patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus

 

 

 

SÓS DÓRA

MORFEUSZ TEÓRIÁI

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IV.

szőttes szikra
tánc
pierrot
kalapemelés
    után
        szerep
    MASZKOT FEL!
szertartás     dobütem
    kender fonat
szakállból csillag
ugatás
    az üres égen rohanó
        csa-ho-lás
tejfehér     fogazat
    szederjes spirál
        ba
    csavarodó
ujjak fekete
    lőrés lyukacsos
    szemek
a hang hangtalan terjed
nevét
kotró
    szakadás
a zsebben
lebegés az égen
rácsodálkozás
az álomban az égen
festett        
a holdvilág

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

½ VI

NEMhasztalanNEMellenállásNEMhasztalanN
E    ? az ellenállás (nem) ha/laszt(hat)atlan E
M         (nem) hasztalan az [el]leN∑állás     M  
?               hasztalan? a (nem)ellenállás      ?
à            a nem(ellenállás) a hasztalan !!      !
NEMhasztalanNEMàleállásNEM:hasztalan   N

ellenségespropagandaellenségespropagandaellenségespropagand
aellenségespropagandaellenségespropagandaellenségespropagan
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
ításnemmutatjamegmagátazirányításnemmutatjamegmagátazirány
ításnemmutatjamegmagátazirányításnemmutatjamegmagátazirány

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VI.

Az ellenállás (nem) hasztalan.

ellenségespropagandaellenségespropagandaellenségespropaganda
ellenségespropagandaellenségespropagandaellenségespropaganda
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
ításnemmutatjamegmagátazirányításnemmutatjamegmagátazirányítás
nemmutatjamegmagátazirányításnemmutatjamegmagátazirányításnem

kapzsiság
utálat
féltékenység
bizonytalanság
   
    Rabszolgaság folyamatban.
[Önkényesen tanúsítva.]

„A XXI. század új század lesz! Nem a rabszolgaság és lényegtelen ügyek százada.
Nem az osztályharc, nemzetiség, és más irányítás százada!
Olyan kor lesz, ahol az emberiség valami tisztáért és helyesért áll ki!”
Szuverenitást!
Szabadságot!
Végzetet!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VII.

Impresszió

„kezdődik előröl a végtelenített álom”
(és illékony hitbe vész a rácson át szűrt alkonyat
s a belénk szürkült abszurd illúzió
fázós mindennapok hideg konyhakövéről
és soha-nem-volt valóságokról)
drapéria vagyok, emberi testre vonva
és név és cím és ujjlenyomat
néhány kósza számjegy
s megannyi világrajövetellel terhes
szoboralak

csillagképek anyajegyből… táncolnak
és a hajnalokban csillan ökörnyál álmom
hogy körbeér az érhálózatom a világon
ha elég hosszan nyújtom
és a vágy – ó, igen – kontinenst rajzol
és az írásképem előtt nagy szemekkel
műértők műélveznek
földrajzi vérképemre: térkép lesz a szívhez
a nagy tudomány sok vad színnel
utat váj rongyos pszichémbe
otthonosra ismert rögökből
disztichonba zárt görögökről
betűk istállójában

! szívrobbanás !
állandó önteremtés és
végbe vesző önalkotás
bőrbe varrt dögcédulánk
e kócos identitás: rángó víziók
éjjelek és nappalok
fekete és fehér objektumok
a hittel átitatott térben
szállnak
lélegző gondolatalakzatba zártan

….avokádózöld hajnalok
és granadillacsókú reggelek kísérnek át az életen
a magamra ébredés iszonyatán
a levedlett jellemeken
és a hímzettszélű lényegen:
hogy még közel sincs itt a vége
a jelmezes főpróbáknak…
.
impresszióm: a felkelő nap
ánizskék úszó-szálló fellegek
(reménnyel szegett szemekben kavargó
álmok és rejtjelek
aranyszín arcok és minták
és feslő rémült istenek)
melyek haladnak az égen karavánban
és még hisznek a várakozásban
mint ünnepszagú gyermekek

