontúrokat zilált
síkokat omlatag szerkezetet: a lélek
kő márvány a lélek a változó évszakra mitse hederít

A lélek évszakai mások a lélek ideje más:
vénebben jár a vén tőkék és fák között
ismeri makacs ritmusuk buzgó rabságuk ismeri
gyámoltalan védekezésük hogy mindenről lemondanak
csak megmaradjanak kopáran szürkén bármiképp

Egy-nyári lepkék bogarak tébolya pezseg mindenütt
a pusztulás előtti láz kavarja-űzi őket
A lélek kő-nyugodt előre s vissza tudja már
lepkék bogarak istene kiben szorozva-osztva
jelen van sorsuk-lényük valahány mozdulása

A pára majd fölszáll a lepkék bogarak tébolya kihuny
új arcot ölt a táj aztán megint aztán megint
cirmosodik a szem kútja mélyül sötétedik
A lélek kő márvány a lélek szigorú és kemény
legföljebb néhány karcolásnyit változik.

 

 

 

 

Érzések, rezdülések

Kovács Kitti kiállítása a CD Fű galériában, 2011. március

 

2007 őszén ismertem meg Kovács Kittit Csongrádon. Félelmet láttam a szemeiben. Két héttel ezelőtt, ezen a helyen jelentette be, hogy én fogom a kiállítását megnyitni. Rendkívül kínosan éreztem magam. Azt kérdeztem tőle: ”Hogy hozhattál ilyen helyzetbe?”

Se író, se művészettörténész nem vagyok, ezért ne várjon senki tőlem képelemzéseket. Csak azt mondhatom, amit gondolok.
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23 - huszonnégy képkocka kell egy vetített film egyetlen másodpercéhez.
Nem is olyan régen, saját munkáim kapcsán azt a kifejezést használtam: „Én-Univerzum”. Most Kovács Kitti Univerzumában vagyunk.

Ha azt a bizonyított tényt vesszük alapul, hogy emberi lényünk minden egyes pillanatot rögzít az életünkből, akkor azt is állíthatom, hogy most Kitti filmjének egyes képkockáit, lenyomatait láthatjuk. Természetesen más eszközökkel is rögzíthetünk egy-egy pillanatot, például egy fényképezőgéppel, de Kitti nem dokumentálni akart, hanem közölni valamit.

Mit látunk valójában a képeken? Tájképfestészetet, vagy egyszerűen csak a természethez való vonzódást? Azt bizton állíthatjuk, hogy munkáiban Kitti a természetes eredetű anyagokhoz kötődik leginkább. De ha nem tájképfestészet, akkor talán absztrakt ábrázolást látunk?
Sokan azt gondolják, hogy az absztrakt festészet a XX.század találmánya. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a leginkább köztudatban lévő, ősi barlangfestmények figuráit megelőzték az amorf absztrakt ábrázolások. Csak a mi XXI.századunkban van más olvasata ezeknek a formáknak. Hol van a fejlődés, ha a több ezer éves jelképeket is csak egy szűk réteg tudja értelmezni?

Hogy miért mondom ezt? Azért, mert nem figurákat, tájképeket, vagy bármi kézzel fogható dolgot látok a képeken, hanem érzéseket. Kitti lelkének, apró rezdüléseit láthatjuk. Kitti a reggeli teázgatásnál, Kitti ábrándozik, Kitti az esti borozgatásnál hahotázik, Kitti a művésztelep füvében hempereg, majd fest. Kitti kuncog, szomorú, boldog.

1950-60 években Yves Klein emberek testéről, főleg nők testéről készített lenyomatot.

