A bőség zavara - augusztus
Olajospadlós, padlóraköpős falusi mozikban meredten bámultuk a hőst, aki szolgáltatja az igazságokat. 1955, '56, '57, '58 volt. Az igazságok nagy hiánya éppen az őszi, téli falusi mozikban.
Félned kell, ha asszonyra sokat bíztál, mert az asszony a sokat-adónak, a szárnyas fé rfiúnak megbocsátani nem tud halála után sem. S bizony legalább meg fogja próbálni, hogy vélt bosszújára vélten alkalmas, reprezentatív latrokat keres a te büszkeséged ellen.
Műve végeredményben mindössze egyetlen valódi sorskérdésre világít rá, igaz, arra aztán felettébb erőteljesen: mit ér a derekas nekiveselkedés és az irigylésre méltó önbizalom alkotói tehetség híján?
1912-ben soha nem látott és megismételhetetlen zárótűzzel robban be az irodalomba. Két novelláskötete, az Esik a hó, és a Ballada a néma férfiakról jelenik meg. Ugyanakkor az Együgyű lexikon, a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye, és ami az ismertséget hozza, az íróparódiák gyűjteménye, az Így írtok ti.
Lehet, lehet persze, eljő majdan az idő, amikor egyik remekműből a másikba vándorolok végtelen tudás- és filozófiaszomjamban, pénzproblem', időproblem, kényszerproblem megszűnik, nem lesz akadály az előtt, hogy a mainál közelebb keveredjek az EMBERISÉG általános válságához, általános és szapora Mefisztóihoz. De éppen elnyomnak a különbejáratú és pitiáner saját Mefisztók.
Vastag könyvek, igaz, de Merle rendelkezik valami varázslatos írói tulajdonsággal, amint az ember belép az első oldalon, lesodorja az utolsóig, mint a hegyi patak.
De Coster az első jogán verte belém azt is, tette emlékezetessé, hogyan villognak a kések, amikor a hatalom vallásháborút generál, egymás ellen uszítja a különféle hitűeket, különféle nációkat.
Vargyas Zoltán magyarította, pajkos beszélő nevekkel, nekünk az előbbi volt meg, ismeretlen fordítóval, de remek illusztrációkkal. Pár éve sajnos elveszett; sebaj, már fejből tudjuk az egészet, nincs az az agyrázkódás, ami kiverje onnan.
Hárman voltak azok, akik alig néhány esztendővel indulásukat követően, szinte egyik napról a másikra látványos hátrányba kerülnek. Az irodalmi siker – tehetségük mértékétől függetlenül – gyorsvonatként robog el mellettük.
Waltari arra is élő – halott – bizonyíték, hogy az irodalom felé sodródó ember ifjú korában a következő jelzőkkel ábrázolható legtisztábban: sznob, sznobabb, legsznobabb, legeslegsznobabb.
Gyurkó László. Hát ha nem lesz többet színház igazgató én szívesen támogatnám. (közbeszólás: kitűnő író) Egy érdemes, becsületes ember és a magatartása stb. és az indokolás jó, az tetszik nekem, azért a bizonyos könyvéért, nagyszerű könyv. /Kádár elvtárs: Az anyja szentségét ennek a Kossuth díjnak is. Jó napot!
Összefoglalva: kiváló olvasmány Frederick Forsyth. Bármelyik regényét levehetjük a polcról, bármelyik regénye ott heverhet a kesztyűtartóban arra az esetre, ha valami nem jön össze. Nem érkezik ígért időpontra a nő. Netán egyáltalán nem érkezik.
Amikor a politika játékteremként működteti az irodalom speciális terepeit, soha nem tudhatni, hogy pályatévesztett írót látunk politikusi mellvértben, vagy pályatévesztett politikust írómaszkban.
"Megpróbálom, de aki győz, azt nehéz kiröhögni. Az oroszokat nehéz volt kiröhögni a második világháborúban. Sok disznóságot elkövethettek, mégsem vonta senki felelősségre őket, mert győztek. A halállal lehet viccelődni, de a végén mégiscsak ő rúg seggbe. Nem?"
Könyvtárakat írtak és írnak össze a vers mibenlétéről. Arról, hogy megszűnik a befogadói közeg, kicsúszik a költő alól az olvasó. És hogy programvers és struktúra, rétegvers(!) és osztálytartalom, hogy képi világ, szimbólumrendszer, meg hogy változó szubjekt tartalom és változó szabályrendszer. Hogy ilyen vers és olyan vers. Varázslat? Mi a vers? Ki tudja?
Végtére is, még mindig itt vagyok nyolcvanévesen, és nem érzek semmi különbséget, tele vagyok vidámsággal és örülök a hosszú életemnek, ami nekem adatott. Remek ötleteim vannak az elkövetkezendő 10-20 évre, remélem, velem tartanak!”
De ez az ország nem Magyarország. Magyarországon cigánynak születni, cigányként élni, minimum nem szerencsés alapállapot.
A város, az olasz tiszteletére Nemzetközi Költőverseny és Költőtalálkozót ír ki, "amely mind a magyar, mind az olasz kulturális élet kiemelkedő eseménye". Ezen csodálkoznék, ha így volna, de az enyhe túlzás a piár része.
Lorca reménytelen Dalí-szerelme legendás (amelyről később Dalí azt nyilatkozza, "...erotikus, egyben tragikus szerelem, s azért tragikus, mert nem talált részemről viszonzásra").
Ezzel a gesztussal – még ha a börtönben maradtak egy része zokon is veszi, Vácott (példának okáért) éhségsztrájkkal – Kádár pacifikálja az országot, megkezdődik a fogcsikorgató konszolidációs időszak.
