Ugrás a tartalomra

Egy csepp tisztánlátás

Japán a földrengés és a cunami után – Shodo Harada roshi beszámolója

A nemrég történt nagy földrengés és cunami katasztrófa kapcsán írom e sorokat...” - olvashatjuk Shodo Harada Roshi, a Szógen-dzsi kolostor apátjának beszámolójának elején. 2011 március végén, április elején három zen-buddhista szerzetes útnak indult Japán Sendai-tartományába, melyet leginkább érintett a földrengés és a cunami. Írásaikat a következő napokban itt olvashatják az Irodalmi Jelenen.

 

Egy csepp tisztánlátás

 

2011 március végén, április elején három zen-buddhista szerzetes útnak indult Japánban a Sendai-tartományba, melyet leginkább érintett a földrengés és a cunami. Egyikük, Shodo Harada roshi, aki hazánkban is ismert – két könyve jelent meg magyarul –, huszonkét éves korában kezdte meg a gyakorlást, belépve a Sofuku-dzsi kolostorba. 1982-ben részesült az úgynevezett „Dharma-átadásban”, és engedélyt kapott a tanításra. Jelenleg a Japánban található Szógen-dzsi kolostor apátja. A tanítványok által alapított Egy Csepp Zen Közösségek, melyek megtalálhatóak Japánon kívül a világ számos országában, így Magyarországon is, állandó kapcsolatban állnak Harada roshival és a Szógen-dzsi kolostorral. Így juthattunk hozzá ahhoz az útirajzhoz, melyet az idős zen-mester alig egy hónapja írt a katasztrófa sújtotta területről. Az írást két részletben közöljük, továbbá mellékeljük két útitársának – Ekei Zenjinek és Domyonak – tárgyilagosabb beszámolóját.
A megrendítő esszé-riportot egy spirituális vezető írta, ezért nem pusztán irodalmi szempontból fontos. Az írás szomorú apropója mellett szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni arra a jótékonysági rendezvényre, melyet „Egy tea Japánért” címmel a Műcsarnokban fognak megtartani 2011. május 23-án.
Shodo Harada roshi tanítási módszerének fontos eleme a minden pillanatra vonatkozó valóban kreatív és újító részvétel, és magában foglalja a hagyományos rindzai gyakorlatokat: a zazent, a szanzent, a légzés- és kóan-gyakorlatokat, a napi szútrázást, a munkát, az egyhetes intenzív elvonulást, a Dharma-előadást és az alamizsnagyűjtést. Tanítási módszerét mély együttérzés hatja át, és azt az egyszerű és közvetlen mahájána alapelvet követi, miszerint minden lény rendelkezik a világos, tiszta, eredeti tudattal. A gyakorlás célja ennek a tudatnak a felismerése magunkban és minden más lényben.
A buddhizmust közelebbről nem ismerők kedvéért az idegen szavakhoz rövid magyarázatot fűztünk. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy elsőként közölhetjük a magyar olvasókkal Shodo Harada roshi írását, ezért külön köszönetünket szeretnénk kifejezni a fordítónak és a magyarországi Egy Csepp Zen Közösségnek.

(-szerk-)

 

 

SHODO HARADA ROSHI BESZÁMOLÓJA

SENDAIBAN TETT LÁTOGATÁSÁRÓL

Első rész

2011. április 11.

A nemrég történt nagy földrengés és cunami katasztrófa kapcsán írom e sorokat, minden One Drop Zendo csoportnak szerte a világban, a sok együttérző embernek, és mindazoknak, akikkel karmikus kapcsolatunk van. Mindenki a lelke legmélyéről aggódott értünk és mély részvétét fejezte ki. A szívem legmélyéről mondok nekik köszönetet.

Március 11-én délután 2 óra 46 perckor hatalmas, 9,3-as erősségű földrengés rázta meg Japánt. Jelenleg 12.787 halottról és 14.991 eltűntről van tudomásunk, vagyis hozzávetőlegesen 28.000-en haltak meg. 95.232 embernek pedig el kellett hagynia otthonát.

