Minden, ami vagy:
achát, vagy obszidián
(zárójelbe fagy)…

 

 

 

NAGY ZOPÁN

SZABADNAPOS A HALÁL

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kérgekbe írott
vers-rajzaimban: hangya-
lábak a szavak…

*

kocsma délelőtt:
fény-ájult mondatokkal
isszuk a velőt…

*

csendrezgés-zene,
„távközlési diskurzus”:
zen - és üzenet…

*

ön - ellátó lét…
(faemberangyal zokog…)
föl(d) issza levét…

*

Dolomit, és mész
(Hegyek, ősi kötetek…) –
Könyvlapok kőből

*

Sziklám mellkasán
kőszörny-mellény nehezék:
beteg meteor

*

sáros körúton
villamos-sínek között
sirályok úsznak

*

Minden, ami vagy:
achát, vagy obszidián
(zárójelbe fagy)…

 

 

 

tojás

gyermekkor - adta
(körtefa alatt talált)
ígéret-versmag

 

pisztoly

kamaszkor - hozta
(lomos műhelyben alvó)
lappangó szándék

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hajnali képek

Lángoló lángossütő
(lakókocsi egy elhagyott piacon)
hóviharban…

Hatalmas, gyűrött lepelről
föl-fölcsapó, ropogó lángok…

(anyám ájulása)

*

Úszó víztorony
(hajóárbochoz kötve)
az óceánon…

Mélységes tömegbe,
fekete hengerbe nézünk be…

(apám betegsége)

 

Távolság

A zománcos méz-madár
énekét hallgatom.
A plafonon fény-darázs
építi kunyhóját

(okibo - ro - zawa - ro,
pempe - oka - malina…)

- és elkezdődik érdes,
fullánkos ébredésem…

(Ez nem illik ide - suttogom,
és ragacsos kámforhoz
hasonlítom mocorgásomat…

Emlék-foltok, híg szagok:
át-tetsző testek
a hiányzó utakon…)

Ülök már, fej-rázva,
ülök, mint a „szent ember”,
kit régen bezártam
szú-ette szekrényembe…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Otthon

Kertem végében: két roncs a bozótban.
(A kutyaólak visszakérdeznek…)
Gyülekezet a föld alatt.
(Az ásó sem tehet róla…)

Megrágom almafám törzsét.
(Kecskémet is láncostól temettem…)
A lépések fontos kép-nyomok.
(Cipőmet eszi a rozsda…)

Több tárgy – és jel, immár kint marad.
 (A sírhantok mellett: kertem végében…)

 

Itthon

A pohár torkig ragacsos.
(Köpenyes csalók botladoznak…)
Elég csak bele-szagolnom.
(Hitéből a hely is kifordul…)

/„Alteregóm” üldözötten
(ott) fészkelődik a tükörben
- s az ördög borát otthagyom…/

Romlott lény ismétlődik bennem.
(E „genius loci” kegyetlen…)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fél-álmok
       James Joyce emlékének
(részletek)

„Jó étvágyat nekünk, Muksz úr!
Hogy van a hogya? – csipálta Grájpsz
egy iggenbiggen mancigdaléni changon
és az chüvöltő távonbelüli minden hímszamár
röhögött és iázott a szándékán,
mert tudták, most varangyult sandán ravaszra.
Omniumdolgok felett boldog vagyok
látni önt májszterem. Tánremélem, megmondana-e
nékem mindent, kedvire van-e egészségednek?”

