Fejes Endre
Egyik öreg, élő kedvencem, Fejes Endre. 75-ben jelent meg aSzerelemről bolond éjszakán című regénye (bár emlékezetem szerint a Honvédkórházban olvastam 74 telén, az emlékezet csalóka)a csavargóregények mintájára három Nyugat-Európában bolyongó munkásfiú kalandjait beszéli el. Alig szabadultam a hatása alól. A kánonkönyv – Rozsdatemető – mint aktuális munkáspolitika, nem érdekelt. Időről időre visszatalálok Fejes Endréhez. A ritka írók egyike, akihez igen. És most az is eszembe jut, mert új kiadásokat nem látok, színházakban nem megy, nem publikál, ugyan miből él egy öreg magyar író? Tartalékokból? A Kossuth-díjhoz jár havi apanázs? Mert azt látom, hogy anyám nyugdíja (ötven év tanítás után) rezsire és hideg vízre elég éppen.
"Egyetlen dolog maradt, amit most sem viselek el: a tehetségtelenség. Az ugyanis veszélyes. A tehetségtelen ember – ha nagyon törekvő – gyakran immorális is, mert élni akar. Nyüzsög, klikkekbe furakodik, kering a hatalmasok körül és okvetlenül megmarja azt, aki tehetséges."
– De aki író, az bizonyos értelemben védett a rosszindulat ellen. Hiszen neki az üres papírral van dolga. Amit arra ír, az vagy helyt áll önmagáért, vagy nem – kérdezi egy remek interjúban az öreg, akkor hetvennégy éves Fejest Stuber Andrea.
– De ki író? Az Írószövetségnek mind a kétezer tagja? Én Tolsztoj után nem könnyen dobálóznék az író szóval. Orvos csak az lehet, aki leteszi a hippokrateszi esküt: ha használni nem tudsz, ne árts! Én azt vallom, hogy aki e szabályt megszegi, az író sem lehet. Tovább megyek: író ember hamis igét nem hirdethet, s olcsó pár fillérért neppernek nem állhat. Aki nem pökik a mindenkori hatalomra, ha a tolláról van szó, az én szememben nem író. Faludy Györgynek van igaza, aki váratlanul azt mondta a rádióban: nevek vannak – írók nincsenek. Ettől még az irodalmi elit persze azt tart írónak, akit akar. Az irodalmi elit tagjai – küldetéstudattól vezérelve, mely szerint nevelni kell a népet – azt is megmondják, hogy kit és mit szeret a közönség. Ők eldöntik. Elég veszélyes emberek ám, afféle gyorstalpaló akadémikusok. De az ő működésük már nem az én korosztályom gondja."
Fejes Endre, Budapest, 1923. szeptember 15., Kossuth-díjas író.
Művei:
A hazudós. Elbeszélések. Bp. 1958. Magvető
Rozsdatemető. Regény. Bp. 1962. Magvető
Vidám cimborák. Novellák, Mocorgó; irodalmi forgatókönyv. Illusztráció: Gyulai Líviusz, Bp. 1966. Magvető
Jó estét nyár, jó estét szerelem. Regény. Bp. 1969. Magvető (1977: musical, Vígszínház; zene: Presser Gábor)
Színművek. (Rozsdatemető; Mocorgó; Vigyori.) Bp. 1969. Magvető
Kéktiszta szerelem. Színművek, rádió- és tévéjátékok. Bp. 1971. Magvető
Cserepes Margit házassága. Dráma. Bp. 1972. Magvető
A hazudós (és más történetek az ezerszer áldott nyolcadik kerületből). Bp. 1973. Magvető
Szerelemről bolond éjszakán. Regény. Bp. 1975. Magvető
Gondolta a fene. Esszék. Bp. 1977. Magvető
A fiú, akinek angyalarca volt. Regény. Bp. 1982. Magvető
Jó estét nyár, jó estét szerelem – Vonó Ignác. Dráma, komédia. Bp. 1978. Magvető
Regények és elbeszélések. Bp. 1979. Magvető
Drámák Bp. 1989. Magvető
Szegény Vivaldi. Novellák, esszék, vallomások. Bp. 1992. Pátria
Lemaradt angyalok. Elbeszélések. Bp. 1993. Pátria Könyvek
Szabadlábon. Novellák, regényrészletek. Bp. 1995. Trikolor–Intermix
Díjai
A kisfilmszemle forgatókönyvdíja (1960)
A Fővárosi Tanács művészeti díja (1979)
Magyar Köztársaság Elnökének Érdemrendje (1993)
Pro Urbe Budapest (1999)