Majdnem egy hónap telt el azóta. Április 8-án virágfesztivállal ünnepeltük Buddha születésnapját. Erre az alkalomra született egy gatha:

 

A gigantikus cunami felfordította a mennyet és a poklot.
28.000-en léptek be Buddha birodalmába.
Buddha születésnapjára összegyűlve itt és most, hálánkat fejezzük ki a születéséért,
Míg a csodálatosan színes cseresznyefa-virágok (a 28.000 ember lelke) szirmát és illatát a tóba fújja a szél (Buddha fényéből részesülve).

A szökőár több mint 38 méter magas volt. Délután 2:46 perckor rázkódott meg a föld és félórával később a Csendes-óceán e partján fekvő tartományokat – Iwate, Ibaragi, Fukushima, Miyagi és Chiba prefektúrákat – elöntötte a cunami.

Hatalmas földrengés volt, számtalan épület azonnal megsemmisült. Azokat, amelyek csak megrongálódtak, a tenger árja semmisítette meg végleg.

Az érintett területet Sanriku Partnak hívják, már régtől fogva jellemző erre a helyre, hogy újra és újra hasonló katasztrófák érik. Mindegyikben sokan haltak meg, és úgy tartják errefelé, hogy ez a dolgok természetes rendje.

28.000 ember. Talán sokan a földrengés perceiben haltak meg, de legtöbben az azt követő tornyosodó hullámoktól. Még most is rengetegen hiányoznak… Mivel a mélytengeri búvároknak is túl veszélyes lemenni az óceán fenekére, nem találták meg az eltűnt emberi testeket. Sok évbe telhet, míg felszínre kerülnek.

Ma virágfesztivállal ünnepeljük Buddha születésnapját. De annak a 28.000 halottnak a lelke visszatér Buddha eredendő világába, térdei előtt gyülekezve, hogy oda menjenek, ahol ő is van. Úgy kell gondolnunk rájuk, hogy üdvözölve vannak ott.

Sogenji kertjében a cseresznyefa virága teljében van. Minden egyes virágban láthatjuk a 28.000 embert, amint a szirmok életre kelve táncolnak a szélben, ragyogó színnel rászállnak a tóra és elmerülnek benne.

Március 11-én semmit sem észleltünk Okayamában. Csak a hírekből értesültünk a földrengésről és a cunamiról. Mindegyre próbáltuk telefonon hívni a templomot és az ottani ismerősöket, de képtelenek voltunk kapcsolatba lépni velük. Ugyanígy volt az 1995-ös kobei földrengéskor, és ekkor már érezhettük a történtek hatalmas súlyát. Egy idő után legalább a vezetékes telefonok és az emailek működtek. Bár még mindig nem tudtunk közvetlenül érintkezni, legalább üzenhettünk. Aztán idővel egyre többet tudtunk meg a helyzetről maguktól az érintettektől, de senki, beleértve azokat is, akik fent voltak az interneten, nem mérhették fel, mi történik valójában.

Március 12-én, a következő napon, számos vállalattal és üzletemberrel vettük fel a kapcsolatot Okayamában. Noha ez volt az Osesshin első napja, az egész szangha takuhatsura ment a városba, hogy adományokat gyűjtsön. Előző nap volt a földrengés, és még senki, egyetlen újság, egyetlen segélyszervezet sem kezdte meg az adományok fogadását és gyűjtését. Az összegyűlt pénzt azonnal a Vörös Keresztnek adtuk, ekkor ők már készen álltak az adományok fogadására.

A média révén aztán rohamosan kezdett feltárulni a katasztrófa iszonyatos mélysége. A képernyőn lerombolt városokat és segítségért esedező embereket láttunk, és ezt találtuk az újságokban. Az internetre is egyre több fényképet tettek fel, így megpillanthattuk a cunamit a maga valóságában.

Sendaiban van egy templom és egy apát, akivel erős karmikus kapcsolatunk van. Mindig küldött a Sogenjiben gyakorlóknak samugit, rizst, szalma-szandált a takuhatsuhoz. Rengetegszer látta el ezekkel a dolgokkal a Sogenji lakóit.

