árnyék alig észrevehető árnyék
nem itt nincs párbeszéd üvegbúra ez vaslemezzel
se képernyő se mikrofon
nem történik semmi
némaság

 

 

 

 

 

DEBRECZENY GYÖRGY

KELET-EURÓPAI LAKKCIPŐ

versmontázsok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

rögnyi ég

(Hegyi Botos Attila)

elhunyt szemgödrében
rögnyi ég
tegnap megérintették a vizet
a sivatag csöngettyűi

 

és azt hittük hogy

(Kartal Zsuzsa, Hajnal Anna, Hajnal Gábor)

így döntöttem:
mostantól tulipán és orgonaszó
az utcák egymást kereső kezek
és azt hittük hogy a legjobbkor születtünk

mégsem mertem neved kiáltani
hegyek mögé elbújt a nap
jegenyék közt már csillagok
önmagukat nézik

nyers vászonfőkötőre hajló nyírfa
szúrágta  erdők omlanak
hársillatúak mind az éjszakák
csak villog alvó mosolyom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

pálmafa árnyékát alig várom

(Böszörményi Zoltán)

ereimben a vér búgócsiga
a ma szobrait keresem
az est dalát
égeti rám
a lélek

a látszat miért vérzik
szívemre ül egy nagy darázs
nem lát
elájul
rám nevet

az ezerhetedik szobában heverek
téged kereslek selyem ég alatt
pálmafa árnyékát
alig várom
tégy csodát velem

 

kelet-európai lakkcipő a haza
 

kelet-európai lakkcipő

(Koppány Zsolt)

óriás lakkcipőként fénylik
egy arc a csillagok fölött
megnyúlt orr fekete csonka gúla
becsúzlizott ablak a szem
mi boldogok vagyunk
lúdbőrözik a magzati némaság

kelet-európa nem ismeri a társasjátékokat

a haza

(Payer Imre)

a haza a szúrós szemű pénztárosnő
térdig a vérben
ahogy súlyosan tornyosul föléd

mintha a betűk miatt történt volna minden
fülledt öltözőben molyette jelmezek
szindbád énekel
sza-ka-do-zot-tan
a csepel autógyár
ilik üzemcsarnokában a géproncsok között

az előadás után a leengedett függöny meglibben
árnyék alig észrevehető árnyék
nem itt nincs párbeszéd üvegbúra ez vaslemezzel
se képernyő se mikrofon
nem történik semmi
némaság

a sínek mellett éjjel forgolódva virraszt
a szúrós szemű pénztárosnő
villódzik felszakad szétreped
a haza

 

négy darab kréta sörhabban

(Domonkos István)

kedves mama!
az én feladatom medvetánc
tűz és szalonnabőr
összetört kaszanyelek

Szu-csi Gogó
a kínai palotakutyácska
redőny a végtelen tenger
hófehér hullámain
de a föld nem tengerészfeleség
a nem létező ember fia
a realizmus diadala

a mi utcánk költője
a javasasszony
négy darab kréta
sörhabban
a 36. Velencei Biennálén
repülőtányérok
az égen

kedves mama!
képzeletünk korcsolyapályáján
csont és női arc
Tatjana az én feladatom
így fogtam ki az éveken
a sugárút s a traktor
hős kis ibolyák
vegyék meg

a kisimított ráncok
lila zuhanását
és a szekeret
a domb taraján
vegyék meg
vegyék meg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

elkujtorog és te versekre gondolsz

(Nagy Gáspár)

most kezdett el benned dobolni
az őszi bánat
utolsó levél egy őszi fán
hajnalig lebegve már
Kassák a város fogasán

lehajtott fejjel kitűzöm pipacsom
szemünk szárazföldje fölött
Petőfi elsiet a segesvári piacról
kitárta szárnyait amíg a bölcsek ideérnek
társzekerekbe fogass segesvári nyár

ha regeszarvas lettél én aranyharmonika
advent előtti gyökér fonódhat
kristály-havazás elé
anyámmal hófehérülök a tél elé
eljöhet értem átvérzett gyertyaszentelő
utolsó hómezőn zöldell a fű
legvégül variációk
Krúdy Gyula Álmoskönyvébe
Jékely Zoltán tenyerébe

Rimbaud súgja:
az éjszakában már te vagy a tenger
a halántékon lőtt versek emlékműve mögött
ködhimnusz arcom országútjain
a némaság párhuzamos koporsóiba
bátyám névtelenül is belefáradt
szíve álmodik nekünk kutat
keserű mézeket
rekonstruálja az ún. nyelvkritikus
költészet mainfesztumait eredetiből