Aki a kegyeltek táljából együtt cseresznyézett Aczéllal, ellensége a Harmadik Magyar Köztársaságnak. Természetesen. Aki nem jutott a tál közelébe sem, érces torokkal bömböl. Így van ez.
Amikor vala(m)kit elutasítok, le is mészárolom-e nyomban, felvágom-e a hasát, mint a tatárok, hogy a lenyelt aranypénzt kihalásszam beleiből, és hogy a többiek megtanulják a leckét, ne rejtsék el azt, ami öröktől fogva az enyém.
Igaz, a fekete-fehér diszkrimináció és az induló polgárjogi mozgalmak intenzitása jelenné teszik az eredetet, Észak és Dél háborúját. Mégis minden porcikája lektűr. Csak kicsivel hosszabb.
Arra gondolok, Bella jó ember. Szervác eddigre valójában elvész, kipofozza magát az aktuális irodalmi tájból, terhére szinte minden korábbi barátjának, beledermedve a piros (kannás) nagyfröccsökbe, a kilátástalanságba, reménytelenségbe, beteges gyanakvásba. Hazakeveredve Bellát olvasok.
A nehezebben olvasó kedves olvasó számára írott térkép a női nemről. Belegondolni is megrendítő, milyen furcsa ez a kétosztatú világ. És milyen gyönyörűség. És mennyire nem tudunk előre semmit. Soha. Néha még utólag sem.
Robin Hoodon ekkor már túl. Jönnek a normannok. A szász hercegek. A minden, az élettér kibővítése, a hatalom birtoklása.
Kifüggesztette magát többemeletnyi magasságban, majd visszahúzódzkodott, és nevetve kért még egy pohár pálinkát. Hát egy ízben így zuhant a halálos mélységbe egy nagyon sok emeletnyi ablakból.
Bűn, politika, szex. Fleming kitalálta a vonalat, Faulks megírta, a kiadó kiadta, az olvasó kézbe veszi. Most majd kiderül, mire mennek ők négyen. Az olvasó dönt: iszik, vagy olvas.
Ki olvassa ezeket? Ki vásárolja? A fordítás alól, a kőkorszaki nyelv alól kiszaladt az idő. Ha Mann még tananyag, gyerekkínzásnak minősül. Talán egy új magyar fordítás életet lehelne belé. Ha van bennük élet.
Mert a szélsőjobb befogadja a megtért kommunistát: 1939–1940 között a radikális, szélsőjobbos Turul Bajtársi Szövetség hetilapja, a Nemzetőr munkatársa, főszerkesztője.
Berzsenyi tizenkilenc Judit születésekor, mindent ismerő harmincnyolc, amikor Judit tizenkilenc. A legjobb felállás. 1817 nyarán jelenik meg Kölcsey ledorongoló recenziója, ettől kezdve Berzsenyi a boldogságot nem az irodalomban, és nem is az asszonynál keresi.
Ott a cigaretta. Visszajön, leül egy szállal. Szájába veszi, lerakja, gyűrögeti. Vár. A következő erős ingernél újra feláll, a gyufa valahol hátul, a lugasból nem látszik. Egy gyufaszálat hoz, az asztalon lévő üres doboz oldalán meggyújtja, óvatosan, a széltől óvva a cigaretta végéhez illeszti, beleszív.
Köztes állapot, de éppen ebben a köztes állapotban került sorra, hogy valami használható ötletet halásszak gyereknevelés és gyermekerkölcsök ügyében a Parainaesisből. Szerencsétlen választás, mert nehéz eldönteni, egy fiatal férfi a Parainaesisből, netán Machiavelli A fejedelem című dolgozatától lesz életképesebb tíz év múlva.
"A diktatúrának, a közép-kelet-európai és balkáni létnek, az emigrációnak, az idegenségnek kiszolgáltatott, az ezerféleképpen megalázható kisember – aki egyszer csak bárki lehet – balladája ez a vers. És most, több mint harmincöt év – és több mint húsz év költői hallgatás – után megszületett a Kormányeltörésben párja, a YU-HU-Rap."
Így is lehet dolgozni. Később megtudom, mindösszesen megrendelő és határidő szükséges, az író éjszakai vonatúton, szerelmes éjszakán két menet közé iktatva, kánikulában, fürdőkádban ülve, vasalódeszkán is képes írni. Amíg tart az inspiráció, tart a lendület, amíg várják tőle.
Hogy ha nincs is, nem is létezik ma Áprily Lajos, csak fél-, talán negyedhangon, a fiúk ne felejtsék el, hol járunk, és ahol járunk, ott alszik Áprily Lajos.
Vér, halál, mocsok ideológiák mentén, sötétlő ezredvéggel, sehol A rút kiskacsa optimista végkicsengése. Érthetetlen. A világ nem tanul. Semmiből.
Lehet mint a klasszikus költészet fejedelméről, lehet mint vaksi szerkesztőről (nem ismeri fel József Attila tehetségét, viszont ájul Tanner Ilonkáétól), lehet mint irodalmi diktátorról, és lehet tényszerűen, szárazon. Most ez következik.
De már beteg, öreg. És gyanús. A Valahol Európában című film sikeréből kivágják, de arról is csak véletlenül értesülhetett évtizedekig az olvasó, hogy Bartók A kékszakállú herceg várának szövegkönyvét Balázs írta.
Krúdy véleménye más, minthogy Krúdy is megjárja a mélyirodalommal a hadak útját: "bizonyossággal lehet tudni, hogy könyveit azután is olvassák, amikor ő már nem lesz". És lőn.
Ennyibe, de inkább a felébe, Közép-európai író ötven környékén belehal. "Az anyag, eltérően az alkoholtól vagy a fűtől, nem arra való, hogy jobban élvezd az életet. Nem dob fel. Az anyag, életforma."