Valamiképp, bármi módon, oda akartam menni, hogy segítsek neki. A Shinkansen (nagy sebességű vonat) nem közlekedett, a helyi járatok is csak rendszertelenül vagy gyakran egyáltalán nem, minden út szétrombolva. Közönséges járművel a katasztrófa-sújtotta területnek a közelébe sem lehetett jutni, oda csak a különleges alakulatok és mentőszolgálatok speciális szállítóeszközei tudtak behatolni.

Március 27-én az utak végre megnyíltak, és szerencsére hónap vége volt, szóval lehetővé vált számunkra, az összes lehetséges módot kihasználva, hogy Sendai és Fukushima térségébe induljunk. Szerencsére volt egyenesen Sendaiba egy éjjeli buszjárat, amelyre a Kyotoba menő vonatról átszállva sikerült helyjegyet szereznünk.

Mivel radioaktív sugárzás szivárgott a sérült erőművekből, tudtuk, hogy veszélyes útra vállalkozunk. Figyelembe véve a legcsekélyebb kockázatot is, úgy döntöttünk, hogy nem viszünk magunkkal fiatal gyakorlót a Sogenjiből, így Ekei Zenji és Domyo Koji képviselték a Sanghát. Vittünk magunkkal mindenfajta ételt és edényeket. A helyiektől telefonon megtudtuk, hogy csak főtt rizst tudnak készíteni számunkra, de semmi mást hozzá. Azt mondták: „Nincs semmi ételünk és tüzelőanyagunk, kérünk, hozzatok magatoknak ételt. Kérünk, hozzatok a gyerekeknek és a kitelepítetteknek amennyit csak tudtok édességből és egyszerű ételekből, amelyeket nem kell külön elkészíteni.”

Sogenjiben az emberek minden erejüket megfeszítve dolgoztak, hogy elindulásunk előtt annyi kenyeret süssenek, amennyit csak lehet. Nem tudtunk eleget vinni, nagyon kevés volt a nagy szükséghez képest, de az idő sürgetett. Gyűjtöttek gyertyákat is. Mivel olyan kevés vizük volt a károsultaknak, hogy fogmosásra sem jutott nekik, rágógumit is kértek, hogy azzal tisztítsák a fogukat. Nagyon-nagyon-nagyon sok meleg holmit is pakoltunk, mert nagyon hideg volt. Mi magunk a biztonság kedvéért bakancsban, meleg ruhában és samugiban utaztunk.

Reggel érkeztünk Sendaiba. Ez a nagy város Tohoku térségében van. Sok épület állt még és épnek tűnt, furcsa látvány volt. A buszállomáson átpakoltuk a magunkkal vitt dolgokat az értünk érkezett szerzetes kocsijába. Az autóban a szerzetes elmondta, hogy az épületek, amelyeket a városba érkezéskor láttunk, csak látszólag vannak rendben, a belsejükben minden a feje tetején áll. Nincs egyetlen ép részük, amelyet használni lehetne.

Kifelé a városközpontból hatalmas közlekedési dugók voltak, végtelenbe kígyózó autósorokkal. A szerzetes elmondta, hogy a több kilométeres sorokban veszteglők gázolajat akarnak vásárolni. Gázolaj nem volt, az olajszállító kamionokra vártak, de azok nem voltak képesek minden benzinkúthoz eleget szállítani, ezért mindenhová vittek egy keveset, ami pár autóba tankolva nagyon hamar elfogyott.

Ebben a helyzetben az emberek nem tehettek mást, minthogy otthagyták az autóikat, és másnapig hazamentek. Minden egyes benzinkútnál hosszú sorok várakoztak. Aztán elkezdtük látni a lerombolt házsorokat. A Shinkansen sínei tele voltak elgörbült, törött póznákkal, világos volt, hogy nagyon sok időbe fog telni, amíg újra használni lehet majd őket.

A Zennoji templom, mintegy húsz percnyire az állomástól, szintén súlyosan megrongálódott. 1.600 sír volt a temetőben és minden egyes sírkő ledőlt. Iszonyatos látványt nyújtott. A hondo tetejét épphogy csak fedte valami. Folyamatosan, harminc percenként volt egy kisebb földrengés. A szerzetes azt mondta, nem tudják már használni a hondót. A hatalmas kőlámpásokban nagy repedések keletkeztek, minden kő elmozdult a helyéről.

