Wass Albert
Szőcs Géza: Hat Wass-paradoxon (részlet)
Wass Albert életével, életművével, ennek sorsával s az író megítélésével kapcsolatban csak néhányat foglaltam össze (a teljes anyag itt olvasható: http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/675) a paradoxonok, az ellentmondások, az érthetetlen vagy annak tűnő mozzanatok közül. Állításaimat a jelen terjedelemben nem volt lehetséges kifejtenem. Célom, hogy megpróbáljunk egy előítéletektől mentes diskurzust elkezdeni, amelyben válasszunk szét katonatisztet és írót, földesurat és művészt, mítoszt és valóságot, élő embert és pozitív meg negatív szimbólumokat. Egy olyan elemzést, amelyben csak tényeknek és következtetéseknek volna helyes elhangzania.
Hogy egy jelenséget a magyar közgondolkodás nem képes értelmezni, ezt tudtuk, ez nem meglepő. Ám hogy ennyi időn keresztül a szűkebb szakma, az irodalmárok sem tudnak mit kezdeni vele, ez bámulatos.
Egy bonyolult korban élt bonyolult ember bonyolult életének és bonyolult életművének egymással összefonódó kérdéseit persze nem könnyű vizsgálni. És különösen nem, ha saját bonyolult korunktól várjuk el e feladat elvégzését, amely kor maga is tele van ellentmondásokkal s az esztétikum, politikai taktika és propaganda összemosása iránti hajlamokkal.
(Tovább: http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/675)
Wass Albert (szentegyedi és czegei gróf Wass Albert; Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
Az erdélyi magyar irodalom Magyarországon csak halála után felfedezett alakja volt. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amely több generációs családi életrajz formájában áttekinti a történelmünket 1050-től egészen a mai korig. 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceauşescu elnökségének éveiben Romániában könyveit betiltották. Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt.
Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi olvasók mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.
Az utóbbi évek eseményei
2003 márciusában – posztumusz – alternatív Kossuth-díjjal tüntették ki.
2003. április – „Van esély a háborús bűnösként Romániában halálra ítélt Wass Albert erdélyi író rehabilitálására, de ehhez a család aktív segítségére van szükség.” – Ezt Frunda György, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátora jelentette ki a Népújság című marosvásárhelyi lapnak adott interjújában.
2004. – A magyarországi szoborállítási hullám elindulásában az erdélyi szoborvita mellett döntő impulzust jelentett a főváros elzárkózása. 2004-ben a Wass Albert Polgári Kör a Vérmezőn szeretett volna egy Wass-portrét – Andrássy Kurta János művét – felállítani. A kezdeményezést azonban az író aggályos külpolitikai megítélésére és jogi helyzetére hivatkozva a baloldali többségű fővárosi vezetés elutasította.
2006. augusztus – Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd a kolozsvári ügyészségnél perújrafelvételt kezdeményezett Wass Albert ügyében, aki az 1946-os ítélet óta Romániában háborús bűnösnek számít.
2007. január 9. – „Amíg én vagyok az igazgató, addig az Ifjúsági Házban Wass Albert-regényből dramatizált előadást senki sem fog tartani” – esküdözött az Új Magyar Szónak Vasile Dorel, a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Ifjúsági Ház igazgatója, aki az intézményben megtiltotta a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház két Wass Albert-regényből dramatizált előadásának bemutatását.
2007. január 17. – Budapesttől néhány kilométerre, Solymáron január 17-én éjszaka vandálok ledöntötték Wass Albert bronz portrészobrát. A szobordöntőknek nem színesfémre volt szükségük, (mert a mű orra buktatva ott maradt a tett helyszínén) csupán, a rongálás izgalmaiért tették – mint később mondták (ellenük rongálás bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárást indítottak).
2007-ben Koltay Gábor filmet forgatott Wass Albert életéről Rékasi Károly főszereplésével, Adjátok vissza a hegyeimet címmel.
2008. február – Vörös festékkel öntik le a budapesti Szabadság-téren, előző évben felállított mellszobrát.
2008. április – Leleplezték az író közadakozásból készült mellszobrát (Sárossy Tibor alkotása) Budapesten, a csepeli, királyerdei Szeplőtelen Szív katolikus templom kertjében
2008. május 20. – A Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék elutasította a perújra-felvételi kérelmet a Wass Albert ügyében.
Turcsány Péter:
Wass Albert a magyar jövő iránytűje
Wass Albert Emlékezete
Amely elhangzott 2007. november 9-én a marosvásárhelyi Vártemplomban, a Wass Albert centenárium megnyitó ünnepségén
Wass Albert életművének megbecsülése és nemzeti önbecsülésünk egy alapvető kérdés párhuzamos tételei.
Önértékelésünk része és – műveit megismervén – beteljesítője az Erdélyben született író minden mondata, minden munkája.
Trianon előszelének, Kolozsvár román megszállásának sokkja tíz éves korában érte, s élete további nyolcvan esztendeje e magyar és Kárpát-medencei traumára adott válaszkísérletek sora volt. Versben, oratóriumban, novellában, tanulmányainak tudatos kiválasztásában, gazdálkodóvá válásában, családalapításában, regényeinek témaválasztásában, katonai helytállásában, kitüntetéseiben, emigrációs szerepvállalásaiban, kultúránk értékeinek és nemzeti igazságaink önkéntes külképviseletének ellátásában, sőt angol nyelvű népszerűsítésében.