E szavakat törölgettem szemeimből,
miután levontam a koszfrekvenciát is,
és fül-kivéve kispárnából:
medve-neszre mozdult marcom
(erdő-gazban minek alszom)…

Merdre mocsár
merre-mély medre:
mézes-mázas mesketék
halusznak benne.
Homeladozó hunykók rerte a széten,
merülök magamnak, lelkem a léken…

A málósipka lebomlik.
Intim-fittelen csipke kókad,
al-pattant (m)ásítások csuklanak,
s a dunyhadús paplak alatt:
föl-csiklandozott kereszt (betett láb)
ébreszti a kvázigazdát…

---

A „veripatetikus imágó”
valósággá roncsult bájváltozás –
s ezt látva: lószínűleg kukul minden összvér
(nyerítésit nyelve a fölfakadásnak)…

*

Korcs ma a Nemkörbeforgó Dervishez, ahol a
Masemtudjukmiteszünk Társaság és a
Félrevert Haragosok Idült Gyülekezete
kártyázta el az időt.
Többen csak következni óhajtottak,
mint fél-pofára való maradék-haragvó mesterek
félhangjaiban a hurrázás-visszgang-rekedencia…
 
(És mindez: kinek sem volt rosszabb…)

---

Közben-máshol (szimultáncin):
Bánomkerti Fügedi
játszin gázolta a bozótot
s a dísznőket kerülgetve,
büszkén dobálta be a bonbont…
Bohémorcos páfrány-ábrázata lebegtetett
angyal-laza-hajat – s kerti hajnalkaka-szafttal,
liliom-limlom-hüvelybe mártott
lu-lucskos magaakarattal esze-szeszelte
(a csipa-reszketeg) paszuly-lépletes
dallam-nedveket…

Csitty-csutty-csuritty, csitty-csutty-csuritty:
így ők (még-másholabb) a harmatos madarak;
míg én, nőben járó fű, fűben járó bűn:
hogy (vala)kinek az arcára rá ne lépjek,
saját nyomomban lopóztam haza.
Lépteim, mint elcsent csendben a harangok:
már (v)előre haludtak az ordítórium puhágyán…

A tükörből kétarcú kakadu köszöntött.
„Ez” lett a reggeli…

*

Hő! Hullám…
Álljon meg a habverés!
Nem győzzük
a disznót győzni:
mert késik a kés

(hiabáltak a kentesek)…

Baleset (szirén-rázta a tévé):

(a) „kisded” feje
(mint) apró halál
(tömör labdácska): tompán pattant
(a) betonon…

---

Dél van. Epédre korgatnak.

Örömpörkölt a létlapon:
dzsojsz-porc-ökölröhörgés-ropogtatott,
lánykahártya-ártásos, gége-galuskásás,
hokedli-szálkás, rekedt bordal-borda-
szellemes, hahotartárral kence-ficelt,
körmönfont kalácsacsogással,
nevetettleges fintormatívummal,
szeszeszéjben pártolt, dúsan kacagányolt,
tengernyi félhomár-zsírban cuppogtatott,
haviár-ikres, féltve körívelt,
habtalan-tátogó-mosolykásan!

*

Az erkélyre
egy üveget (whis-ky)
a szakadtnapos:

minta-mágus fennafán
a családfő oly vidám

motyog és kortyol

szabadnapos a halál

lehúzza és medúza
szipog és kortyol
kortyol és motyog
meri és nyeli
(égeti és bégeti)
lenyúzza és kihoppja
taccsol és búléli
motyog és pancsol
kint van és élvezi
motyog és benyeli
(be-ice-ik és hot-meleg)

kialszik és bemotyog
behúzzák és pá-rolog…

*

Kurióz homoszkópom:
kéntelen balkíniai örökélt
(halasztott-mérlegelt)
változ/bak/tatás (=) öreghiúsulás…
Kriptum szagrális!
(Nevesen hólogatok…)

Harántom – és harántnőm!
Terpesztett hollétetek ellenfénye
krokogyilok-könnyeket szakaszt
szemérmem este-veszett tzacskóiból…
(Kutyapokróc ragacs-rojtja
létnedvemet szavatolja…)

Félrevert harapok!
Kinderült fakutya vagyok…
Fenyített fafagyok…
A fagyöngy bentről felragyog…
Fafafafafa vagyok
(a sokszoros egyszer-egyből):
Ön-fapofát fa-ragok!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Babakocsik

Most koros és kortalan konstrukciókat látok.
Rozoga, műanyag bevonatú, rozsdásodó rugókkal nyikorgó, zötykölődő-foszló, tologatható-rázogatható házikókat látok.
Műbőr – és vászon, csipke – és bársonyfedelű, kék-lakk,
vattacukor-rózsaszín – és habfehér, lufi-piros – és
légyölőgalóca-pöttyös… toszigákat látok.

