Irodalmi Jelen

ONAGY ZOLTÁN: Páros játék A-val - a regény nyolcadik része

2011. október. 17. - 22:43

Az aktus az aktus. A minden. Születés és halál közt a nap, a fény, a fotoszintézis. Hiányában ködöl a szem, megfájdul a fej, a gyomor, karámrudak közt kocog a gondolat, berúgja az ajtót a szorongásos, a depressziós, a fóbiás, a hisztériás, a kényszerképzetes, a hipochondriás, a deperszonalizációs neurózis.

ONAGY ZOLTÁN

PÁROS JÁTÉK A-VAL

regény, 8. rész

Aktus

Az aktus nem szabadfogású birkózók, szőnyegen izzadtan, fogcsikorgatva, amíg az egyik legyűri, két vállra feszíti a másikat. Nem sejtelmes aktok egy Kolozsvári regényből előpenderülve, hátuk mögött lágy, pasztellszínű drapériák, ölük feketéje maszat mögé bújó gyanús árnyék, a mell ring, a fény, egy erős reflektor-nyaláb a csípő, vagy a hát varázslatos vonalát emeli ki.
    Ez is az aktus. Persze ez is az. Együtt az ifjúság, a szépség, az erő. Egymást kiegészítve az esztétika, a dinamizmus. Együtt a látvány, a vágy. Közös látótérben, alkalmasint egyetlen pontra fókuszálva, egyetlen alanyra robbantva.
    Igaz, bár nem ennyire bonyolultan. És akár még bonyolultabban. Szinte leírhatatlanul cifrán, áttételesen, követhetetlen emóciókkal, múlttal, jelennel, jövővel, lehetőségekkel, csalafintasággal, csalással, szemétséggel, erőszakkal, bolondozással, jókedvvel, odaadással, alázattal, taoista türelemmel, kamaszosan iparkodva, férfias nekilódulásokkal, vagy csak úgy, mellesleg, titkárnővel ebédszünetben az iratraktár poros asztalán; kurvával autóban; szombaton délután vele, amíg a gyerek a téren nyekergeti a hintát; kritikusnővel ivászat után kérdés nélkül; angyallal egy felhő farkán; osztálybulin kíváncsiságból; biokertész feleségével komposzttrágya puha dombjába süllyedő könyékkel, véletlenül; egy örmény lánnyal mindenütt.
    Ami kimarad, az nincs.¹
    És a tavaszok lázában, ahol az ész nem szavazópolgár.
   Az aktus az aktus. A minden. Születés és halál közt a nap, a fény, a fotoszintézis. Hiányában ködöl a szem, megfájdul a fej, a gyomor, karámrudak közt kocog a gondolat, berúgja az ajtót a szorongásos, a depressziós, a fóbiás, a hisztériás, a kényszerképzetes, a hipochondriás, a deperszonalizációs neurózis.
Az aktus: gyógyszer. Fúzióban minden kimaradóval.

