Hogyan hántsunk hagymát?

Grass életútjának kezdete némileg emlékeztet a kora huszadik század egy igen olvasmányos és olvasott írójának életére, a Jack Londonéra. Mint Jack London, ő is számos más foglalkozás után adta írásra a fejét. Grass a főleg németek által lakott Danzigban, a mai Gdanskban született, vegyes német–kasub családban (a kasubokat a lengyelség egyik törzseként tartják számon). Grass művelt és békeszerető anyja volt kasub, de még ez a nem-vegytiszta német származás sem óvta meg a fiatal fiút attól, hogy ne higgyen a náci ideológiában, és ne lépjen be 17 évesen a Waffen SS-be. (Bár csak kiképzésen ment át, s igazából nem vett részt a háborúban, a fenti tényről Grass sokáig hallgatott, s amikor végre beszélni kezdett róla, sokan opportunizmussal vádolták). De miután túlélte a Birodalom összeomlását, az ifjú Günter Grass már a fogolytáborban érdekes élményeket szerzett. Megismerkedett, például, a szelíd, mélyen katolikus Józseffel, akiből később püspök lett, majd II. János Pál halála után pápa. Ratzinger és Grass próbáltak kockát vetni jövőjükre és Grassnak a „művészet” jött ki hivatásként. De ez csak a távolabbi jövőre volt érvényes – az 1945 utáni lepusztult, romos Németországban bármilyen munkát el kellett vállalni, így Grass egy ideig egy vesztfáliai káliumbányában dolgozott, majd Düsseldorfban egy kőfaragó-műhelyben. A sírkövek készítését egy idő után felcserélte a szobrászattal, jóllehet képzőművész-hallgatóként verseket kezdett írni, és egy dzsessz-trióban dobolni. Első könyve egy verseskötet volt, bár néhány Gottfried Benn-hez elküldött verse alapján az idősebb költő úgy vélte „ez a fiú később prózát fog írni”. De a Gruppe 47 csoport ülésére Grasst még mint ígéretes költőt hívták meg, a nagysikerű regény, A bádogdob csak később, 1959-ben született Párizsban.
Az emlékezet hagymahántása során sokat meg lehet tudni az összeomlás és újrakezdés Németországáról, s a Grasst ért szellemi hatásokról. Két könyv különösen segített politikai állásfoglalásában: Camus Sziszüphosz mítosza és a lengyel Czeslaw Milosz ideológia-elemzése, A rabul ejtett értelem. Mindkettő szkepticizmussal és politikai mérsékletességgel oltotta be a minden fajta önkényuralomtól elhatárolódó írót. Aki a hatvanas években már a szociáldemokrata reformer Willy Brandt közeli munkatársa lett, beszédeinek egy részét is ő írta. Grass ma is mérsékelten baloldali, jobbról és balról is számos ellenséggel, meg egy 1999-ben kapott irodalmi Nobel-díjjal. Lübeckben él, ami meglehet, emlékezteti ifjúkora elpusztult és újjáépített Danzigjára.
S mint legtöbb olvasmányomban, itt is óhatatlanul felbukkannak a magyarok: Grass említ egy regényt, amit még kamaszkorában olvasott, s ami mély benyomást tett rá: Körmendi Ferenc Budapesti kaland-jának 1933-as német kiadását. Honnan tudta volna, hogy a szerző ekkoriban (1939-ben!) már Angliában élt  és a BBC magyar osztályán dolgozott. Később Düsseldorfban Grass egy „Czikos” (!) nevű álmagyar étteremben dobolt pár évig, s ez a „Csikós” azért is megmaradt emlékezetében, mert egyszer itt hallotta vendégszerepelni a nagy Louis Armstrongot. Végül, mint ez a Dalos Györgynek adott interjújából is kiderül, Grass életében fontos szerepe volt az ötvenhatos magyar forradalomnak – az, hogy a Nyugat akkor, minden korábbi biztatás ellenére cserbenhagyta a magyarokat, nyilván megerősítette meggyőződését, hogy nem a Szovjetunióval való éles szembeszállás, hanem Brandt „keleti politikája”, az emberi jogok mellett kiálló, türelmes tárgyalások politikája a helyes. Végül is többek között ez vezetett a kommunista rendszerek felbomlásához, a berlini fal lebontásához. Így hát Grassban nem csak kitűnő tollforgatót, de a háború utáni Németország eredményes politikai aktivistáját és gondolkodóját is tisztelhetjük.