Irodalmi Jelen

Verstörténés 2011.07.05 - ZALÁN TIBOR: Mese, SÓS DÓRA: Kihagyjuk a sötét terepet

2011. július. 05. - 08:41

Kísérem haza Piroskát, gyomromban kövek.
Vízbe toccsan a fogsorom.
Magam vagyok az erdőben az erdő.
(Sós Dóra)

Én a farkas vagyok. És te ki vagy?
Nem érdekes, mondta a pipacs,
és ukmukfuk, csak úgy,
szőröstől-bőröstől megette a farkast.
(Zalán Tibor)

ZALÁN TIBOR

MESE

Egyszer rég, nagyon rég,
talán nem is olyan rég,
lehet annak már pár hónapja is,
az is lehet kevesebb, de lehet, annál is több,
ki emlékszik már a hónapok járására,
hacsak nem a naptár,
de a naptár éppen szabadságon volt,
valahol a nagy hegyek mögött
pihenni ki a fáradalmait, mert bizony
egy naptárnak sok mindent kell
megmutogatnia az embereknek, gyakran állatoknak,
hogy ilyen nap van, meg olyan nap van,
meg amolyan nap is van néha,
szóval, a naptár egy ilyen fárasztó
munkakörben dolgozó kitalálmány,
s mivel épp a szabadságát töltötte,
én sem tudom pontosan megmondani mikor,
de a történet megtörtént,
mert ha nem történt volna meg,
nem tudnám elmesélni,
hogy volt egyszer egy pipacs,
és ez a pipacs csak úgy elkezdett menni
egy úton. Mehetett volna a másik irányba is,
de ő ebbe ment, amelyikbe ment,
és mert ebbe ment, ezen is haladt előre. Amikor
találkozott a farkassal. A farkas nagy volt, szőrös volt,
a kezében egy pálinkás pohár volt, vagy kettő,
de ha a farkasnak karmai vannak,
akkor legalább öt is. Ki vagy te, kérdezte
a pipacs. Én kérdeztem előbb, meregette rá
mérgesen a szemét a farkas. Nem igaz.
Én kérdeztem. Akkor jó. Megmondom,
mondta a farkas, és egyszerre
kiitta mind az öt poharát. Én a farkas vagyok.
És te ki vagy? Nem érdekes, mondta a pipacs,
és ukmukfuk, csak úgy, szőröstől-bőröstől
megette a farkast. Meg amúgy, poharastól.
Nem mondom, a pálinkától böffentett
egy hangyányit, amennyit hölgyeknek
öt pohár pálinka aljának maradékától
böffenteni illik. De nem többet. És ment tovább.
Ha ez nem így történt volna, most a világ
egy boldog farkast látna mindenfelé
elbolyongani, aki rettenetes nagy fogai között
gyöngéden tartana egy pipacsot,
és mindenkinek elbüszkélkedne az ő egyetlen,
örökös legnagyobb kincsével. Amíg éhen nem halna

SÓS DÓRA

KIHAGYJUK A SÖTÉT TEREPET

Piroska

Nehéz meglelni a belső nőt,
Ha disznóvér folyik keresztben az utcán.
Ütemre lihegő kutyák.

Fogpiszkáló karjain táncol a világ.
Bemocskolom húskezeimet.
Utánam véres tollak.

Kísérem haza Piroskát, gyomromban kövek.
Vízbe toccsan a fogsorom.
Magam vagyok az erdőben az erdő.

Kívülről tudom a mesét, de ronda vagyok.
Nem árt legalább a sorokat felcserélni.
Farkat és/vagy parókát is hordhatok.

szombat esti rutin
(t.d. nyomán)

zsibbadás / a szobában félhomály / a hal bénultan lebeg
egyelőre uszonyával felfele / kattan az olvasó / a fény pásztáz /
hol van a töltőm / hol a fél zokni / rohanás a zuhany alá /
elmúlt hét / telefonrezgés / a hajszárító hevülten lóg a konnektorból alá /
a lábnyom lassan válik láthatatlanná a konyhakő hidegén /
csak úgy csupaszon viszem a talpamon tovább / pucolom a répát /
elmarad ma is a pakolás / besötétedett / epillátorozás /
az irodaházból épp ide látni / törölközőben billegek /
sárga kockából sárga kockába be / közöttünk kihagyjuk a sötét terepet /
elnézem a túlórázót / a takarítót / a panel csálé redőnyét / a kopasz figurát
az erkélyen cigizget / az ottmaradt karácsonyi égőt / HOPP! /
majdnem eltapostam a higanyos hőmérőt / ma este legyen piros! /
ütemre nyávog a gardrób tükör / a hal hangtompítónak használja
a vízmelegítőt / csak tudnám miért hívják sziámi harcosnak /
így csak magamban élvezem a hangomat / basszus! /
túl szűk ez a farmer / lyukas a harisnya / hol a kendő / szemembe lóg /
elkenődött / nem tudom bekapcsolni / ez nem illik hozzá / így fázni fogok /
el fogok késni / … egy üveg borral később: elkéstem / szexi ez a csizma /
csak járni ne kéne benne / legyen lapos / legyen piros / legyen indulás /
napi ima: telefon pénztárca óra / lejárt a bérletem / jaj kihúztam-e /
az üzenőfalra kiírva: jó szórakozást / hümmögök magamban /
zárom a rácsot / a kulcs megakad / a fejemhez kapok / úristen /
ma nem is szombat van