Tollantyúkat; tentebabás mobil-ágyacskákat; luxus-
hintókat; sportos kis szellős gördentyűket; fa-taligákat;
ringató, bélelt fém-dajkákat; elfátylazott királylány-
ágyacskákat; kartonnal, zacskókkal foldozott, pokrócos
tákolmányokat; esőálló, zárt, pici plexi-ablakos, sötét
koporsócskákat; tiszi-toszikat, bibi-baba ládikókat;
iker-páros, dupla-tripla-paplanos, kicsi nyaralókat;
tejcsi-detoxokat; cimi-cumizókat; szipi-szopizókat;
guruló himi-hamizókat; bébipapi-foltos, nagymami-rúzsfoltos, anyuci-lakkfoltos, bácsisperma-foltos, nővérkanca-sáros… huncut-dizájn-híres; nyolckerék-kétsávos; fapados-japános; döcögő-köhögő; pihegő-kehegő; torzított-ordítós…
kába-libikókat, kóka-libikákat; zenélő-motoros, csörgőktől
zavaros flancos nagy hajókat; batár dísz-autókat…
(látok: vagy nem látok)…

(Elfekszünk - Betesznek – Elfekszünk…
Tanulunk – Gyógyulunk – Betegszünk
Elfekszünk – Elfekszünk - Elfekszünk…)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy Archeopteryx-tenyésztő álma

- Yes-man (fejbólintó jános) kisbetűkkel agyon-
szúrkálva, és Tomboy (fiús-leány) közeledtek a
jövőt meglepő, hártyás múlt-időben…
- Sügér-csőrök (több ládával), tupírozott toll-
kompozíció, gyíkfarkak (díszes üvegcsékben) – s egy
precíz genetikai mutáns-kapcsoló (giga-méretű)
zötykölődött formás szekerükön.
Pikkelyekkel fedett, csillogó testük rezgése:
az álomkóros „teremtő” kreációinak egyik folyama-
tát szemléltette…
- Ó, évmilliárdok mocorgása egyetlen hunyorgás-
ban! – „Anni futuri” látom meg az aeternitást
Tehát: hunyorgásom nem lehet nem-építő, csak, ha
sok könny szivárog át a (másik oldalról) szépsé-
ges re(p)ce-fice-retinámra, mert akkor az:
„ózonhiány-szerűen” szakad föl, s nem lesz többé
megidézhető, vágynivaló „Messze”, csak az „Itt” lesz,
a túlhevített, ingadozó „Itt”… - s hőingadozásunk
oly végzetes lehet, mint a Merkúr Nap felőli – s
árnyékbéli oldala közötti különbség…

- Vigyázni tehát a forrón „bugyogó” könnyekkel!
- Óh, utálom, ha rózsaszín kalitkában tündér-
imitáció énekel… - Olyan ez, mintha granulómát rág-
csálna egy fogatlan vad…
- Elhúzom inkább a függönyt, mely mögött „grand
guignol” játszódik… (Ha, ha…): Most meg-rémdrámuljak-e,
vagy grasszálva le(e)jtsek-e le díszketreceimhez?,
melyekben szúrós-csőrű, fekete karmvirágok hajdanoznak…

- Áh, örülnézek (követnek-e most mekkmetéltek), majd
(t)enyészetem kínpompás csoportulásait üszkén át-mustrálom…

 

A versekhez a költő saját fotóit társítottuk