"Csak gyűlöletet érzek minden iránt, ami engem alakított, és megkísérel még mindig alakítani; szerencsére sokat álmodom. Hosszú, szép álmok ezek, körülöttem minden átalakul, vagy inkább én alakítok át mindent, és minden jó lesz, szép és igaz... az emberek, a házak, a levegő..." (1952 előtt)

"Most értem meg, hogy a monokrómiák ezeknek a pillanatnyi állapotoknak a szellemi lenyomatai, éppen úgy, ahogy a modelljeim testének a lenyomata a hús nyoma. De lehetnek-e a természet pillanatnyi állapotának lenyomatai? - Kimegyek. Egy perc alatt a folyó partján vagyok, a káka és a nád között. Mindenre festéket spriccelek, és a szél, meghajlítva a gyenge szárat, könnyedén és finoman vásznamra hozza, melyet szabadon odatartok a zúgó természetnek: így kapom a növényvilág lenyomatát. Aztán esni kezd, enyhe tavaszi eső: átengedem vásznamat az esőnek, és megtörtént; megvan az eső lenyomata! Egy atmoszférikus esemény jele! (1956)
(Yves Klein - Naplójegyzetek)

Ma már bizonyított tény, hogy az ember halálakor 21 grammot veszít testének súlyából, amire azt mondhatjuk: lélek. Mennyire apró, testünk többi részéhez képest, és milyen hatalmas erő lakozik benne! Mennyivel egyszerűbb dolgunk volna, ha kiléphetnénk testünkből, és lenyomtathatnánk az érzéseinket, mint Yves Klein az emberi testeket. De az Isten, a teremtő, vagy egyszerűen az evolúciós fejlődés nem volt ily kegyes hozzánk - ám a kezünkbe adott valamit helyette, amit úgy hívunk: művészet.

Most Kovács Kitti Univerzumában és filmjében vagyunk.

Nagy merészség, önmagunkat, érzéseinket másoknak megmutatni mondhatom.

„Egyet soha nem szabadna művésznek elfelejtenie: hogy szemedet, szádat és orrod szülődtől örökölted, de van valami, amit nem örököltél senkitől - ezt a valamit, ezt a mindent, amit így mondasz: Én." (Karinthy Frigyes)

A világ - a művésznek - akkor kezdődött, amikor ő született, ez a Szó. Nincs apja, nincs anyja, nincsen fajtája, nemzetisége.
Most 2011 van. Boldogságot és barátságot látok Kitti szemeiben. Örökre eltűnt a Félelem.

Bartus Ferenc

 

KOVÁCS KITTI
1988. 11. 24., Budapest

Tanulmányok:

2007 - Magyar Képzőművészeti Egyetem, festőművész szak (mester: Nagy Gábor)
2003 - 2007 II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, rajz tagozat
 
Kiállítások

2011. március - CD FŰ galleria, Budapest
2009. május - A RÖG csoport Tizenkétszemközt című kiállítása, Szolnok, művésztelep
2009. április - Magyar Képzőművészeti Egyetem kiállítása, Fővárosi Állatkert
2009. április - Tavaszi kiállítá, Budapesti Műszaki Egyetem kollégiuma
2009. március - Nők Kastélya kiállítás, Gödöllő, Királyi Kastély
2009. március - Csongrádi művésztelep állandó kiállítása
2009. február - Áll a bál, Cékl'art - AKKU
2008. December - Ji King, Magyar Képzőművészeti Egyetem
2008. október - Neonardo Divatperformansz, Fészek Kert
2008. szeptember - Művésztelepi Kiállítás, Csongrádi Galéria
2008. június - Picasshion Divatperformansz, Collegium Hungaricum, Berlin
2008. április - Műemlékvédelmi világnap kiállítása, Corvinus Egyetem kollégiuma
2008. március - Made in Hungary+med, Gödör Klub, Budapest
2008. február - Fotogrammok, Magyar Képzőművészeti Egyetem
2007. október - Picasshion Divatperformansz, Fészek Kert
2007. június - Vár-tér, Makris Agamemnon műtermében, Budapest

Díjak, ösztöndíjak

2008/2009 - Segíthetek? MOL Tehetségkutató program, művészeti kategória
2007 - II. Rákóczi Ferenc emlékérme
2006/2007 - Segíthetek? MOL Tehetségkutató program, művészeti kategória