Részletek Áfra János Glaukóma című verseskötetéből

KÖLTÉSZET

„éjszakánként néha törzseket tapogat,
álmok ingerlik így belülről a markát,
változás ez, de állandó benne az elfojtás”

– könyvheti ajánlónkban Áfra János verseit olvashatják

Kapcsolódó anyag: interjú a szerzővel

Éljen egykor egy herceg. Legyen a neve Glaukóma. Az érzékek nyelvét kutatja. Az érzékelés kapuit kitárja. A líra formáit a dologra zárja. A monológ a beszélőt mondja. A látás útjait kutatja. A képek bejárható világát. A test érzékelését, amely csupa rejtély. Glaukóma történetei a testekről szólnak. A testek az érzékelés kapui. Az érzékelés a halott világ rejtélye. A test rejtélye csupa érzékelés, mondja a herceg, akit Glaukómának neveztek.

Borbély Szilárd fülszövege

a türelem kóma

éjszakánként néha törzseket tapogat,
álmok ingerlik így belülről a markát,
változás ez, de állandó benne az elfojtás,
arcra rántott takarók érdesednek így át,
mintha szabad ég alatt ázna, reszketnek
a redők a lepedőn, megfeszülnek rajta,
fulladozik a sötétben, mert egy fába szorult,
és ahogy lenéz belülről, nő zuhan lassan
alatta, próbál utána nyúlni, de elkezd
szakadni darabokra, szörnyűnek szörnyű,
hogy az érzékenység és a brutalitás édes-
testvérek, amit a fáradásban élek meg vele,
a nemlét kedvéért teszem, mert mindennek
tétje a részesedés, és közelebb vagyok
hozzá, mint bárki, bőrként feszülök fel
a lelkére, de a fehérség összeroppantja
a felismerhetőséget, ezért mintha
nem is lennék általa, csak benne

azon a vonalon

még rámalszik kisfiam, párnája
három irányba nyesett alhas,
lelapult lassan és elfehéredett,
mintha valami felélte volna a beleket,
olyan ez, mint bűntudattal születni vissza,
az éj gyomorszájunkat összehúzza,
a múltat a fiúban formálom újra,
bár talán már nem is ugyanaz az élet
van bennünk, így hát álmodok neki
más apákat magam helyett, és várom,
hogy a kínlódás póráza engedjen,
aztán úgyis mások nyakát húzza,
mit számít, ha egy időre a gyerek veszi át?,
többet úgysem emlékszem, de amíg
a szúródás nem múlik, csak vándorol, át
a sejteken, kisfiam álomba hasamon utazik,
mint fatörzset simítja végig, nem éri körbe,
pedig nemsoká hengerszerűre szűkül
a derék kerülete, rejtett nyugalmunk
így teljesedhet be, távolra fagyok,
és miután utoljára fáztam, öltöny,
fa és nyirkos föld takar majd be,
ám a csendből nem marad
védhető az ébredés

vár fölé

kipöckölöm, formára
simítom, kitámasztom
ékekkel, mint építkezésen
kőműves az oszlopokat,
cérnára fűzöm, ő kikötözi,
én pedig papírból darut
hajtogatok neki, eldobom,
hogy mikor majd vissza-
fele esik, kitalálja hozzá
szépen az emlékeket

Áfra János: Glaukóma, JAK + PRAE.HU, Budapest, 2012. (100 oldal)

Áfra János 1987-ben született Hajdúböszörményben, jelenleg Debrecenben él, költő, művészeti író, a KULTer.hu alapító főszerkesztője, az Alföld tördelőszerkesztője, a Prae.hu és a Szkholion szerkesztője. Ez az első kötete.