A francia fenegyerek: "Szahar és szahar!"
1873. szeptember 8-án születik Alfred Jarry, aki ma már a francia irodalom klasszikus fenegyereke. A mindig felüdülést okozó Übü király eredetileg diákbohózat bábváltozata. Ehhez képest Übü papa ott pöffeszkedik Figaro és Falstaff mellett. Hatalmi tébolya a gátlástalan önkény jelképe. Ismerünk élőben is hasonlót.
'84-ben, amikor még jut színházra, Pest kicsivel közelebb, valahogy pénz is kerül, láttam Übü papát Zsámbéki Gábor rendezésében (Katona József Színház), és az volt a benyomásom, ha ezt engedik, ha ez így színre vihető, ha a despota bármikor helyettesíthető az aktuális pártitkárral, akkor itt befejeződött a kommunizmushoz vezető sztráda építése.
Eltelt néhány év, és valóban. Nem szakad tovább. Csak a sok Übü papa, Übü mama maradt a nyakunkon. Jarry trilógiát kerített a kommunizmus díszpintyeiből. Übü király, A megláncolt Übü és az Agancsos Übü - ebben sorrendben. Ha valaki ötvenes kopott róka korára elfelejtette, miben nőtt fel, mitől forgott a gyomra + 3.60-as kenyér + Fradi kolbász, olvasson Jarryt.
Az Übü királyt 1896-ban mutatja be Jarry. Már az első szóra (Szahar!) kitör a botrány. Meglehet, a szahar olyan különleges botrányszóként üzemel a korabeli Franciaországban (ebben az évben hal meg Verlaine), mint mifelénk, a búbánatos, Kárpátok ölelte gödörben Nagy Imre, vagy a forradalom.
Jarry fiatalon hal meg (halálában jelentős szerepet vállal az abszint). André Gide A pénzhamisítók című regényében Jarry pisztolyos botrány főszereplőjeként bukkan fel, a következő jellemzés kíséretében: „Jarryban úgy öltözött, mint a cirkuszi bohóc, mesterkélt volt minden: főként beszédmódja, melyet az Argonauták versenyezve utánoztak; élesen tagolták a szótagokat, groteszk szavakat találtak ki, más kifejezéseket pedig furcsán elferdítettek; de egyedül csak Jarrynak sikerült ilyen színtelen, erőtlen, hangsúlytalan, kifejezéstelen hangon beszélnie. […] – Rettenetesen vadnak látszik. – Csak annak mutatja magát. Passavant-nak az a véleménye, hogy lelke mélyén szelíd, mint a bárány. De ma este rengeteget ivott; és megnyugtathatlak, vizet egy cseppet sem, és bort sem: csak tiszta abszintot és erős likőröket.”
Az Übü-királyról pedig ugyanitt ezt olvashatjuk: „Az Argonauták azt állítja, hogy zseniális író – mivel a közönség nemrég kifütyülte a darabját.” (Réz Pál fordítása)
Jarry, Alfred (1873-1907)
Francia író, költő.
Az emlékezet homokórájának pergése című verseskötete után két évvel vált ismertté a szerző, az Übü király (1896) hatalmas botrányt kavaró színpadi bemutatója után. Az Übü új drámatípust teremtett. A „krampusz-komédia” a francia színpad komikus remekműve, az avantgárd egyik alapműve, a színpad megújhodásának (Brecht, Beckett, Ionesco) előfutára. A tematika folytatásai a Megláncolt Übü, Agancsos Übü. Fantasztikus, bábfigurás „királydrámáján” túl megemlítendő A patafizikus Faustroll doktor tettei és nézetei című posztumusz képzeletbeli utazása.
Übü király (1889)
ÜBÜ PAPA - Szahar!
ÜBÜ MAMA - Ejnye! Szép dolog megint. Milyen nagy zsivány vagy, Übü papa.
ÜBÜ PAPA - Mért is nem öllek meg, Übü mama?!
ÜBÜ MAMA - Nem engemet, valaki mást kéne meggyilkolj, Übü papa!
ÜBÜ PAPA - Zöld kandeláberemre, ezt nem értem.
ÜBÜ MAMA - Hogyhogy, Übü papa? Talán elégedett vagy a sorsoddal?
ÜBÜ PAPA - Zöld kandeláberemre, s szahar, asszonyom, nagy mértékben elégedett! Mintha bizony nem volnék dragonyos kapitány, Vencel király segédtisztje, a lengyel Vörös-Sasrend érdemjelének tulajdonosa, Aragónia volt királya? ... Mit akarsz ennél többet?
(Ford.: Jékely Zoltán)
