Deák Csillag: Vacsoravendégek – fotónovella

Az abroszt csomagolópapír helyettesíti, rajta cikornyás felirattal: Spárga buli. A szöveg pókhálóként átszövi az egész asztalt, akárcsak a spárga, a rögtönzött abroszt rögzíti, szoros bogra kötve, az asztal lapjához és a lábához.

DEÁK CSILLAG

VACSORAVENDÉGEK

Az ebédlőasztalon nyolc teríték. Senki sem ül az asztal körül, ennivaló sincs rajta. Minden aprólékosan elrendezve, harmonikusan, a kék, fehér szín váltakozik. Az asztalfőnél állok, hátam mögött csukott ajtók. Kezemben kés, a teríték hiánytalan, látszik, hogy nem az asztalról vettem el. Fanyelű steak kés, éles és hegyes is. Nem dugom el, sőt, mutatom, szinte büszkén. Azt jelenti, hogy használtam. Vagy használni fogom, ha kell.

Kés a vajban, vajretek és gyönge spárga. A világon a német spárga a legjobb és itt is készítik el a legjobban. Még a japán éttermek is Németországból rendelik az alapanyagot. Itt most nem a spárga jött Németországból, hanem az, aki főzi. Nem én rendeltem, jött a lábán. Nem kötözött sonka lesz a menü, húsvét már rég elmúlt.

Nem főzök, az én feladatom a dizájn, a blikkfangos terítés. Szeretek csomagolni. Régi bőröndöm spárgával volt összekötve, hogy szét ne essék. A kollégiumban gyakran kaptam csomagot. Nagyanyám spárgával kötötte át a dobozt, miután papírba göngyölte, és az íveket gondosan behajtotta.

Az abroszt csomagolópapír helyettesíti, rajta cikornyás felirattal: Spárga buli. A szöveg pókhálóként átszövi az egész asztalt, akárcsak a spárga, a rögtönzött abroszt rögzíti, szoros bogra kötve, az asztal lapjához és a lábához.  A tányérokon a szalvéta gyűrűje is spárgából tekerve. Én sodortam, és kötöttem össze őket. Mindig gondos voltam. Nagyanyámtól örököltem ezt a tulajdonságot.

Pedig mindig a férfiak között lábatlankodtam. A történeteiket hallgattam, nőkről, kalandokról. Azt, hogy lakat, kötél sokat hallottam, valakit bezártak, vagy felakasztotta magát, de hogy spárga? Apám nevetett rajtam, péniszirigységed van kislányom. Fekete ruhában állok az asztalnál. Nyakamban a medál fekete spárgán lóg.

A spárga a zöldségek királya. Én a teríték királynője vagyok. A spárga rendszeres fogyasztása jó hatással van a bőrre. Csökkenti a pattanások és az ekcéma kialakulásának esélyét, véd a ráncosodástól. Megnézhetik a bőrömet, ki nem találnák, hány éves vagyok. Rég akartam már egy kiadós vacsorát, ahol nem lesz más, csak spárga, hozzá egy kis szósz, meg némi krumpli, ami mégis nemzeti étel. Kötözni való bolond vagyok. Kés van a kezemben és elszánt vagyok, használni is fogom. Nem használtam. Nem én vágtam el a spárgát, a köteléket.

Nem tudom, hol vannak a vendégek, talán attól félnek, őket is megkötözöm? Mi lesz az én vaj spárgámmal, már a nyálam is csorog, ha arra gondolok, milyen finom tud lenni a tavaszi spárga. Nem könnyű megfőzni, akárcsak a férfiakat, fontos az időzítés. Túlfőzni sem szabad. Ha fás, az istennek sem fő meg, ehetetlen. És milyen kínos, ha egy férfi akkor lágyul el, amikor nem kellene.

Minden a spárgáról szól, a csábításról, mert a szerelmesek is kötözik magukat. Nem szado-mazo. Megkötöm lovamat, mikor a hold felkel. Ahogy nagyanyám megkötötte a vizeskanna fedelét, hogy el ne hagyjam, amikor bablevest vittem benne nagyapámnak. Spárgán száradtak a ruhák. Spárgával kötöttük meg a kerítésajtót, mert rossz volt a rigli. Nagyapám gatyájába is spárgát húzott a nagyanyám gumi helyett.

Nem félek, hogy fás lesz. A spárgával mindig szerencsém volt. Valahogy volt érzékem ahhoz, hogy megkülönböztessem őket, és csakis a megfelelőt válasszam. A férfiaknál már nem volt ilyen szerencsém. Gyorsan elfásultak, nem bírták mellettem, Nem kötöttem meg őket. Magamba zárkóztam. Amikor tornaórán spárgába kellett lemenni, menten feladtam, hogy balerina legyen belőlem. Beteget jelentettem, hogy megjött. Ki jött meg, értetlenkedett a padtársam.

Csomagolás, kötés, kés. Kő, papír, olló. Csomagolópapír, spárga, kés. A spárga fás volt, nem lehetett puhára főzni. Se lenyelni. Senki sem ül az asztalnál.