Róma szerelmese

Bikácsy Gerely írónak (Szécsényben született, földim tehát) nincs nagy udvartartása, filmkedvelő olvasói (Népszabadság) annál inkább. 1972-től szabadfoglalkozású. 
Aki tudja, mit jelent szabadfoglalkozású írónak lenni akár egy évet, nem harminchetet, képes becsülni a folyamatos harckészséget. Bár talán ugyanennek köszönhető, hogy nem folyamatosan jelenlévő regényíró. Állása mellett, a biztos anyagi háttér fedezékében az író délután leteszi a lantot, gépbe ül. Könyvet ír. Bikácsy nem. Bikácsy pénzt keres, gondolom. A szabadúszó többnyire pénz után lohol.
1969 óta jelennek meg irodalmi és filmkritikái. Hangjáték, forgatókönyv, regények Glauziusz Tamás néven. Legnagyobb dobása alighanem a 2006-ban megjelent Saját Róma című esszéregénye. "Későn jutottam el Rómába. De hát Fellini is, Pasolini is felnőtt korukban érkeztek csak oda. Rómára igazán az tud csak rábámulni, aki nem ott született. Persze, hogy „miért éppen Róma”, azt azért Goethe és Byron meg Shelley óta minden északról jött bámulótól meg lehetne kérdezni. Szerb Antal az Utas és holdvilágban azt a kifejezést használja: az északi halottak. Rómát látva mi, északiak bolondulunk meg." 
Ezzel várok még, a Bukaresti képeslapoknál tartok. Róma vár rám. Én is várom Rómát.