Félhomályba öltözött színpad és nézőtér. 1919-et írunk Budapesten. A társadalomban elevenen él az első világháború emléke. A játéktér jobb szélén egy pianínó. Az asztali lámpa fényében Moviszterné (Csutak Réka) gyakorol. A szomszédos lakrészből kiszűrődik a polgárság eszmecseréje, egy hangfelvételen Édes Anna (Román Eszter) félhangosan mondja a pater noster-t.

Kosztolányi Dezső

Esti Kornél

Tizenhatodik fejezet, melyben Elinger kihúzza őt a vízből, ő viszont Elingert belöki a vízbe

Marafkó László tárcája Kosztolányi játékos töredékeiről.

Kortárs verses-zenés pódiumműsor az Irodalmi Jelen Trianon-emlékszámából élőben és online közvetítéssel is.
Terítéken: a jelenkori magyar irodalom legizgalmasabb szerzői és fiatal alkotói. Ötállomásos turné öt különböző színházi produkcióval Győrön, Szegeden, Miskolcon, Szolnokon és Székesfehérváron.
Közreműködnek: Tallián Mariann és Lázár Balázs
Szeged, június 3. – 11. óra Somogyi-könyvtár, Dóm tér 1–4.

Süt a napfény, mégse látnak, a magyar a nagyvilágnak árvája.

Kosztolányi Dezső az Esti Kornélban, ebben az édesbús könyvben leírja hőse egy képzelt találkozását (vagy talán sajátját?) egy özvegyasszonnyal.

Esti ugyebár költő, s a nő hozzá, mint híres szerzőhöz: pénzért jött.

Alázatos kérelmének nyomatékosítása végett előadja családja s hozzátartozói minden búját és baját, Ádámtól és Évától kezdve. Esti végtelenül unatkozik, ez őt nem érdekli: az asszony szava kiszámítható, s az efféle alázatos kérelmeket egészen jól ismeri már.

Ez az egész csupán élet: unalmas élet. S az élet legfeljebb csak munkaanyag lehet.

Arany Zsuzsanna részleteket olvas fel Kosztolányi Dezső élete című kötetéből.

Kosztolányi Dezső felesége, Harmos Ilona már házassága előtt is foglalkozott írással. 1909-ben látott napvilágot – a Kereskedelmi Reklámvállalat jóvoltából – Mme Chaglon üzletei. Egy divatszalon rejtelmei című kisregénye. A mű azóta nem jelent meg, és az irodalomtörténet-írás is mostohán bánt vele. Ám nem is annyira szépirodalmi értéke miatt tarthat számot érdeklődésre a munka, mint inkább a 20. század eleji korszaktörténetről, a hazai női irodalmi hagyományról, valamint Kosztolányi Dezső életrajzáról való eddigi tudásunk kiegészíthetősége okán. A kisregény a 87. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában.

Vajon hogyan alakul a huszadik század magyar irodalmának és zenés színpadának története, meg persze Kosztolányi Dezső és Csáth Géza pályája, ha ebben a balsorsot hordó 1910-es évben a Nemzeti Színház nem utasítja vissza Kosztolányi egy homéroszi inspirációjú színpadi játékát, amelyhez Csáth Géza írt kísérőzenét?!

„Nemcsak a konyha adózik a nagy ünnepnek mindenféle jókkal, s ez az a nap a tót ember szerint, mikor az ember olyan jól lakik, hogy se ülni, se állni, se lefeküdni nem tud, hanem megvannak a szívgyönyörködtető örömök is.” – Húsvéti összeállításunkban Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán, Reményik Sándor, és Tamási Áron művei olvashatók.

Kosztolányi Dezső név nélkül megjelent cikkei erősen antiszemiták, és a nagy magyar író revizionista is volt. Sőt Mussolini életrajzát is magyarra fordította. Miért titkolta ezt idáig az irodalomtörténet-írás? Miket próbált még „hanyag kézlegyintéssel” elintézni? Bíró-Balogh Tamás Mint aki a sínek közé esett című kötetét értékeltük.

Egy sorozatfüggőnek megfelelő terápia a költészet, de nem mindegy, hogy A mentalista nyomán Blake melyik fordítását olvassa. Boldog Zoltán esszéje.

A lomb nem mozdul. A fűszál is áll.
Kertemben ér az estéli homály.
Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.
Érzem az álmot, mint száll fűre, fára.

„Van valami vadállati abban, ahogy a média az erkölcs nevében ráveti magát a kínálkozó prédára. Addig marcangolja, cincálja, amíg szusz van benne.” – Laik Eszter tárcája.

​​​​​​​A mai gyerek pofát vág. A mai gyerek nem kérdez. Unja. Rá van írva a képére, mi a szar ez már megint, mit akarnak lenyomni a torkán, egyáltalán mi köze hozzá? Őt ez nem érdekli, haladjunk. Na hát, ezek az ifjak, leesett állal hallgatták Hegedüs Gézát, aki mosolygott, akiből gomolygott a füst, talán egy percet bírt ki füstje nélkül.

Bevallom, nem vallom, igazság, hogy nem ezt, és nem így akartam Kosztolányit, hanem inkább a Kosztolányi Dezső és a pályatársak viszonyáról – a valóságnak, ill. a valóságoknak megfelelően. De mégsincs efelől és afelől. Emlékezzünk Kosztolányira úgy, ahogy ötvenévesen újjászületett rövid időre, főnix a hamuból, a reménytelenségből.  Egy nő – új nő – segítségével. Már ahogy ez lenni szokott emberrel, kicsit íróval, nagyon íróval a közönséges mindennapokon.   

Milyen újdonságokat tartogat még Kosztolányi Dezső életműve? Hogyan olvashatjuk, nézhetjük és hallgathatjuk a költő, író, publicista alkotásait? – Boldog Zoltán összefoglaló jegyzete ezekre keresi a választ.

​​​​​​​Hogyan vihető színre Kosztolányi Dezső egyik legismertebb regénye, az Édes Anna? Mennyire aktualizálható a cselédlány története? Mit szól mindehhez a néző? – Válaszok Molnár H. Magor írásában.

Indiában – az ország függetlenedése után hatvanvalahány évvel – a hivatalos India még mindig nem fogadja el Kiplinget. Kipling ma is a brit gyarmatbirodalom és a fehér felsőbbrendűség megtestesítője. Regényei máig indexen vannak az indiai iskolákban és egyetemeken. Nem mellékes persze, hogy a hivatalos tiltások és viták ellenére Kipling kultusza a mai napig megmaradt az indiai társadalomban. Regényei húszezer példányban fogynak évente. Minthogy: "Kipling volt a XX. század hajnalán India legnagyszerűbb krónikása".

Babitsról többféleképpen beszélhetünk. Lehet mint a klasszikus költészet fejedelméről, lehet mint vaksi szerkesztőről (nem ismeri fel József Attila tehetségét, viszont ájul Tanner Ilonkáétól), lehet mint irodalmi diktátorról, és lehet tényszerűen, szárazon. Most ez következik.