Az épületek még valahogy álltak, és szerencsére védelmet nyújtottak a nagy szerencsétlenségben. Pár napja volt már áram és víz, de gáz még mindig nem. Szabadkoztak, hogy nem tudnak fürdőt készíteni nekünk.

A szerzetes felesége kijött elénk és köszöntött minket, majd mondta, hogy készített nekünk ételt, rizslabdákat. Az isntant miso levessel együtt ez volt a reggelink. Ezen a napon, amikor megérkeztünk, először körbejártuk a területet, és elvittük a dolgokat, amiket hoztunk. A következő napra az volt a terv, hogy reggeltől a Zennoji templom és ház tisztításán dolgozunk.

Zennoji autóján – amelyet a fia vezetett – indultunk körülnézni a városban. A dűnékhez és parthoz hajtottunk. Zennoji temploma közel van a hegyekhez, magasabban fekszik, így kicsivel kevesebb kár érte. Előttünk a partszakasz elképesztően nézett ki, láthattuk, ahogy a cunami mindent elsodort, az autók összepréselődtek, a házak lerombolva, a fejük tetején, és mindent, ami bennük volt, elvitt a víz. És hihetetlen módon egy autó lógott a telefonvezetéken! Hogyan történhetett meg ez? A Természet felfoghatatlanul hatalmas ereje félelemmel vegyes tiszteletet váltott ki belőlünk.

Az autók összezsúfolva, összetörve hevertek, teli karcolással, repedésekkel, fejjel lefelé, közel-távol egyetlenegy használható sem akadt köztük. A házaknak ütköztek, megrongálva őket. A brutálisan lerombolt és darabjaikra esett épületek tetői a földön feküdtek. Megrázó, valószerűtlen látvány volt.

Először a Furinji templomba mentünk, amely Zennoji feleségéhez tartozik. A földrengés és a cunami által legjobban lerombolt részen áll, de kicsit magasabban, mint a teljesen elpusztult környék. És így, noha ennek a területnek a kellős közepén emelkedik, csodálatos módon nem szenvedett semmiféle károsodást. A főkapuját elmosta ugyan az ár, de magát a templomot nem érte el a Hullám. A kapun túl minden ház megsemmisült.

A templom, nagy méretei révén, kiválóan alkalmas volt arra, hogy védelmezzen és ellásson mindenkit a környező területekről. Rendkívül fontos és értékes hellyé vált. A templom apátja kétszáz embert fogadott be, és minden nap ellátja őket étellel. Miután megismerkedtünk a körülményekkel ezen a területen, továbbindultunk az autóval.

Sok képet láttunk már a földrengéses károkról, de ez már nem csak egy kép volt. Amikor a saját szemeddel látod magad előtt, akkor lehet csak igazán felfogni a víz határtalan, mindent elsöprő erejét, akkor vagy csak képes átérezni azt a rettegést, amelyet a sebesen közeledő, óriási víz vált ki. Voltak itt gáztartályok, amelyek felrobbantak, és lángra gyúltak, egyik a másik után. A helyiek elmondták, hogy a gáz három napon és éjen át megállás nélkül égett. Voltak oszlopokra felcsavarodott autók, kisboltok, amelyek összedőltek, és sok kórház és klinika, mind elpusztult körülöttünk.

Van itt egy hatalmas és nagyon régi, csodálatos várárok, amelyet Date Masamune feudális nagyúr építtetett, ez ölelte körül Sendai városát, és csatornaként is használták. Víziútként, amelyen régesrégen árut szállítottak. Ez a csatorna volt a sendai városlakók büszkesége, most pedig dugig tele mindenféle törmelékkel, szeméttel, nehéz megmondani, hogy folyó-e vagy szemétdomb. Zennoji sóhajtva mondta, hogy neki ez a Teizan Csatorna, ez a Teizan Park volt a kedvence, mindig büszkén mutogatta az idelátogatóknak, most pedig mennyire elszomorítja a látvány.