! látomás !
ismét ismétlődöm
ismétlődő ének és önök
tömött hosszú sorokban
apró adagokban
adom magam
a társadalomnak

ködfátyolkép: villódzó jövő
látványelemmel tele a jelenetem
és néha csak festett alak vagyok
mocskos üveglemezeken

testemen tetovált
kulcsszavak és jelszavak
a meg nem írt útmutatóból: kódjelek
az emberiség fogalmára
de definícióm: nincs
determináltságom nem is volt
csak szilaj akaratom
és menekülés képzetből képzetbe
és a folyvást újrakezdés
mert újrakezd, és:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IX.

mértani

1.    Vonalzók egyeneseiből megfogannak a tervek
2.    Az összes véletlenek mentén körvonalak gyűlnek
3.    Ezután alakulnak ki a későbbi jellegzetességek
                    elképzeléseink alapvető mértani formák szögeibe törnek
                    drasztikus önformálások árán a sápadt arcra tónusok kerülnek
                    az amorf alakból kezek és lábak nőnek
║    időnként kacskaringósan érintkezünk a kép más objektumaival

► míg végigér a grafitvégű álom az ötlettől a megvalósulásig

az eltévelyedések mentén + követve a biztos pontokat
a satírozástól átlyuggatott felületekből vonhatjuk le
a végső konklúziónkat arányainkra vonatkozóan

    és a kép végleg értelmessé válik

ekkor felpöndörödik a képünk széle
összes eseményünk határai elmosódnak

    és a kép végleg értelmetlenné válik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

X.

Figyelem: Interakció!
Figyelem: Interakció!

M   É    G    S   O     K  I  D   Ő   N  K    V A N
Az evolúciós idő szűkűlése csak illúzió. Az evolúció az egyéniségből
kinövekvő ezerirányú kibontakozás, magszórás, önhintés, vágyerőmű.
Az ember terjedése nem mutáció, csak ki/beteljesülés.

                        Az őrült tudós magyaráz.

A Föld szeret minket.
A gépeink is szeretik a Földet.
A mérgeink is szeretik a Földet.
Még a módosított génjeink is szeretik a Földet.

                        A feje lobog halak gyűrűjében.

A pusztulás csak illúzió. A mutáció pletyka.
Az ember a megvalósult Ígéret – a betetőző gyönyörérzet és a végtelen győzedelmesség.

Az egyén megtöbbszöröződik:
[EGYxEGYén=1 .DE. 2x2ÉNNÉgyén & NÉGYxNÉGYén =>16
5897EGYÉNszer5897EGYÉBegyén=34774609 háh! 1én. Po-én.]
A fejlődés előrehalad. És az előre mindig jobbat jelent,
a további mindig a kifinomultabb.

                        Ujjai szálkák a világ szemében.

KIBONTAKOZÁS:
„Az egyik meghal, a másik él”. Múlt.
„Egyik oldaláról a másikra fordul; él.” Jelen.
A jövő ismeretlen, egy pontba összesűrűsödő holisztikus jelenés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

XI.

rétegelt
múlt
rétegelt
idő
rétegelt
tér
rétegelt
kép
rétegelt
vágy
és aztán:
A KEZDET
TART
a fikcionált térben
a fikcionált világegészben
a reflektált MOST
alig hiszi
hogy a MOST egy HOLNAP volt
és éppen csak félrenézett
és TEGNAPPÁ kövült
sírhatnéka támad
felnevet
egyszerre szülei terméke
a vágy megtestesülése
szégyene a teremtésnek
és szent koronája
egyszerre gének hordozója
mágusa egy népnek
egyszerre élő és életet szopó csecsemő
a soha fel nem növésben
bár már vén és szerényebb
egyszerre majdani ük és tegnapi déd
egyszerre lett minden az ÖVÉ
és egyszerre veszt majd el mindent
egy olyan rétegelt pillanatban
ami az Örökkévalósággal egy
és a pillanat megdől
ő tehetetlen átgurul
és ami volt KEZDET
ismét KEZDETTÉ válik
ahogy kezdetté vált újra és újra
folyvást termelődött újra
és ő észrevétlen átcsúszott a múltba
a jelenbe ahol ő nincs
a jövőbe a múltba
a jelenbe
a múltba
a jövőbe