Alakját veszti minden, nincs jövője.
És múltja sincs, hiába folytatás.
Valami pusztulás kapott bennünk erőre.

Testünket hagyjuk, hadd használja más.
Még nem tágulunk szavakra, sem hőre.
És van remény: illékony ráadás.

Jónás Tamás

 

 

ZALÁN TIBOR

ABLAKOK
 

 

A vonatablakon túl
lassan leesik az alkony.
Valahol felsírsz, -nevetsz.
A lélegzésed is hallom,

ahogy kikönyökölsz lé-
ted ablakán, olyan könnyed
mozdulatod, amilyen
nehéz kicsorduló könnyed,

vagy a semmi ablakán
át nézed arcom merengve,
mint aki halottra lát,
nézi, de nem hisz már benne,

a múltban eső esik,
s életet lehelsz vacogva
abba, ami úgy volt a
tiéd,  hogy lehetett volna.

 

 

 

 

JÁSZ ATTILA

TOVÁBB

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Börtönből a természet útvesztőjébe szökve,
mocsár, fák, bokrok, rács és falak. Az élet?
Nincsenek fűszerek, a hús nem nyers félig,
a leghülyébbnek látszó tudja a megoldást,
ösztönösen lépdel a magas fűben az út felé.
Az út végén az egyik marad, a másik kettő
az elágazásnál válik szét, jobbra és balra,
keletre és nyugatra indulva tovább. Nekik
teljesen mindegy, már találkoztak,
igaz, fekete-fehérben.

 

 

 

JÓNÁS TAMÁS

SZERELMES ERÓZIÓ

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ami elmúlt, megmarad

A sűrűség alakja vén fehér.
Körülbelül ilyen dolog szeretni.
Munkából: sok. Teljességből: szeletnyi.
Szeretni: szoknya. S legfőképpen: én.

Te bármikor megérinthetted arcom.
Ma már olyan, mint másfél óra tenger
a múltunk. És az idő szállni nem mer.
Három halott ül nélküled a parton.

Alakját veszti minden, nincs jövője.
És múltja sincs, hiába folytatás.
Valami pusztulás kapott bennünk erőre.

Testünket hagyjuk, hadd használja más.
Még nem tágulunk szavakra, sem hőre.
És van remény: illékony ráadás.

 

2.

A jó remény illékony ráadás.
Két órás lett a tenger: Flórián.
Már nem csak te meg én az Adrián.
Új arcot ünnepel az óriás:

te mással csókolózol épp a parton.
Folyammá duzzadt forrás a hiány.
Megcsaltad őt is, te vagy a cigány.
Lobog az arc, meggyűrődik a karton.

A boldogságról szólna ez a műtét?
Tűzoltók törték rám a bérelt ajtóm.
Nyakamba vettem Laci nőjét, bűnét.

Csak egy lépésnyire a végső bajtól
megváltozom, mielőtt megszűnnék.
A szabadságom még nálad csatangol.

 

 

Szerelmes erózió

I.

Emlékszem hogyan emeled szádhoz a kanalat
Arra nem, hogyan ásítasz vagy csókolsz
Nem emlékszem a szád ívére vörösére
A szemedet néztem mindig táguló két űrt

Anyádra sem emlékszem egyszer láttam buszból
Apádról azt mondják szép ember kicsit haragos
Most azt gondolom nincs erősebb család a tiednél
Az enyémből az évek kimosták a szeretet humuszát

 

II.

Szárnya alatt a fájdalomnak
Hálát izzad a hátam
Csodatájakat láttam

Utoljára de átkarollak
Kerítések a házat
Istenbe belelátlak

 

III.

Mit tehetnék többet, mint egy vers?
Átélem az időt, túlélem a teremtőmet.
Nyugtalan hely a vers temetőnek.
Nem láttál soha, mégis felismersz.

Mi lenne csendesebb egy versnél?
Türelmesebb, kevésbé tolakodó?
Nézz körül magadban: minden a szó.
De elhallgatnék, ha nekem szeretnél.

 

IV.

Vihart sétáltatok póráz nélkül.
Veszett életem majd jóvá szépül.
Bokrok legelésznek, észrevesznek. Szelíden követnek, szédelegnek.
Leveleik lágyan ringatóznak.
Nézem őket, néznek. Hozzám szólnak.
Csend dobog a szívben, isten csendje.
Rendetlenség a szerelem rendje.

 

 

Leszámolás

Hat éves lepke porladása: a szem, mint Mózes tengere nyitott.
Figyelni annyi módon annyi másra, megmosolyogni minden csillagot.
És állni trapper farmerben az úton, és bólintani, flörtös lány, ha szól.
Szeretkezni azért se folyton, felszabadulni minden vágy alól.
Érett gyümölcs a szív, lehullni készül, eljött az öröm évszaka.
Te lettél minden érzés végül: pupilládtól tágul az éjszaka.
Erősebben, mint bármi máskor, egyik tenyérben ott a Hold,
s a másikban dühöngve lángol a Nap. Szerelmem tényleg ennyi volt.

 

 

Agy ő

halott, szeret. üres pohár.
szavak helyett csodára vár.
szabad madár. el-elrepül.
kerüljön, amibe kerül.

hiánya nagy. azt mondja, te.
s hiába vagy folyton vele.
szenved: lehet, hazudsz neki.
a vétkeket erőlteti.

gonosz szegény. csak te tudod.
üres edény, te forralod.
gyakorta fél. s e féltetőt,
oly korban él, hogy félted őt.

 

 

A versekhez Tőkés Réka kollázsait társítottuk