Cirmos volt és nyolc kiló,
nem szorult támogatásra,
a bajszán nyúlszőr, csirketoll,
valahol el lett ásva.
(Rónai-Balázs Zoltán)

 

 

 

A kínai horoszkóp szerint 2011 a macska éve. Pontosabban a nyúl éve. Igazából a kettő azonos. 2011. február 4-én kezdődött, és 2012. január 22-ig tart. Ma – amikor ezt a levelet írom – van a 214. napja. Jelen pillanatban tehát csaknem hajszálpontosan az év aranymetszésében vagyunk. Jobb alkalmat nem is találhatnánk arra, hogy versben, novellában megemlékezzünk a macskáról. Írjatok róla egy kis történetet, hozzá egy verset – vagy róla egy verset és hozzá egy történetet! És a textushoz rajzolnotok kell egy macskát, saját kezűleg, filctollal, grafittal vagy ecsettel – óriási a macskák szabadsága. (Részlet a felkérő levélből.)

 

 

 

 

 

 

 

MACSKARAJZOK

(első karmolás)

 

ACSAI ROLAND

Egy macska... 

 

 

 

 

 

 

 

Egy macska szalad végig a háztetőn –

Mint zörgő konzervdobozokat,
Valaki a farkára kötötte a csillagokat.

 

FALUDI ÁDÁM

Macskakaparás a doromboló kínai nyúl évére

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

– Ez aztán a katzenjammer, ez aztán az aura! – csettint a gádor párkányán ücsörgő Katz tábori lelkész, amikor reggel megállást parancsolok magamnak a macskák edényei előtt valami görbe este egyenes következményeként. – Halkabban, mert különben oberlajtnant úrnak jelentem, hogy mit hordott össze tábori mise ürügyén tegnap – tépem fel a nejlonzacskót, hogy kiszabadítsam a két vesét.
    Mostanában többnyire két macska él velem, egyfajta ritmikus körforgás miatt azért, mert eszem ágában sem volt legyőzni a természetet soha, mint a vízelterelőknek és más tévhithordozóknak. Így aztán a természet küldi és veszi el a macskáimat, amióta ebben a falusi és városi élet közvetlen határán álló házban élek. (47° 34’31.56”É , 18°23’22.56”K) Most Dörzsi és Dongó képviseli ezen a helyen a Macskát, ám volt időszak, amikor négyen-öten is megjelentek a tálak körül megvizitálni, hogy milyen teljesítménnyel rukkolok elő reggelire. Kokó – a dinasztia alapítója, egy igazi csendes karthauzi barát, aztán Kupica, Bagó, Pamacs és a többiek.
    A romantikus tévelygők példája nyomán úgy gondoltam, hogy a háztetők gerincén holdvilágos éjszakán sétáló fekete kandúr elengedhetetlen velejárója a vízszintes életformának, a nyugodalmas éjszakának. Megmacskásodásom ennek köszönhető, de tévedtem, kandúrjaim sosem gondoltak a háztetőgerincre, se az akrobatikára. Inkább a váratlanul érkező vesecsemegére gondoltak, vagy a konzervtápra, amelynek címkéjén mindig ott örvend egy Katz.
    A tejet persze most is melléöntöm, egy korty a járólapnak tábori lelkész módra. Mintha épp kifogtam volna az aranyhalon, mintha én lennék az Utószó Mohikán macskája valami görbe este egyenes következményeként. Macska éve, dorombolás hava.

 

RÓNAI-BALÁZS ZOLTÁN

Ballada egykori Cirmosról

Cirmos volt és nyolc kiló,
nem szorult támogatásra,
a bajszán nyúlszőr, csirketoll,
valahol el lett ásva.

Több lábszárnak nem dorombolt,
viszont csak egyre nőtt,
akkorára, hogy megölte
az őt agyonverőt.

És megette a tökfőzelékem,
meg eljött velem oviba,
az utca végén elűzte
a labdámtól a nagyokat,

de csinált sok más hősiest is,
mindegy, nem sorolom,
végül valahogy elkopott
mellőlem – biztosan a kor.

Azóta egyszer jött vissza,
amikor meghalt a nagyapám.
Elvitte, hogy ne nekem kelljen,
oda, ahol még együtt a család.

 

A folytatásban: Böszörményi Zoltán, Payer Imre, Nyerges Gábor Ádám