VERSTÖRTÉNÉS 2011.03.26 - AYHAN GÖKHAN: LASSÚ

lehunyt lélekkel kilép
a test a kádból, én vagyok
a test, ami lép, a kádtól
a fürdővíz fehér
(Lassú)

AYHAN GÖKHAN

LASSÚ

Haza

veszély nélkül van sötét,
meg lazulás az anyagban,
ez a test egyedül arra elég,
hosszú szavakban hazavigyem.

Arc

Az egész világ egy hátrányos világ,
ebből adódóan az ember szomorú,
a nagy keresésben, kedves uram,
 vegyük észre a meglévő okot,

ne térjünk el a kiindulóponttól,
nem jó semmilyen filozófia,
láttam a hajléktalanok arcát,
barátom, többé nem merek belenézni

egy olyan arcba, többé nem létezik
a nekem tetsző arc, sokáig hittem,
ismerem az embert, belátom,
ez újabb tévedés, tovább növelem

vele a hátrányt, felelős vagyok érte,
felelős vagyok a szomorúságért.

Kivétel

mit tudsz magadról? amennyit
az orvos diagnosztizált egy este
a kórházfolyosó ovális ablaka előtt
meg fogsz vakulni a bal szemedre
mit látsz a világból? amennyit
kitakarsz belőle.

a többi nem hasznos, a többi
a másik fele.

Talán

az álom és a test ugratóján túl
mennyi van hátra?
annyi a lélek, amennyi lebomlik
a testből, utána

milyen történet veszi kezdetét vagy
talán a végből
megismétel többször annyi variánst—
aztán  csak leépül

az emlékezet mint a vadrózsák közé
feleslegesen
beszórt és hiábavaló homok. tisztul
a látás egy helyen.

Lassú

lehunyt lélekkel kilép
a test a kádból, én vagyok
a test, ami lép, a kádtól
a fürdővíz fehér

A versekhez Németh Gábor metszeteit társítottuk