nincs út a
a fájdalom
mentén

 

 

 

BORA

AZ ÉBRENLÉT GYŰRŐDÉSEI

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

meztelenségem
levedlett
végtelen

*

mint testen az árnyék
délben átlép,
már túl van mindenen

mint két ismeretlen,
kiket a járvány
együtt ragadott el

*

nem tudhatod
mi az igazság
csak ha már
függsz uraddal
minden hiteknek
balján

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

egykedvű zuhogás
álmomban a halál
száz angyal teste
egy hópehelyben

*

a hang nem terjed
csak a csend

hatalmas holdárnyék
napfogyatkozott hitem

nagycsütörtöki álmot hoz
minden éj

fáklya a sötétség
a fény áttört vérzés

egy sosemvolt világ
elvet
él

*

a tépéscsinálók
a levelet álmomba
mondatonként juttatták el

de már nincsenek
háborús sérüléseim,
csak egy különbéke hegei

a papírcsíkokat egymás után
rakom gyermekkorom
kínzóeszközére,

a hatalmas fekete zongora
tetejére,
gyermekrúgásaim visszhangjára

végtelen hosszú távirat
egy másik álomból.
minden mondat előtt
gyertyát gyújtok

a gyász lecsöpög
az ébrenlétbe.
kivasalhatatlan.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kezedben mint
gyertyát tartottál

a soha fel nem szálló
füstöt nézted
a mecsek alján

velem fáztál
pedig a kancsót langyos
keresztvízzel töltötte meg
anyám

a csonka csend
mezítláb járt
rezzenetlen
lombok fényszilánkján

*

a tükör szárnyas oltárában
hármasosztatú csend

egy mozdulat
fátyolt igazít fejemre

nem lesz tökéletes
mint falakon a
retusált esküvői képek

mielőtt elindulok
a tükröt
letakarom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ma olyan sűrű
szövésű az ég

nincs út a
a fájdalom
mentén

*

betakarítani a test
melegét

kipucolni a katedrális
vízköpőjét

molytalanítani veronika
kendőjét

*

álmomban mélyen
alszol
a folyékony üvegben
kisimulnak
az ébrenlét gyűrődései
halálba mártott
testedről eltűnnek
az erek ostorcsapásai
körülötted talált tárgy
minden
mit elvesztettem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kirabolt királysír
az ég
arcod szétosztott
birodalmát
többé
nem nehezíti
könnycsepp

*

mint télre letakart
szobrok,
halottak várják:
valaki vegye le róluk
az ég súlyát

*

múlt és jövő -
tétova árnyak

még nem biztos
hogy szilárdulnak
a tárgyak

s visszafordul
éjszakába
a hajnali járat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

körmöd nem nő
ujjbegyed fölé

a középkor metszete
örvény

a szög elveszett
ereklye

a bányató
beszáradt stigma

anyag
a hiányban

arcod építi
rommá

*

megreped
a tél burka
leomlik az idő

elmaradt vérzés hava
betakar
hogy fázzak

*

a keresztről
leveszi
a testet

a csontokban
a félelem

a testről
nem veszi le
a keresztet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A versekhez a szerző fotóit társítottuk