"Ünnepnek élem meg a Könyvhetet..."
Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint: Ádám Tamás, Andrassew Iván, Antall István, Darabos Enikő, Faludi Ádám, Géczi János, Hargitai Ildikó, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Láng Eszter, Pécsi Györgyi, Podmaniczky Szilárd, Szabó Tibor Benjámin, Tarján Tamás).
„Ünnepnek élem meg a Könyvhetet...”
Ádám Tamással a Könyvhétről
Onagy Zoltán: Nyakunkon a Könyvhét (2011.06.02 - 2011.06.06), honnan, hogyan informálódsz, szakmabelinek illik, melyik kiadó mit jelentet meg?
Ádám Tamás: Kapom az Írószövetség email-jeit, olvasom az irodalmi portálokat, újságokat. Azon kiadók, amelyekkel valaha kapcsolatban álltam, rendszeresen küldik a listát. Nem utolsósorban pedig az íróbarátaim, ismerőseim felhívják a figyelmem a könyveikre, hol, mikor lesz bemutatójuk, hol dedikálnak.OZ: Ha kicsit nosztalgikusra veszem, az emlékezet határán a Könyvhét – zsurnaliszta panellal – valóban a Könyv Ünnepe, az olvasó készült rá, fehér inget húzott, úgy indult a Térre, ahol helyileg felverve a helyi könyvesboltok sátrai. Egy időszakban érdemes volt jó viszonyt kialakítani az eladókkal, hogy a kötelező aktuálisokat meg tudja venni az olvasó a pult alól, mint például a Körképet, a Szép verseket, a Rivaldát, ezekből soha nem szállítottak eleget az első menetben. Mostanában valami okból nem érzem a régi áhítatot. Ugyan miért? A Könyvhét nem lehet korfüggő.
ÁT: Én még valahol ünnepnek élem meg a Könyvhetet, de azt hiszem, egyre kevesebben vagyunk ezzel így. Mi sem húzunk már fehér inget. Tolongunk most is a Vörösmarty téren, néhányan megvesszük a Körképet, a Szép verseket, a Rivaldát, aztán morgunk, hogy a szerkesztés már megint egyoldalúra sikeredett. És egy-egy míves vers olvasása után odavagyunk a gyönyörtől. Azt meg, hogy egyszer volt olyan világ, amikor pult alól jutottunk könyvekhez, az ifjabbak már el sem hiszik.
OZ: Szerinted megmaradt a Könyvhét rangja a két másik könyves akció mellett? Ha három húsvét volna, törhetnénk a fejünket, melyik húsvét húsvét, melyik még húsvétabb.
ÁT: Kevéske maradt, és én is maradok már a Könyvhét mellett. Nekem az a Húsvét hétfő. A többi kedd.
OZ: Kicsi a piac és minden nappal vékonyodik az olvasói réteg. Szerinted a gyors egymásutánban lenyomott Feszt és Könyvhét nem fosztja-e ki egymást, húzza el a vásárlóerőt egymás elől? Vagy éppen ellenkezőleg?
ÁT: Egy írónak, költőnek józan ésszel azt kell erre válaszolnia, hogy legyen sok hasonló rendezvény, minden reklám jól jön a könyvnek, a szerzőnek. Úgy látszik, nem vagyok józan, mert azt mondom: kifosztja az olvasót, és megkoptatja az ünnep szót.
OZ: Kitől (kortárstól, magyartól) vársz új munkát, kötetet, mi az, amit feltétlenül megnézel?
ÁT: Barátaimtól, sorstársaimtól, Zalántól, Kukorellytól, Turczitól, meg a többiektől. Onagyot is ideírnám, ha nem ő lenne a kérdező. Megnézném Borbély Szilárdot, Parti Nagyot, esetleg E. Csokonai Lilit, ha arra járnak.
OZ: Mi az, amit megvásárolsz, már most tudod, hogy biztosan?
ÁT: Noha jóval a Könyvhét előtt kijött a nyomdából György Péter Apám helyett című könyve, valószínűleg csak a helyszínen veszem meg. És már nyúlok is a pénztárcámért, ha meglátom Sándor Iván A másik arc című esszékötetét.
OZ: Mekkora összeget tartalékolsz könyvheti vásárlásra?
ÁT: Soha nem tudtam tartalékolni pénzt, semmire. Most is így lesz, elköltöm a fizetésem a Könyvhéten, aztán három hétig vízzel hígított tejbe áztatott kekszen élek.
OZ: Mi az, amit biztosan megkapsz baráti ajándékként?
ÁT: A barátaim új kiadványait, vannak, akik mindig elküldik. Várom is, mert érdekel, mit csinálnak.
OZ: Ki az a fiatal, országosan még nem ismert tehetség, akit szemmel tartasz?
ÁT: Sok ifjú tehetségnek segítettem az indulásban, sajnos azonban újabban nem akadok össze senkivel. Ez bizonyára az én hibám.
OZ: Ha tudsz valamit a könyvheti felhozatalból, szerinted mi lehet a Könyvhét sikerkönyve? Egyáltalán létezik még a fogalom, hogy „sikerkönyv”?
ÁT: A már említett György-kötet, esetleg. Vagy más, nem tudom. A szakmai berkekben sikeresnek mondott könyv nem biztos, hogy sikeres az olvasók körében. Nagy ritkán találkozik a kettő –, na ez a sikerkönyv vagy micsoda. De mi a mérce? Az esztétikai? Hogy hány példány fogyott?
OZ: Hagyatkozol a kiadói ismertetőkre, recenziókra, kritikára, vagy pedig évek óta jól bevált íróidat vásárolod?
ÁT: A kettő egyvelege, kellenek nekem a bevált íróim. Elismerem, némileg befolyásol a kritika is. Akadnak őszinte szövegek, ugyanakkor azt is tudom, jónéhány esetben barátság, ismeretség vagy más érdek irányítja a számítógép billentyűit.
OZ: Ha érintett vagy az idei Könyvhéten: mivel? Kötettel, író-olvasó találkozók, kiadói beszélgetések moderálásával?
ÁT: Tavaly kint ültem a sátor előtt az új kötetemmel, most is terveztem. Fontos lett volna, hogy a tervezett Összegyűjtött verseim című könyvem kijöjjön a nyomdából. Rajtam múlott az egész, megcsúsztam. Nem gondoltam, hogy ilyen őrületes munka felkutatni és helyre pofozni a régi sorokat. Úgyhogy ősszel szervezünk majd egy egyszemélyes Könyvhetet.
Kapcsolódó:
