Ugrás a tartalomra

Szőcs Géza: Palack a jövőből

Nemrégiben kezembe került az Irodalmi Jelen 3309. évi áprilisi száma. Érdekes áttekintést olvashattam benne a magyar helyesírásban – mit helyesírásban? a magyar nyelvben – végbement változásokról az sms megjelenése óta eltelt bő tizenhárom évszázad alatt (kb. 2000-től 3300-ig).
A drága pénzbe kerülő másodpercek a tévék képernyőin és a kereskedelmi rádiók műsoraiban már a 2000-es ezredfordulót megelőző években azt eredményezték, hogy a beszéd ritmusa elképesztően felgyorsult. A riporterek közül azokat választották ki, akiknek az értelmes beszédet a fékeveszett hadarástól elválasztó keskeny határvonal környékéről sikerült beleköpniük zuhatagos szómenésüket a mikrofonba. Ily módon rövid idő alatt elérték, hogy az idősebb, kifele tartó, semmire sem alkalmas generációk már képtelenek legyenek felfogni és követni az elhangzottakat.

A beszéd felgyorsulását hamarosan követte az írásgyorsulás is. Részben időmegtakarítás, részben költségmegtakarítás, részben a játékos rövidítő-kicsinyítő ösztön korláttalan kiélése már az sms-korszak kezdetére felülírták az archaikus magyar helyesírás szabályait és a kőkorszaki nyelvi sztenderdeket. Eltűntek a nagybetűk, ugyanakkor a kettőshangzók és a fonetikus formák (tucc, lácc, vattok) teljességgel kiszorították az igei személyragok elemző elkülönítését (tudsz, látsz, vagytok stb.). A vok egy-két évtized alatt teljesen anakronisztikussá tette a „vagyok” formát, az akadémikusok pedig ugyanazt tették, mint mindig: jajveszékeltek, nyelvvédő cikkeket írtak, majd kénytelen-kelletlen tudomásul vették az újonnan kialakult kész nyelvi tényeket. 2050 körül, a Második Nyelvújítás idején törölték el a mássalhangzó-kettőzést és az összes hosszú magánhangzót (ó, ő, ú, ű) meg az ly betűt, akkor jelent meg az új Hejesírási Szabájzat. Száz évvel később megszüntették a ny betűt, amit nemsokára a cs betiltása követett. A norma az "elégséges megértés elve" lett. Hogy világosabb legyen, miről van szó, íme a mondat majdani lejegyzése: Norm elég suty be a fejbe.

Mint az illető lapszámban olvasható három versből kiderült, archaizáló szándékkal egyes költők persze megengedték maguknak, hogy a már évszázadok óta használaton kívülre helyezett betűk közül is fel-felhasználjanak egyet-kettőt, különleges poétikai célokat szolgáló megfontolásokból.
Az alábbiakban olvasható három verset sikerült kimásolnom az IrmliYen említett számából.

karafi jános dénes: idebe é odaki

(etüd, esetle fantáz)

idebe
nakamba ült edj pemete.

odaki
dühizik a hóvihi.

hóvihi, ne dühizz.

repce, ne baszakoggy má.

lövétei velman vince: nagyon fláj

fly, mother, fly,
te csak mindig fly.
esztendöre va ketöre
who are you, varju, várj.

sántha noémi béla:

talákoztam e malagambistával
kandalom fütöm es füvel-fával
hu-hu-hujjjjjjjjjjjjjjjj

kivándorlok én kanadába
facipőbe é fanadrágba

fanadrágom felgyútom

ha szeret a malagambista
megmondom neki gyere pista

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.