Elsétálva a Teizan Park mellett a domb másik oldalán, a Shirahamán, a Matsushima- öbölben kötöttünk ki. Hét kis sziget található itt. A Matsushima-öböl környéke káprázatos szépségéről híres, minden egyes kis szigetnek van egy temploma, egyikük, a Doshoji, Zennoji testvértemploma volt. Azt néztük meg következőnek. Ez a legtávolabbi kicsi sziget, és a rajta átzúduló hullám szempillantás alatt elpusztította az egész kisvárost, 3.000 lakosával együtt.

A templom főpapja egy óvodát vezetett ott a templomnál. Fogta a kicsiket, felszaladtak a hegy tetejére, és így megmenekültek. De minden mást, a hegy tetejének kivételével, elnyelt a szökőár, elborított a víz. Bármennyire is keresett a pap lefelé vezető ösvényt a hegy tetejéről, egyet sem talált. Minden elpusztult, és mindent elöntött a tenger. Végül a nemzeti haderő egy helikoptere menekítette ki őket, mindenkit sikerült, egyesével emelve őket a magasba, és ezeket a felvételeket egész Japán újra és újra láthatta a televízióban. Mindez itt, ennél a templomnál történt.

Ugyanennél a templomnál éppen azelőtt fejezték be a hondo átalakítását, egy újat, teljesen másmilyet alakítottak ki a régiből, szóval nemrég végeztek ezzel a hatalmas munkálattal, és az Újévbe átlépve, március 16-ra tervezték az átadást. Éppen az ünnepségre készültek. Ezt a vadonatúj hondót, amelyet egyetlen egyszer sem használtak, most sártenger borította. Szörnyű volt látni a szomorúságot, hogy miután annyi mindent tettek érte, erre a sorsra jutott.

A templom majdani, fiatal örököse jelenleg a hires Daitokuji Templom képzőkolostorában van Kyotóban. Megengedték neki, hogy visszatérjen szülei templomához, ott volt, lapátolta a sarat az új hondó körüli előcsarnokból. Tépte az új padlót, hogy bejusson, az épület lábánál, figyeltük, ahogy dolgozott. Felajánlást tettünk a templom alapítójának és távoztunk. A sósvíz még több héttel később sem húzódott vissza onnan, sőt, nemhogy apadt volna, de 75 cm-rel emelkedett azóta.

Láttuk magunk előtt, hogy semmi más nem maradt a városból, csak sártenger. Egyik törmelékhegyet a másik után magunk mögött hagyva folytattuk utunkat, elhagytuk a hét szigetet, átkeltünk a hegyen, és Shiogamába, a következő városba értünk.

Itt, Shiogamában voltak olyan házak, ahova még senki sem lépett be, szóval még nem kutattak ott eltűnt emberek után. A nemzeti haderő még nem jutott el idáig. A város a hegy tetejéről teljesen rendbenlévőnek tűnt, mintha nem lett volna ott kataszrófa vagy nem érte volna kár. De amikor beértünk a helységbe, láttuk, milyen óriási veszteség érte őket is.

Ide a víz nem óriási vízárként tört be, hanem apránként öntötte el és tette tönkre az egész bevásárló utcát. Minden áru használhatatlanná vált, a házakat átitatta a sós víz, lakhatatlanná váltak, újra kell építeni őket.

Egy kissé magasabb területen áll Toeji temploma. Őket látogattuk meg következőnek. A földrengés nagy kárt okozott a templom épületében. A Sendai és a szomszédos város közötti vonal világosan kirajzolódott szemünk előtt, ott ment át a vasúti vonal, de az egész terület romokban állt. Valaha a Seashore Line vasút futott arra, kiszolgálva a tengerparti hoteleket, olyan híres-neves épületekkel, mint a Zuiganji. A hatalmas turistaközpontban sok szálloda épült az idelátogatóknak, és mivel volt egy nagyméretű, gátszerű védőépítménye, első látásra itt is kicsinek tűntek a károk.

