HELYSZÍNI

A százhalombattai Takács Galéria Kolozsvári festők című kiállítása nyílt meg a hétvégén Erdély fővárosában. A tárlaton neves alkotók – többek között Ács Ferenc, Szolnay Sándor, Nagy Albert, Miklóssy Gábor, Fülöp Antal Andor, Mohy Sándor és Incze János Dés – munkái láthatók.

Vendégségben otthon

A tárlatot méltató Tibor Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, a Minerva Egyesület elnöke szerint a huszadik századi Erdély Barbizonja ugyan Nagybánya volt, de az elmúlt száz év erdélyi magyar művészetének Párizsa, ahol a jelentősebb alkotók megmutatkoztak, kétségtelenül Kolozsvár. Éppen ezért érthetetlen, hogy az erdélyi magyar művészet kincseit előállító, művészetpártoló, művészetszeretetre tanító városnak mindmáig nincs egy önmagát bemutató, önálló, modern gyűjteménye. Fájdalmas, hogy szétszóródott azon nagy képzőművészek hagyatéka, akik Kolozsváron dolgoztak, vagy pedig előszeretettel itt mutatták be munkájuk gyümölcsét. Az általuk alkotott remekművek ma már zömmel külföldi gyűjtemények féltve őrzött kincsei.  Mérhetetlen öröm ugyanakkor, hogy léteztek külföldön olyan emberek, például a Százhalombattán élő Takács Péter, akik a hatalmi érdektelenség sötét évtizedeiben meglátták és megőrizték a város nagy művészeinek alkotásait.
Köllő Katalin, a Szabadság szerkesztőjének érdeklődésére Takács Péter elmondta: a Százhalombattai Művelődési Központ igazgatójaként Magyarországra kitelepedett fiatal, erdélyi művészeknek szervezett kiállításokat, ennek során keltette föl érdeklődését a Kolozsvári Szépművészeti Iskola, a Belle Arte, a világháborút követően megalakult Képzőművészeti Főiskola és a Barabás Miklós Céh.  Az ipari kisvárosba több erdélyi fiatal  művész költözött, akik sokat meséltek a Kincses Városhoz köthető mestereikről. Takács erdélyi útjai során először Kusztos Endrével és Balázs Péterrel vette föl a kapcsolatot, ők segítettek neki megismerkedni más itteni alkotókkal.  ’95 körül úgy döntött, hogy irányt kell választania a gyűjtésben, és elsősorban Mohy Sándor, Fülöp Antal Andor, Miklóssy Gábor, Szolnay Sándor és Incze János Dés munkáira összpontosít.

Tibori szerint a kiállításon látható alkotások művészeit rengeteg dolog fűzi egymáshoz, de sok mindenben különböznek is.  Ács Ferenc, Szolnay Sándor, Nagy Imre, Tasso Marchini, Mohy Sándor, Incze János Dés, Balázs Péter vagy Brósz Irma neve elsősorban a nagybányai festőiskolához köthető. Mások, mint Fülöp Antal Andor, Kusztos Endre, Soó Zöld Margit Kolozsváron, az első világháború után megalakult Szépművészeti Iskolában, a Belle Arton, illetve az annak folytatásaként működő Magyar Művészeti Intézetben, a későbbi Képzőművészeti Főiskolán tanultak.  Többeket közülük bukaresti vagy budapesti mesterek oktattak. Néhányan külföldön is fejleszthették képességeiket, így Fülöp Antal Andor Olaszországban, az impresszionista Ács Ferenc pedig Münchenben. Persze valamennyien életük végéig Párizsba vágytak, de ez a lehetőség csak Szervátiusz Jenőnek adatott meg.

A posztimpresszionista, neoklasszicista vonaltól jutottak el egyesek az impresszionizmusig vagy az újtárgyiasságig, de csak kevesen barátkoztak meg az avantgárd művészettel, a szürrealizmussal, a kubizmussal, és az absztrakció sem keltette fel a figyelmüket. A festmények a művészportrék és a művészfeleségek mellett Kolozsvár és más erdélyi városok megannyi kedves utcáját, terét, épületét örökítő meg úgy, ahogy évtizedekkel ezelőtt voltak láthatók. Ezek az urbánus tárgyak történelmet is mesélnek, pedig az alkotók zöme a témát kifejezetten kerülte, inkább festettek csendéletet, aktot, tájképet és önarcképet.

Takács Péter sokat olvasott, tanult a szakszerűen begyűjtött erdélyi művészeti témájú könyvekből és művészettörténész barátaitól, később pedig, rendszeres erdélyi útjai során megszokott vendége lett az ottani műtermeknek. Százhalombattai otthonában megteremtette gyűjteményével az erdélyi és főként kolozsvári magyar művészet Rodostóját. Jó néhány művet szó szerint az enyészettől mentett meg. A kolozsvári tárlatra, amely különösen nagy öröm számára, két évig készült. A magyarországi kiállítások közül kiemelte a 2005-ben a budapesti Belvedere Szalon, Galéria és Aukciósházban rendezett tárlatot, amely óriási közönségsikert aratott.
A kiállítás április 6-ig tekinthető meg a kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva Termében, hétköznapokon délelőtt tíz és délután három óra között. Kérésre a műgyűjtő tárlatvezetést is tart.

Varga Melinda