Megfakult érmék – Acsai Roland versei

A kolibri egész életében fióka marad –
Minden virág a mamája.

MEGFAKULT ÉRMÉK

ACSAI ROLAND VERSEI

RÉGI, MEGFAKULT ÉRMÉK

A föld alatt felhők vonulnak,
És sötét eső zuhog.

Az ég rögeiből időnként
Régi, megfakult érmék
Fordulnak ki:

A Nap, a Hold,
A csillagok.

TÜCSÖKCIRIPELÉSEK FÁROSZAI

Koratavasz volt. Kislányommal
Ezen a mezőn kerestünk tücsköket
Tavaly nyáron,

De most csak bolyongtunk, 
Mint két hajó a tengeren, 
Nem igazítottak útba bennünket 
A tücsökciripelések magányos fároszai –

Csak az emlékezet fűszálával
Piszkálhattuk elő őket.

A KOLIBRI

A kolibri egész életében fióka marad –
Minden virág a mamája.

Földbe rakott gyökérfészkükből
Kecses, zöld nyakukkal kinyúlva,
Levélszárnyukkal csapkodva,

Sziromcsőrükből
Bibenyelvükkel
Szívük mézével

Őt etetik.

BEFEJEZETLEN MONDAT

A távolban három, apró madár repül –
Egy befejezetlen mondat pontjai.

VISSZAFELÉ

Az ég vize és a föld vize között
Kinyújtott lábbal, és behúzott nyakkal gém repül el.

Távolról úgy tűnik, mintha a lába lenne a feje
És hátrafelé repülne –

Életem elkezdett visszafelé peregni.

A versekhez Francis Picabia (1879-1953) festményeibők készítettünk montázst.