Van, aki futamodik,
van, aki melegedik
tehetetlenül az állótélben.

 

 

 

ÁLLÓTÉLBEN

ZUDOR JÁNOS VERSEI

 

 

 

 

 

 

 

PANASZ

Felocsudok,
én szerelmes lettem a Napba...

 

AZ EMBERI LÉNY

Az emberi lény egy elfuserált változat!
(Isten csak gyakorolt.) Megbomlott
kísérlet a végtelen visszatartására.
(Felcserélődik folyton a szereposztás a reménnyel!)

Igaz ugyan, hogy Isten is végtelen.

 

KÖNNYŰ MÉREG

Szeretkezhetnék Istennel,
sehogy sem tudok.
Könnyű mérget ígért Isten!
(Mindenütt ablakok.)

Robognék át az éjszakán,
a nehéz Vérből valón,
rögeszmés altatón.

(Elvágódik a villamos,
fogadj be, Istenem!)
Mintha megmérgezné hitem.

Kit Isten képzelt jónak,
minden remegő ablakban,
az én vagyok! És kisiklok.

 

KÖRÖSPARTI ÓDA

Belehull a Körösbe egy falevél,
éjjeli csendélet,
felszisszen egy vizisikló, elmerül.

Felesleges gondolkodni rajta,
és ezer ráncba fut a szél,
éjjeli sikoly... egyetlen menedék!

A kacsalábon forgó éjszaka
tárt kapukkal beoson.
Megtöri a csendes folyót, megtöri
az éjszakát, a folyamatos kavicsok zaját,
a sodrát, kövér kövét, a moszatos kocsonyát,

a kitekintést, valaki egyedül
átmászik a hídon, az idegszálon,
az első kakasszón... Egy idegen!

Ó, hajnali Körösöm! Emitt a hotel,
foltja a nincs, hajnala kincs,
vörös göröngye felnyerít...

 

TEM, TEM, TEM...

Tem, tem, tem....
Temetés ütem.
Halott testvér, merre vagy?
Ütem testvér, merre vagy?
Hetente kérdelek,
hogy merre vagy?
Tetem, tetem...

Tetem, tetem,
magamat elültetem.
Hol bújdosol majd ezután?
Szegény halott önmagam.
Netalántán az összhangban.
Tetem, tetem...
A világban egy ütem.

Tem, tem, tem...
Jobb, mint a puffadt lótetem,
transzba jött, nagyszemű totem,
bár áltatja, hogy megdicsőült,
holott kikezdi az idő.
Tem, tem, tem..
Élő totem,
Istentotem.

 

A BŐREGÉR RITKÁN ORDÍT
         („denevérebek” – Szőcs Géza)

A bőregér éjjel-nappal
ordít, de a szóbanforgó
egy jólnevelt bőregér,
jólöltözött, csendes,
szmokingos, jólfésült.

Nem bosszúálló, mint a
szokványos bőregér,
azaz denevér, csak ritkán
látni, elcsökevényesedtek
a szemei, általában éjjel
jelentkezik, ha jólnevelt.

A TÖBBI ORDÍT... Ha beleragad
a hajba, akkor le kell vágni
- a fejemet.

A hosszúkörmű denevér
lerágja a körmeit
a lábáról is.

 

ÁLLÓTÉL

Télen, állóháborúban
a vesztes katonák
sírnak és gyilkolnak
az elkeseredéstől.

Van, aki futamodik,
van, aki melegedik
tehetetlenül az állótélben.

(Fogtak egy nyulat,
átkergették!)
Arról az iszonyat
(és az állókép is).

Futtában eltemetik
az áldozatokat.

(A lasított filmen
majd fog látszani.)

 

SZELLEM TESTVÉR, MIT CSINÁLSZ?

Fétist ünnepelsz? Mint
demokrata? Húhol a hangos
szellemed. Ijesztő
akcentussal. Vérre megy,
félre megy, mint egy női
bugyi, bizony, lehet
farigcsálni a szellemet
a vegytiszta öntudatig.

Jaj, de buta ez a szellem!
Tulajdonképpen mit akar?
Megjelenik a falon is,
túlmutat, mert mindenki
tökkelütött a környezetében.

A hangos néma is, mely
felfigyel, kicentizett
tudattal menekül,
tulajdonképpen nagyon
gyáva. Jó, hogy nem kéri
a bilit, groteszk egy szellem,
még ha ünneplőben is.
(De hogy van a szellemeknél?)

Elhúzzák a vaslábost
rettenetes riadónak.

 

ISTEN LABDÁJA

Könyörületes Isten,
hozzád folyamodunk,
ne tégy ki irgalmatlanul
szedett-vedett halálnak,
bár ámítod magad Te is.
(Buzgón elmélyítetted
végtelen hatalmad.)

Könyörületes, Segíts!
(Felszámolnunk jótetteid
lehetetlen mármost.)
Ellenséged megjuhásztad,
Őrangyalként (el is hagytad). 
Ne tégy ki idegen halálnak!
(Mi, törpék, csak beleszólunk,
iszonyú Tan, az a bérünk.)

AZ A BÉRÜNK. Reggelre már
forgolódunk, evickélünk.

 

A HÓHÉR ELŐTT

Olyan egyformák vagyunk,
mint a zsilettpengék.
(A hóhér előtt!)

Összecseng a bárd,
mint az egyenes tükör,
a hóhér  előtt.

(Kitelelni veszett
fagyokat, ábrándozom
a hóhér előtt.)

Egyszer főbevágtak,
másszor ütöttek, vertek.
(A hóhér előtt.)

Néma visszhang recseg,
oda-vissza (Tejút)
a hóhér előtt!

 

 

A versekhez Nagy István tájképrészleteit társítottuk.