Ugrás a tartalomra

 

Az „érdekmentes őrület” versei

Talán még nem vagyunk felkészülve Zudor János merész költői képzettársításaira, de az is lehet, hogy a versek mögötti embert kellene alaposabban megismernünk. A rusnya valcert Boldogh Dezső mutatja be.

Az „érdekmentes őrület” versei

A Nagyváradon élő Zudor János kötetének már az elnevezése is érdekes képzettársítás, és ugyanezt a sajátos hangulatot árasztják, ha a könyvbe találomra belelapozunk, a verscímek is: „Szellem testvér, mit csinálsz?”, „Kertitörpe? Eme földi lény?”, „Tömegsír, alig elkaparva”, „Kitömtünk egy gyóntatót”. Aztán néhány versrészlet, haiku-szerű evangéliumi utalás következik József Attilával körítve:­ ­„Itt kell négykezest / játszanom Hitetlen / Tamásként, pucéron.” (Meztelen a városban), vagy:  „Kit Isten képzelt jónak, / minden remegő ablakban, / az Én vagyok! És kisiklok.” (Könnyű méreg).

Zudor János (Forrás: www.erdon.hu)

Az olvasót eleinte határozottan próbára tevő szövegvilág finoman szólva zaklatottságot tükröz szélszórta, rendetlennek tűnő, mégis izgalmas metaforikus kapcsolódásaival és az értelmen túli gondolattartományok felvillantásával.

Bár a nagyközönség kevéssé ismeri, Zudor szakmai körökben elismert költő, Sziveri-díjas, nyolc kötetes, esendőségében is szimpatikus alkotó. Némi utánjárással kideríthető róla néhány olyan életrajzi momentum, amely megkönnyíti verseinek értelmezését. Egy beszámoló szerint „Ő az a rohanó szakállas alak, akivel összefuthatsz Nagyvárad sétálóutcáján, kér tőled egy cigarettát, elveszi tőled a dobozt, és ír rá neked hálából egy verset. Ő az a szakadtan is sármos, öregen is fiatalos törzsvendég a kocsmában, aki legújabb, vagy legutóbb magánál felejtett kötetét próbálja rád sózni egy sörért…”

Egyszóval Zudor afféle fura alak, egy kihalóban levő költőtípus utolsó képviselőinek egyike, aki műveiben sem tagadja hányattatásait, kötetének túlnyomó része amolyan „bolondokházi feljegyzésfüzet”, de valódi líra is. Csak hát mégis másképp olvasandó, mint a „normálisoké.”:  „…valaki egyedül / átmászik a hídon, az idegszálon, / az első kakasszón... Egy idegen! // Ó, hajnali Körösöm! Emitt a hotel, / foltja a nincs, hajnala kincs, / vörös göröngye felnyerít...” (Körösparti óda). Érezzük az összefüggéseket a híd, az idegszálak, a kakasszó és a hotel vörös göröngyei között, mégis sejthető, hogy a versbeli idegen jelenléte akár kozmikus magyarázatul is szolgálhat.


Feltérképezhetetlenség

Sokszor azonban komplikáltabb a helyzet: „A sárkány lenyelte a bolondokházát, / és eljátszott egy piruettet. // Rém komolyan, nem bolondozott, / rá volt varrva a farkára, / a meredek háromszögre, / hogy STOP!” (Bolondokháza).  A költőnek ez a fajta „másképp gondolkozás” (Szerb Antal szavaival szólva) akár „tisztességtelen előnyt” is jelenthet,  és ebben az értelemben a mű lehet az egyetlen mérce, az igazoló flepni, amely védőpajzs a polgári haszon-világ sokkal veszélyesebb őrületével szemben.