üzenet a falra írt monológ
és kibúvó egy másik hullámhosszon
kettészelt fényes-fekete napon
benézünk majd a múltidőbe ősszel
izzószáléjen söprik a reményt
ha V betűkkel álmodik

például visszatévedő aki még itt van
évtizedhatárhíd felé hullunk a porszemekkel
üvegből való vers a káposztaföldeken
füsttel írtam háromkirályok
nádból való vers a tenger álma

állsz a hózuhanyban most és későn
karácsonyéji árvulásban
figyelem őt a ballisztikus zónaidőben
a térben elkaszabolt szövegek
a tapéta mögött ficánkolnak
átutazol a keresőn
a parthomályban valahol
készül a tavasz nyárbafagyottan
múlik a jövőnk késig késik a szó
panaszfal az idők közepén
félelmen túli öröknyár: elmúltam 9 éves
hajóablak volt ez a kor
táncreakció és kórlap-lépcső
érettségi- és halotti bizonyítvány

hogyan védekezzünk
a vízvezetékek befagyása ellen
az utolsó szó lován
karcolat ernyőselyemre ez a hely ahol állok
a hegyek között szépen tétován
ültem egy indián kövön
ott fönn szavak csillagaim valami állatövben
most visszatérünk?
a tükör mélyén időről szólni most?

megyek a vers után
tékozlók imája utazás három szívütem
álomtalan képek jönnek
már hamuval rajzolgatok
fejfák keresztek s a halál kutyái
didergő fiola-éjszakában
valaki ír a kezeddel
a mélység fölött kórházi éjszakák és nappalok
nem akarhatom vereséged
vízszintes némaságban

a végtelen Karszt pórusaiban
nyílik a nyár födele
a történelem asztala alól
őrizhetem a Város porát
három szálkát egy privatizált gerendából
a ragozásokat az ún. puha diktatúra emlékkönyvéből
félébrenlétben félelmetes útkanyarokban
elveszettnek hitt rodopei
képeslapokhoz így fohászkodom
éji lágjegyzet repkényem és csillaporom
és a sárga szalmahengerek

tudom nagy nyári délután lesz
temetek – halálra ébredek arccal az égnek
levél ha hull
éjszakadás versre és álomra
az élet legvadabb bozótosából
például prédául a vers
amidőn műhelygondokról szól a gondnok
felhő ballag árva buborék
költőkirály és költőbohócok a kenyérről
ha nem is a mindennapi
mostanában egy fekete macska
szponzorál a zongoránál
epekövek szemközt a halálraítéltek csapatával
tompa időkben magyar abszurd

egy végtelen ballada közepén
még napozik a hó
patmoszi trombiták az állomásokon túl
mit súgott H. úr K. asszony fülébe?
történetünk a Hivatalban és a Pokolban
tegnapi újság
késői hódolattal elkujtorog a szó
elkujtorog és te versekre gondolsz
akár aranyló gemkapocs
egy nekrológ szívében

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Undorodom a verseimtől Uram

(Kányádi Sándor)

Ti egyre távolabbról tapsolók
távolodik tőlünk a kultúra mert
félárnyék van
temető kapuja sarkig ki van nyitva
van szobám ahol lakhatom
LEZUHANTAK A NYAKTILÓK
A FOLYÓ ELTŰNT A KANYARBAN

Most mondja épp a rádió:
úgy haltak meg a székelyek
égő féklámpával
ahogy az aratók jönnek estefelé
HA MÁR KISERKEDT CSERMELYEZZEN A VÉR
FÖLCSAPÓ HULLÁMAIVAL
európai hang ez is

Kegyetlenül jó dolgom van
felejtsd el amit mondtam
fülelgetett a nyáresti csönd
becsapnak a példabeszédek
sírni kéne énekelni
beton- és aszfaltsivatagban
egyszer majd szép lesz minden

Indulót vacog a fogad
szemedben van a ballada
beszélgetnünk kellett volna még
Termopüle szorosában
atomhajtású tengeralattjárón
undorodom a verseimtől Uram
te huszonegyedik századi
kolozsvári telefonház

Aztán a megváltottak jussán
megbillent a járda alattam
hát itt maradunk megint a sárban
nagy baj nem lehet amíg
messze-fehérlik a boldog béke útlevele
meg kell szüntetni az egyes szám első személyt
ELVIRÁGZOTT RAKÉTARÓZSÁK
ÍRUNK-E MÉG VALAHA VERSEKET?

 

A versekhez Zátonyi Tibor Budapest infra című fotósorozatának képeit társítottuk