Irodalmi Jelen

Verstörténés – A MENNYBESZÁLLÁS GYAKORLATA – Simándi Ágnes versei

2011. szeptember. 14. - 12:57

nem érdekel hogy igazam
van a fogaskerék így
is hol erre hol arra
rántja álmaim

A MENNYBESZÁLLÁS GYAKORLATA

SIMÁNDI ÁGNES VERSEI

bibliai

nézd ez nem
az a nap mikor
kiárulhatnánk
a listát

ártatlan
mondatokat
kiemelve az élet
szövetéből

igazolásul az éppen
feltáruló tükrök
kegyelmét

mert az egyiket
felveszik míg
a másik ugyanúgy
hazamegy

vacsorát főzni
és reggelig jól
alszik –

a színét látod
de a fonákja
továbbra is
rejtve marad

a tömeg tánca
nyomorult győzelem:
magasba kap
s kegyetlen ejt
ha kell s számlál
ott hol nem
vetett – a tömeg
tánca nyomorult
győzelem

a mennybeszállás gyakorlata

ez a vers másoknak szól:
a homokhegyet egyedül
másztam meg

fagylaltot is magadnak
vettél s a tér körötted
a gyermekkori maradt –

az új tanítókat mind
elkerültem kolostorba sem
jártam titkon el

a mennybeszállás
gyakorlata járatlan út:

a lélek magánya
erdőbe űző ritkás csapás

alku

a kertet megvettem volna
nem árulták el
a titkát

a gyümölcsök ottmaradtak
darazsak dézsmájaként

azóta keresem
a csapást

ami magamhoz
elvezet

lejtmenet

a pokol az később kezdődik
el a gyermekkor álmai
után mikor az édes tánc
halkulni kezd
s a parkok szélén
a fák közül kiválik
néhány jól ismert
vonzalom – mikor
a barátok sarkon fordulását
elhaló nesz kíséri végig
és reggelre üres tükör
fogad: - mondom
a pokol az később
kezdődik el

a szavak még itt is
számítanak de ez már
nem ugyanaz
a mélység: sírásaid
ha őszintébbek is
visszafordulni többé
nem tudok –
számold meg
hány sirály csapkodja
most is belső
tengerünket ideges
kezekkel hányszor
rántod magad elé
a billentyűket hogy
kimagyarázd ezt
a kínos éjszakát egymás
nélküli zárkánk
fojtó magányát mert
a tánc és a pokol
csak most születik újra
mert a szavak
itt is számítanak:
a cél azonos de az út
hozzá nem ugyanaz