„Előre! Győzni kell a felkelésnek, a felkelésnek, a nép ügyének. Előre! Győzni kell a felkelésnek, a nép ügyének ma győzni kell! Győzelmes vörös zászlónk lengjen hát! Győzelmes vörös zászlónk lengjen hát! Fel, kommunisták, szabadságért küzd a Párt!”
SOHA, SEHOL, SENKINEK

Jelige: Fuit

Hangok vörös fényben

„Bemegyek. Kijövök. De milyen jóóól kijövök, ha bemegyek.”
„Mélyen tisztelt elvtár… ööhm….Uraim, a káem, vagyis az emká no, az emdé, jóvammá, az emeszem… tehát A PÁRT - Most központi vagy politikai bizottság?- szóval a párthatározat, áhh. Átadom a szót.”

 „Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk. Hiszen van még időnk, azért se változunk.”
„Ártatlan vagyok. Én őszintén hittem benne. Mindent azért tettem.”
„Kalandor vagyok és szélhámos. És csak azért nem tudod, Mert téged is átvertelek, te sem vagy, te sem vagy ártatlan.”
 - ÁRTATLAN - (kalapácsütés)
„A helyzetet senki se tekinti át, zavartan szívjuk a Symphoniát.”
„Valahogy össze kéne jönnünk, mindent megbeszélhetnénk.”
„Játsszuk le újra az életünk, hogy a régi jó barát itt van velünk, játsszuk el kérlek, hogy nincs most mitől félned.”
„Hittem mindent mit mondtál, a hitért irgalom jár. Hívtál, hogy házadba térjek, de nem mondtad el mi vár. Te vagy a kezdet, de enyém a vég:

„A győzelem napjai jönnek, rabságodnak vége már! A múltat végképp eltörölni, rabszolgahad, indulj velünk!”
„Jegyezd meg, amit mondok, augusztus volt. Jegyezd meg, elég nagy vagy hozzá, több alkalmam nem lesz elmondani. Édesanyádnak – Isten nyugosztalja – megparancsolták, hogy rúgja ki édesapád alól a sámlit. Azt ígérték elkapják, ezt mondták. Különben vége. Ha Ő nem, majd megteszik helyette, de akkor hagyják meghalni. Röhögtek mind, amikor veled a hasában zokogott a földön, mert megtette, utána lefogták, és apád testét senki nem fogta föl. Jegyezd meg, de ne mondd senkinek. Még.”
„Soha se mondd, hogy túl vagy már mindenen.”

„Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát, és nemzetközivé lesz holnapra a világ!”
„Akkor egyszer láttam sírni a Papát. Amikor elvitték az utolsó lovunkat is. Se föld, se ló. Éhhalál. Ezt mondta, már akkor is nagyon beteg volt szegény.”
„Ezt nem oldhatod meg erőből, csak kezdheted újra elölről, elölről.”

„Előre! Győzni kell a felkelésnek, a felkelésnek, a nép ügyének. Előre! Győzni kell a felkelésnek, a nép ügyének ma győzni kell! Győzelmes vörös zászlónk lengjen hát! Győzelmes vörös zászlónk lengjen hát! Fel, kommunisták, szabadságért küzd a Párt!”
SOHA, SEHOL, SENKINEK
„Ez most egy ilyen világ. Csitt, ne sírj. Ssssss. Kelj fel. Túl fogjuk élni. Új házat építünk, ami újra nemzedékeken át a családunké lesz, megint lesz emberhez méltó munkám és többé nem fogunk mérföldeken át gyalogolni a semmibe. Szerzek kenyeret, valahonnét, megígérem. Látod, már a kicsik sem sírnak. Csitulj, magadra vonod a figyelmüket, a végén még agyonlőnek. Kérlek.”
„Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk. Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?”

„Köszönjük néked Rákosi elvtárs, kiért a hálánk tiszta lángja ég. Reád, ha nézünk, büszke az arcunk, virágot hintünk amerre mész.”
„Eljön testedért, eljön a lelkedért. Jegyed nem kéri senki sem. Élj, míg utas leszel, ne félj, nem késik el. Elvisz messzire, túl mindenen. Pokolba tart, pokolba tart a vonat”
„Részvétem. Nem, senki másnak nem sikerült megszöknie. Tudom, nem engem akar itt találni, de… Részvétem. Én futottam. A dörrenést hallottam, éjszaka volt és loholtak utánunk. Hátranéztem és rohantam tovább. Összecsuklott, pedig már túl volt a szögesdrótkerítésen. Igen, biztos. Még kapott vagy öt golyót. Asszonyom, erről nem beszélhet senkinek. Majd eljön az az idő is.”
„A csütörtök szégyelli a szerdát rég, azt mondja, nem is volt, csak képzelték. Vigaszt, reményt ígér majd pénteken, a tegnapok szétáztak a mesékben egészen.”