Határőr-csecsemő

Ősz. Október. Levelek hullanak esőként egy-egy szélroham után. Átbillegnek az alsó ágakon, és amikor szabadon, pörgő bronz lapjaikon csillog a napfény. A viaszsárga csecsemőhullát lompos kutyák húzzák elő a Temető tó fölötti vadszőlőverte orgonabozótból, közel a régi, Szondi György várkapitány híres Drégel-Détár alagút köveiből épült romos kapuhoz. Nem ízlik, nem falják, cibálják csak morogva veszekszenek rajta, mint jó testvérekhez illik. A melegben megsavanyodott magzatmázhoz nincs kedvük. De már hiányzik a baba füle, bal karja, amikor komoly, meglett férfiak szemrevételezik, akik a Hullamosó nevű ivóban elfogyasztott reggeli pálinkájuk után munkájuk, tarlóhántás után lódulnak.
    A vélemények különböznek.
    – Föl kőne dobnyi a Zetor pótjára, osztan lent a Korditsba’ beszántanyi, ha mán úgyis szántanyi megyünk – így a traktorista a kocsmaajtóban zajló tanácskozáson. Egy náluk is meglettebb, komolyabb embert kőne értesíteni, a Párt titkárát, illetőleg Lalit, a körzeti röndért, maj’ ők tuggyák, mit kő tennyi illenkor.
    – Ullátom – néz a traktoros a csaposra, bakancsával átalgörgetve a rongybabaszerű kis testet, – igencsak hasonlít rád, Micu.
    Röhögnek. Nem hosszan, mert dönteni kell azonnal. A fiú is a temető utcájában. Anna-M., a fiúval. Virágügyben, felrobbant osztálytársak ügyében. Fel nem használt lövedékeket találtak vasgyűjtés közben ládaszám („Gyűjtsd a papírt és a fémet, azzal is a békét véded!”), és úgy gondolták, ők nyerik az osztálynak a versenyt, ha megszerelik a hüvelyeket. Nem sikerült.²
    Amikor a gondos rendőr és a megfontolt Párt megfontolt községi titkára tanácskoznak, felteszik a kérdést, szabad-e gondot okozni az építés jelen szakaszában, jót tesz-e a faluközösségnek egy csecsemőgyilkosság éppen most, amikor Kádár elvtárs Lenin elvtárs rendet kapott Hruscsov elvtárstól.
    A Párt titkára határoz: nem köll itten a balhé, ehe. Forgatják, etnikum-e a halott, pedig jól ismerik a törvényt, cigányasszony soha nem fojtja meg újszülöttjét. A fiú nem gondolja végig, hogy temető-utcát Béke utcának, a Hullamosót Béke italboltnak, a párttitkárt Béke Pálnak, a tábort béketábornak nevezik, válla Anna-M. vállát érinti, nézik a kis, kutyaszaggatta testet, várják, hogyan dönt a Párt. De nem tudják meg.
    – Mit bámészkodtok itt, sipirc az iskolába, azanyátok szűzmáriáját! – kiált rájuk a Párt helyi képviselete.
    Sipircelnek, hátra se nézve.

Alapfutamok – alanyi nő

Költőben elfogadható. Elviselhető. Jó alanyi költő használható rossz napon, amikor zsibonganak a méhek, rúgnak a lovak, külső erő szükséges, aki azt zengi szüntelen, ő nálad is szarabbul áll közérzetileg, mert nincs szabadság, nincs pénz, nincs szerelem, nincs bárányfelhő az égen. De inkább mégsem. Az alanyi zsurnaliszt hasonló kategória. Pártállás és pártszimpátia szerint olvasod, kérdezi jajongva, miért is nem ő csinált mindenkit.
    Az alanyi nő minden második mondatát énnel kezdi. De-vel.
    Mindent akar, kimondja, mit akar. Én így akarom, mondja a nő, aki elvált szülők gyermeke. Ezt tanulta, amikor apja elhagyta édesanyját. Nem beszéltek róla, nem tanította rá anyuci, de ott rezeg a konyhában, a gyerekszobában, a plafonon, a padlószőnyegen: Nélküled, kislányom, nem forog a föld, árva a férfi, pótcselekedetekre kényszerül, ha nem adsz neki feladatot, tökörész, ügyetlenkedik. Ha pedig elégedett, lustul, elenyész, nem teljesít.
    Soha ne mondd, ez jól van. No, ez jó volt. Legyen ott a kétely, a bizonytalan, lógjon, ha akarod. Lengjen. Fogd vissza, ha vágtatna. Toszogasd a férfit, ha heverészne a dikón.
    Alanyi nőnél, aki minden második mondatot én-nel, de-vel kezd, csoda, ha nem vonja vissza a szerelmetes ölelés után beeső, véletlen gyengédséget.³
    Néz, mint akit bántottak. Néz, mintha látná, ölelés közben mást ölelsz. Ha nem teszed, miért is tennéd, azt szuggerálja, bizony másra gondoltál. Rohadt vagy. Alanyi nőtől szükséges megkérdezni, hányszor vált el anyád.⁴ Ha kettőnél többször: futás. Ha csukva az ajtó, ablakon át. Ha lakat az ablakon is, a kéményen. Ha meg kémény nincs, alagút legyen.