A magyar nemzet történelmi sorskérdései és az ezekre adott egzisztenciális válaszok adják novellái és regényei nagy részének fő témáit. Utóbbi negyed évezredünk társadalmi kérdéseinek úgymond Mengyelejev-táblázata rajzolódik ki művei által.
[...]
Wass Albert életműve a nagy lélek válasza egy kisstílű, egy emberségünkben vérig alázó korszakra, éppúgy a fasizmus éveiben, mint a bolsevizmus fél-földrésznyi „imperializmusa” alatt.
„Amit ők nem őrizhetnek meg, azt kell nekem megőriznem számukra. Amit ők nem mondhatnak ki, azt kell nekem kimondanom helyettük is. Amit ők nem sírhatnak világgá, azt kell nekem világgá kiáltanom.” (Wass Albert: A magyarságtudat gyakorlata)
Amit ő tett, azt a nemzet minden tagjáért tette. Sőt, munkái alapján mondhatjuk, hogy a Kárpátok alatt élő, egymásra uszított népek megbékéléséért és Közép-Európa többszörösen megtört nemzeteinek önbecsüléséért is.
Humánuma meggyőző párhuzamba állítja a középkori bolgár eretnek-mozgalmat az ötvenes évek koreai és a huszadik századi erdélyi függetlenségi harcokkal a Magukrahagyottak című, filmért kiáltó kisregényében. Wass Albert folyamatos nagyvilág felé tekintésében is elsősorban Erdély írója volt és maradt. Erős szellemi gyökereit ez az autonómiára képes, nagy történelmi tradíciójú népközösség adta. „Erdély a legyőzhetetlen erő” – írta egy halála előtti vallomásában. A porig alázott, a Romániába beolvasztott Erdély edzette mégis írói egyéniségének makacs, kitartó és küzdő vonásait. Hajthatatlanságát, következetes becsületességét, eltántoríthatatlan igazság-követeléseit – és töretlen hitét.
A hontalanná, bozgorrá tett erdélyi magyarság szavát halljuk ki a nyugati emigráció Canossa-járásának idején írott verseiből is. [...]
Sándor Zsuzsanna beszélget Kukorelly Endrével
– Mit gondoljunk akkor azokról, akik politikai idolként őt választják?
– Furcsa a helyzetem. Magam is ama sokat emlegetett konzervatív keresztény úri középosztályból származom, ráadásul az összes dédszülőm, kivétel nélkül, a mai Magyarország határain kívül született. Ismerem ezeknek az embereknek a mentalitását, minden rezdülésüket, hangsúlyaikat és gesztusaikat, félelmüket és frusztráltságukat. Tudom, miről beszélnek, miért beszélnek úgy. Nem heterogén társaság.
– Azaz?
– A lateinerek konzervatív liberalizmusa merőben eltér a – többek között – Wass által is képviselt operettes neoromantikától. Keresztanyám könyvtára, amit megörököltem, angol, német és francia szerzők mellett a Nyugat íróiból állt, egy csomó Nyugat-számot, de Szép Szót és a komplett Választ is megtaláltam benne. Vagy a háború előtt megjelent valamennyi Márai-kötetet. Wasst nem. A heveny wassalbertezés a középosztály deklasszálódásának, az alsó-közép félműveltségének a terméke. Ezek az emberek nagyon rosszul jártak, kibillentették az életüket, kitelepítették, megalázták, tönkretették őket, mindent elvettek tőlük. Eleve antikommunisták voltak, a zsidó középosztállyal kemény kompetícióban, ez süllyedt a háború után – mintegy velük együtt – lapos komcsizássá, szalonzsidózássá. A fülemben cseng, ahogy beszélnek, kisgyerekként folyvást ezt hallottam családi bridzspartikon. Rosszul voltam tőle. Sokáig nem is értettem, aztán érteni véltem, nyilván sok mindent félre is értettem. Az biztos: nem tetszett nekem. Ugyanakkor meg szerettem őket, és értem – vagy ezt is félreértem? –, mi a bajuk, miért gondolkoznak úgy, ahogy. Legszívesebben megráznám őket, mint Krisztus a vargát. Persze már alig élnek néhányan közülük. Amit látni, utcán és a médiában, ez a handabandázás mindennek a szánalmas paródiája: "jobboldal", bármiféle úri vagy polgári viselkedéskultúra, a minimális elegancia, nagyvonalúság és igazi keresztényi szeretet nélkül.
– Wass Albert kapcsán Kósa Lajos debreceni polgármester azt nyilatkozta: a politikai vitákra való tekintettel közpénzből nem támogatná a szoborállítást, de magánemberként szívesen áldoz rá.
– Sajnálom. Fiatal, értelmiségi, és ha Wass kell neki, akkor vagy nagyon pocsék az ízlése, vagy ideológiai céljai vannak. Rosszabb esetben pártpolitikaiak. Wass neve már-már tényezővé vált a szavazatmaximálás szempontjából. Ez azért – lássuk be – minimum érdekes jelenség. A tömeg ízlése olyan, amilyen, de ahogyan gerjesztik, manipulálják, így visszaélnek vele, ráadásul a szent költészetre hivatkozva. Úriember ilyet nem tesz. Vagy túlzok, és abba, ahogy pártok pozicionálják magukat, belefér ez a fajta, szó szerint ízléstelen marketing? Jó. Viszont Csokonai és Krúdy közé szoborni egy politikai brandet, azt ne, ha kérhetném.