„Ma még a küzdelemnek vége-hossza nincs. A népek tudják jól, a béke drága kincs, de majd a hajnal biztos eljő, s béke lesz a Földön, s összeroppan minden rabbilincs.”
 „Én nem azt mondtam, amit leírtak, de igen, az én felelősségem. Nem tehettem semmit. Ha nem én, valaki, talán épp Ő vallott volna. De a családom meggyilkolásával fenyegetőztek. Bűnös vagyok. Csak bírtam volna még, nem hittem, hogy ennyire fájhat. Ha előbb írom alá, megmarad a kezem, talán. A becsületemen már nem segít semmi. És Rajta sem. Mi már nem, de a történelem, az utánunk jövők majd tisztára mossák a nevünket. És meg fog bűnhődni egytől-egyig az összes, aki felelős mindezért, így lesz.”
 - BŰNÖS - (kalapácsütés)
„Felzaklatott elmék által gyártott válaszok; téves főnevekből képzett félkész mondatok.” „Mindig mindent meg kell bánnod, semmit se mondhatsz el ingyen. Minden szavadat félreértik és senki sincs, aki segítsen.”

„Mi szocializmust építünk.”
„De ér-e annyit bármilyen mű, hogy emberhalál legyen az ár?”
„Nem tudom, kik jönnek majd érted, nem tudom, mit kérdeznek majd, kérlek, hogy ne tudj semmit rólam, ne hozd a fejemre a bajt.”
„Mást mondanak és mást jelentenek, a páncélosoké a pázsit, és a világ egy-nullra vezet.”
„A változás szelét most újra érzed, tarts még ki - és ha nincs segítség, akkor most sem félek.”
„Munka vitézei még mire vártok?  Jönnek a szovjeti hős proletárok. Utat a fegyverek erdeje vág, eltűnik innét a régi világ!”
„A halál az állam szolgálatában áll.”
„Ez az első és utolsó levelem. Nem írhatok sokat, csoda, hogy szereztem papírt és ceruzát, ha észreveszik, nem jut el Hozzád. Kimondták az ítéletet, akasztanak. Ne aggódj értem, ennél bármi jobb. A magánzárkát gyűlöltem a legjobban. Az őrök mindig találnak okot a verésre. Nem akarom, hogy bánkódj miattam, de azt akarom, hogy bizonyítéka maradjon, igen itt embernek folyatták ki a szemét, itt embereket kínoznak halálra, sokaknak tárgyalásuk sem volt, őket verik, kegyetlenül még ürítéskor is, ha kedvük van. Nekem legalább vádjaim vannak. Engem csak úgy ütöttek, talpon, hogy ne látszódjék a bíróságon. Azt akarom, hogy amikor a felelősöket keresik, akkor legyen nyoma, annak, hogy végignézetik velünk a barátaink kivégzését. Hogy nem ehetünk, nem alhatunk, tél van és az ablakon nincs üveg, csak egy darab daróc, mint a priccsen. Mind megdöglünk, a nevünket nem halljuk annyiszor, mint ezt, nincs is nevünk. Számok vagyunk. Csak azt tartsd szem előtt, hogy majd egysze”
„Kerestem őt, üres csendben, hazug szavak mögött.”

„Egy a jelszónk, a béke, harcba boldog jövőért megyünk, egy nagy cél érdekében tör előre ifjú seregünk. Bárhol is van hazája, bármely ég néz le rája, küzdő korunknak új nemzedéke mind itt halad velünk”
„Azt csinálok, amit akarok, megszökök, maradok, azt csinálok, amit akarok, feljelentek, lebukok, azt csinálok, amit akarok.”
„Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom. Elhagyom az otthonom még a jóbarátoktól sem búcsúzom.”     
„A hely, ahol éltél, hírnevet nem kapott, nem innen jött Chaplin és Bartók sem maradhatott.
Különc vagy egy ócska helyen, nem nagy buli, néha egy farmer, útlevél, rágógumi, csak úgy lehet egy ilyen helyet túlélni, ha tudod, hogy egyszer úgyis le fogsz lépni.”