Most azonban nem volt mit meglátogatni. A termálhotelek megnyitották a fürdőket minden kitelepített és katasztrófa-áldozat számára. A térségben lévők mind nagyon hálásak és boldogok voltak, hogy van egy hely, ahol fürödhetnek. A tipikus bevásárló részt elhagyva Matsushima Zuiganji temploma felé vettük az irányt. A roshi nem volt ott, de magunkkal vittük Ekei Zenjit, különösen azért, mert karmikus kapcsolatban áll ezzel a templommal. Zuiganji előző roshija, Hirano Sojo mester Ekei korábbi tanítójának, Eijo Takatajának barátja volt Mexikóban, és Ekei elsődlegesen a karmikus kapcsolat miatt jött a Sogenjibe. Ezért akart elmenni Sojo Hirano mester sírjához imádkozni, és mivel éppen akkor folyt az építkezés a hondóban, helyette a Shoiinban szutráztunk. Itt forró udon galuskával kínáltak, melyet már előre elkészítettek, és Zennoji, aki az egyik főadminisztrátor a Zuiganjiban – így otthon érzi magát – nagyon kedves és vendégszerető volt velünk. Ebben a templomban a földrengés óta 385 ember kapott helyet, 16 szerzetes főz és vigyáz rájuk.

 

 

 

Shodo Harada
 

(Fordította: Szabó Linda és Sisilla Magdolna. Technikai munkatárs: Szaladják István és Hudy Árpád. Szerkesztette: Weiner Sennyey Tibor)

 (A második részt itt olvashatják.)

 

Szójegyzék Shodo Harada roshi beszámolójához

ROSHI = Mester.
ONE DROP ZENDO = Egy Csepp Zendo = ahol az Egy csepp víz kolostorhoz tartozó tanítványok gyakorolnak, zendo: zen gyakorlóhely.
SOGENJI = A kolostor neve, ahol Shodo Harada roshi egyben apát is – azaz a zen esetében lehet valaki kolostorvezető úgy, hogy nem zenmester, és zenmester lehet anélkül, hogy kolostorvezető lenne. A Sogenji esetében a roshi mester és apát is egyben.
SOGENJI (jelentése) = egy csepp víz kolostor.
GATHA = Vers, himnusz.
OSESSHIN = „nagy sesshin”. Egész héten át tartó gyakorlás, napi kb. 18 óra zazennel (ülő meditációval). Osesshin alatt nincs mosdás sem, csak a negyedik napon egy fürdő, és a kolostori munka is szünetel.
SESSHIN = a tudat tisztázása.
SZANGHA = közösség, a gyakorlók közössége.
SAMUGI = munkaruha, vagy a kolostorban viselt ruha, amit akkor hordanak, amikor nem a szerzetesi ruha van rajtuk.
HONDO = templom. Szertartások és szövegek, szútrák recitálásának a helye. A buddhista templomok fő terme.
SZÚTRA = Tradicionális, a tanítás lényegéről szóló, vagy rendkívül tömör szöveg, ahol a hangok rezgése számít, nem a szavak jelentése. Hangosan recitálva mondják.
MISO = tradicionális japán leves. Erjesztett szója felhasználásával készül.
SZUSI = japán nemzeti étel. Legjellemzőbb formája a rizs és a nyers hal noriba tekerve.
BENTO = csomagolt menüétel munkába, kiránduláshoz. Hagyományosan: rizs, hal vagy hús és savanyúság.
NORI = vékony, szárított étkezési hínárlap.
SOTO SZEKTA = itt a Soto-irányzat kifejezést kellene a „szekta” helyett használni. A Soto-irányzat a hangsúlyt a csendes, lépésről-lépesre történő, míg a rinzai a hirtelen megvilágosodásra helyezi. (Megj.: itt MEGVILÁGOSODÁS = betekintés tudatunk igaz, valódi természetébe.)
CHOKA = reggeli recitálás, szútrázás. Ugyanakkor kötött japán versforma.
DANKA = az a japán polgár, aki önkéntesen anyagilag támogat egy buddhista templomot, és így szoros és hosszú távú kapcsolat alakul ki családja és a templom között.
TAKUHATSU = koldulás tradicionális szerzetesi ruhában – kötélsaruban és arcot elfedő kalapban.
(h)IHAI = fából készült lapocska, amely a bevésett nevekkel az elhunyt szellemének és felmenőinek állít emléket.

 

 

Tea és zen - egy íz.

Helyszín: Műcsarnok.

Időpont: 2011. május 23. hétfő 15.00-22.00.

 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.