Alapfutamok – Házasság

Élsz vele. Csattantatok néhány haragosat. Sértések, keménység, felismert, rögeszmeszerű hibák, szokások, apai, anyai örökség. Hogy az ágy alá rúgott zokni, hogy a cseréletlen virágvíz, hogy a vasárnapi hosszúalvás, hogy a mosogatóba vert cigarettahamu, kenyérmorzsa az asztalon, mézbe mártott markolatú kenyérvágó kés, prüszkölő szódásszifon, üres kávékiöntő, előtalálhatatlan napilap, vécében hagyott tévéújság, sárosan szekrénybe rakott cipő, és a többi, és a többi. Érzékelhetően jön a hideg. Ha igen, közben a veszekedések, ott még történhetik ez, az, például fölzabáljátok egymás idejét, amikor szabadultok, már nem lesz kedvetek új harcra új partnerrel. Ezekkel együtt, amikor végre megvilágosul, ezt így tovább nem, boldog akarsz lenni, mint X. és Y., nincs kiút. Beút van. Gyilok van. Gyilkolni tovább a másikat, legalább fele annyira szenvedjen, mint te, a rohadék, ha egyszer tönkretette az életedet, pedig micsoda lehetőségeket szalasztottál el kedvéért, persze akkor még nem látszott, mi minden hiányzik belőle, pedig mennyien áldották volna a neved, ha egy biztató pillantást vetsz, ha kezed nyújtod;
Óh, Isten! – így a néma, mosogatásközi jaj, az öngyilok sanda sugallatával, négy mélytányér, négy lapos, egy csontos, ezer evőeszköz, tálak, lábasok és fazekak, a disznó már szundít a tévé előtt, nyög, anyukám, takarj be!, a kisdisznók magukra húzták szobájuk ajtaját, édes jó Isten! Mással mosogatógépem lenne már.
De máskor öltöznek, meccsre indulnak, korán, az ifiből is lássanak valamit, mennek a téren, én a konyhaablakban, apjuk középen, válluk mozdul, ringanak hárman, távolodóban, nevetnek, enyémek, hárman!⁵

Alapfutamok – férj

„Már összetéptem ennek a papírnak a másik felét, úgy szeretném hitelesen és érthetően megfogalmazni neked, hogy mi az, ami most az én életemben van. A helyzet kivételesen válságos és áldatlan, de a válság ezúttal nem belőlem fakad.
    Biztosan tudom, hogy egy vandál, pusztító, taroló, azt kell mondanom: energiátlan erővel kell szembenéznem.
    Ma este tíz óra körül ráébredtem arra, hogy tévedtem: nekem nem kell ezzel az erővel harcolnom, ezzel a tőlem idegen, zavarodott világgal, hanem ebben a határozott ellenállásban és szembenállásban meg kell szilárdítanom a magamét. Magamban kell biztonságra találnom. Kikezdhetetlenné válni. Mint te, úgy.
    Örülök, hogy megismertelek.
    Persze jobb lett volna, ha nem ilyen vészterhes helyzetben történik velünk (velem?). De végre kiforrnak a dolgok.⁶ Örülök neked: Sz.”

Alapfutamok – nem félek!

„Ebben a pillanatban, 1.15-én este háromnegyed kilenckor döbbentem rá, hogy rád akkor is lehet gondolni, amikor ÉPSÉGET, sz(ép ép)ségre való törekvést – kíván tudni, érzékelni az ember (azaz én, a némber). Amikor arra az egészre – persze viszonylagos egészre – vágyik koncentrálni, amit mindig még, meg kell csinálni, lábra állítani, létrehozni. Ilyenkor, amikor „nincs palló, zuhanok”, arra lehet gondolni, hogy TE a csinálást, a formálást határozottan akarod, a szétesést (meg a neurózist) pedig sajnálod, BÁNOM, és azt mondjuk rá együtt, hogy: NEM. És nekem nem kell ezeken a dolgokon senkivel sem veszekednem, hanem arra gondolhatok, hogy van egy megbízható iránytű. Nálad van, mert én dezorientált kacsa vagyok, és minden kihullik a kezemből. De te tartod az irányt. Van egy szemszög, ahonnan be lehet mérni. Én is látom, ha te látod.
    Van három út. Az egyiken mindig bukdácsol, hasra esik az ember. A másikon rohan, mert fél. A harmadik út viszont vezet. Azon is van minden, öröm, szorongás, de ha eltalálod a ritmust, akkor a földút elfogadja a járásodat, és adja alád a talajt. Hallani a lépteket, nem mintha katonásan egyenletesek volnának, de KI-TARTANAK. Lehet közben nézelődni, pihenni, sörözni, kaptatni meg minden. Csak érezni kell a talpnak a jó földet. Ezzel kell törődnöm, nem idegen világokkal.
     Miért rettegnék? A jó út szereti, ha járják, különben nem is lenne út.
    Mész, látom. Utazol, vándorolsz, baktatsz. Ez megnyugtat, mint amikor a kínai tájképeken látsz az úton egy embert.
    Már nem is félek.” ⁷