„Semminek nem lesz vége, csak félbe marad majd minden.”
„Múlik az idő, fakul a kép, alvadna már a vérpatak, köd lepné, mit tettek egykor vérengző, gyilkos hadak.”
„Minden olyan régen volt, minden olyan soká lesz, mi van, most mi van?”
„Épp a fizetését teszi el, mert eljön a napja, hogy mindenért fizetni kell.”
„Én csak az ávó operatív technikai részlegén voltam akkor, hát mutassanak iratokat. Vannak? Nincsenek. Akkor miről beszélünk? Hagyjanak ezekkel, ezek nem szavahihető tanúk.”
„Rosszak az idegeim, rosszak az idegeim, nem bírom a gyűrődést, nem bírom a gyűrődést. Fáj a gyomrom, fáj a gyomrom, sérült vagyok, úgy látszik, sérült vagyok, úgy látszik. A sírba visztek, a sírba visztek, a sírba.”
„Az hogy az apám vezető pozíciót töltött be, nem tartozik a tárgyhoz. Az én jelenlegi beosztásom független ettől.”
„Nem tehettem róla, nem tehettem róla, igazán, igazán, nem tehettem róla. Nem tehettem róla, nem tehettem róla, igazán, igazán, nem tehettem róla.”
„Mésszel leöntött testek a járdán, sortűz után a csend.”
„Ugyan már, milyen sortüzek?”
„Megáll az eszem, ha eszem, csak eszem és eszem, mert ezt enni kell, enni kell”
 „Hát az már utána volt, neki már nincsen ám köze hozzá, vagy hát ő nem is tudott semmit, őt is félrevezették, megmondta a rádió.”
„Mi van? Hogy mit tett? Mert ő kicsoda?”
„Az igazi biztonság a felszín alatt rejtőzik.”

 „Persze nekem nem posztom ítéletet mondani. Értem, most már teljesen világos, ha Önök mondják, már eltelt sok hónap, több év, és igen így, hogy elmondták nekem és mindenkinek sokszor, nagyon sokszor, tényleg igaz: nekem is van munkám. Igen, és mindenkinek van munkája és nem is lettek olyan sokan öngyilkosok, vagy alkoholisták, és jobban belegondolva valóban fontos, hogy a szomszéd is tudott szerezni magának televíziót meg trapéznadrágot, ilyen történeteket mindnyájan tudunk, így van nekem még Trabantom is, csak anyámat végezték ki.”
„Hagyjanak engem békén. Ez mind hazugság, fantazmagória. Különben, ha van is benne valami, fasisztákat, volksbundistákat, burzsuá kapitalistákat én nem fogok sajnálni.”
„Most kéne visszakozni, nem, várni, nem habozni, és menni, menni a józanész után. Egy másik útra lépni, egyszer sem visszanézni.”
„Magyarországon semmiféle értelemben nincs valsag!”
„Várom, meddig tart ez az álom, nézem, meddig torzul a kép. Hallom, megint szól ez a dallam, érzem, nekem ennyi elég.”
„El kell dönteni melyik szarba lépj, ez a nehézsége a dolognak.”
Én nem értem mi a kérdés, ma már mindent ki lehet mondani:„A szovjet atom is atom a totalitást nem bírom, a rendőrség is üldöz engemet.” [(…) egyértelműen és megnyugtató módon megállapítható tényállás szerint a vádlottak (…)]
„Amiről nem beszélünk, az nincs.”
„Mondd, hol van a szó, amit nem mondtam el?”
„beszélj, Beszélj, BESZÉLJ”
„Én csak kérdezni tudok, hát mondd, ki válaszol majd énnekem, én csak kérdezni tudok, oh, mondd, ki válaszol majd? ”
„Tetszettek volna forradalmat csinálni!”
„Könnyű lesöpörni újra az asztalról, ami volt, aztán kifaragni tűzpiros márványból, ami volt. Mégis változik egyre a múlt, bajba kerül, aki jól tanult. Hát hányféle múlt van, ami volt?”
„Valaki mondja meg, kinek kell hinnem, valaki mondja meg, kinek nem.”
„Már csak csendesen nézik a tévét, ahol ragyog egy másik világ, és ők nem kérik senkin se számon az elrabolt évek sorát, pedig semmiért vesztek el álmok, mint a zálogban hagyott ruhák, hm, volt egy tánc, volt egy tánc, volt egy tánc, s néha elhitték, lesz folytatás.”
„Ti még mindig itt tartotok? Mikor volt az már?”   
„Van nagydolog, van kisdolog, számunkra ez fontos dolog, de a nagydolog sem nagy dolog, mert a libelibelibelibero.”