A kötet összeállítója és tanulmányírója, Selyem Zsuzsa szerint „Zudor verseinek dimenziója olyan tapasztalatokat ad át”, amelyekre „csak most kezd felkészülni a kortárs költői nyelv”. Zudor soklépcsős versvilága valóban kizárólag önmagával áll rokonságban. Mindez egyszerre pozitívum, de az olvasást nehezítő tényező is, hiszen alig van tekintettel bármilyen értelmezési hagyományra: „A motokrossz / felemelkedik a hátsókerékre, / kitekeri a fejét, mint egy / villanykörtét…  … Azért nem fázik, mert / lábszárvédője van…”  (A célszalag előtt)  Vagy például egy másik merész látomás: „Mi ez a magatartás, Uram? / Megbotlik saját tüdejében. / Ha Ön ennyire ért a baletthez, akkor / Krisztus győz, azt hiszem…”  (Júdás balettórákat vesz)

Önmagában nem zavaró, hogy a figyelem sokszor akaratlanul is az egyedi nyelvi és képi megoldásokra koncentrál egy adott költeményen belül a teljes mű egésze helyett. Azonban olyan, logikán túli bakugrások tömege jellemzi egy-egy szövegen belül a kötetet, amilyen tapasztalatokra sem a kortárs költői nyelv, sem a befogadó nem lehet (még) teljesen felkészülve. Zudornál kincskereső olvasóként tanulmányozhatjuk a szövegvilág vers-egészről levált, önálló tömbökként összesűrűsödött nyelvi és metafora-rétegeit. Ezek látszólagos összevisszaságát a szerkesztés esetleges hiányosságaként is betudhatnánk vagy egyszerűen annak, hogy költőnk alapvetően ösztönös és termékeny alkotó, aki versek sokaságán át bányássza a mélypsziché aranyrögeit, emellett pedig nincs kedve vagy türelme a talált tárgyakat hetekig csiszolni. De itt érdemes újra Selyem Zsuzsát idézni: „Zudort olvasni ha nem is könnyű, de katartikus, tiszta, érdekmentes őrület”. A műgond kényszere helyett  a gondtalan tékozlás jellemző A rusnya valcerre, de ez nem válik kárára. Így is többségében jelentős alkotásokat kapunk, a már említett különleges dimenziókkal együtt: „…a gyóntató rezgett, indulatára / beindult az egész iskola, mint egy / földrengés, a nebulók észjárására / működött az óramű, pihenj az istenit, / kiabálta valaki, azt hiszem az őslénytanár. // (Mint egy felbontatlan tojás a Galaktikában!)” (Kitömtünk egy gyóntatót)


Kiszámíthatatlanság

A versek témája gyakran bizarr, de ez túl van minden polgárpukkasztó szándékon. Zudor a tények és a „hervasztó evidenciák” ellenében beszél, Istennel szeretkezne, aki „könnyű mérget ígért”, tépdesve önértelmezi saját és vele együtt mindannyiunk létbe rekedt, abszurd helyzetét. Egyik kedvenc hőse Júdás, sokatmondó szimbóluma a „Menny és Föld közötti spicliskedésnek”, az őrületnek, és talán az egyik lehetősége is az ember teljesebb állapotainak feltérképezéséhez. A kötet látszólag pesszimista alapszövedékét a vakmerő képi világ özönlése fedi el, és emellett egy esendő sors sajátos háttérkörülményei is váratlan nyíltsággal tárulnak elénk: „Tűrhető a halmazállapotom. Vekkerre ébredek. Fél hat. (IRÁNY HAZA. A HÍD ALÁ.)    (Irány haza) … … »Tiszta Inget Az Őrültnek! Tiszta inget az őrültnek!« … értem jönnek / a csillagok / és megkínoznak”

A rusnya valcer eleinte kemény dió, de ha az olvasó elméje és intuíciója elkezd megbarátkozni ezzel a valóban senkiéhez nem hasonlítható szövegvilággal, maradandó költői élményben lehet része.

Zudor János: A rusnya valcer. Új Forrás Könyvek, Tata – Posticum, Nagyvárad, 2012.

Boldogh Dezső

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.