Alapfutamok – ketten

Kedvesem, ki kell alakítanom egy stratégiát. A spontaneitásnak akkor engedni, ha:
1. Lelki és szellemi erőt gyűjteni folyton.
2. Mást nem megterhelni pakkommal. SENKIT.
3. F-ra figyelni, beszélgetni vele, követni a fejlődésben, irányítani erőszak nélkül.
4. N-el többé egyetlen egyszer sem kiabálni, mert értelmetlen, ez áthághatatlan szabály legyen. Vele szemben szisztematikusan csillapodni. Önfegyelem!
5. Ha nem megy a munka, a munka-munkát erőltetni.
6. Depresszió ellen rögtön tudatos lépéseket tenni. Írás, olvasás, beszélgetés, házimunka. A Napra, a Holdra és a halottakra gondolni.
7. Minden gondolni valami jót, akár egy szót. „Jó szót!”.
8. Nap mint nap felmérni: roncsol/épít.
9. Leveleket írni (neked).
10. Szabad
Kiegészítés 1.: – amikor kezdődik a félresiklás, az elején a halántékomra csapni. A halánték az a pont, ahol együtt van az ész és a lélek.
– lassítani, mindig lassítani, úgyis meghalunk.
Kiegészítés 2.: – azért ilyen határozott reformszándékokkal el lehetne kezdeni valami újat, nem gondolod? Ölellek: ⁸

Alapfutamok – Jóslat

Él vele. Nehezen tanulja, rejtőzve, minden telő héten jobban figyel, más színűre satírozottan bujkál, de akadnak fontos napok a loholó átlagosok közt. Nem hivatalos-személyes, papírra fektetett születés és névnapok, házassági évfordulók, egyszerű, határidőnaplóba feljegyzendő kötelező dátumok. Nem. Ez valami más.
    Az első gyerek fogamzásának nyilvánvaló, hajdanában gyakran emlegetett évfordulója. Az első abortuszé. De nem. Ez most nem a könnyen feledhető jó, és nem a ragaszkodó rossz.
    A tizedik karácsony. (Húszadik. Harmincadik.) A karácsony, amit kerek évszám nélkül is tanulnia kellett, nem ügy, a többi közé bújt, fa, ajándékok, slussz. De neki, akivel él, éppen a tizedik karácsonyt emelte ki az üvegszemű, bakonyi jósnő. A gyötrelmes másodikon is alig túl. A jósnő a férfi pártján, mert segít, hogy kihúzzák barom időt, amikor minden krumplit röptiben, minden résbe gondolkodás nélkül befészkel, minden hordót cefréig, minden korsót körömvizsgáig. Segít a szöveggel: A tizediken derül ki (nem a hetediken, nem a tizennegyediken, ahogy a legenda mondja), egymásé vagytok-e. Ha elismered, ha nem ismered el.
    A tizedik Mikulás napon sejtelmes megjegyzések: Rövidesen, karácsonykor lehull a lepel. Most ugrik a majom a vízbe. Karácsonykor – színvalló-kor. Nézi a férfi a nőt, az egyre kizárólagosabbat, egyre kívánatosabbat. Azt gondolja rémülten, baja van. Agybaja. Rövidesen kihullanak az idegen tollak. A nő kicsit rezignált, várakozó. Vizslatja a férfi mögött látható üres helyet, milyen is lesz az, ha nem lesz. Ez a tizedik év, amikor minden eldől. De nem a’! Behasít (a férfi fejébe) a jóslat.
    Rámozdul. Hajt. Teker. Porszívó. Egyebek. Zokszó nélkül áll a nő mögött az ünnepi áruházakban, mint a teherhordó szamár. Pontyot pucol. Hypózza a klozetot. Tojásért fut. Körbebújja hatszor. Nyakába csókol mind a hatszor. Mondja százszor, számvet százszor, ez igen jó év volt. Mondja, ismétli. Nyakába csókol mind a százszor. ⁹