A költő és Sztálin
A futurista Majakovszkij és a "múltat eltörölni" tervező oroszországi (Petri György pontos, szép meghatározása a forradalomról) "nagy hugyos októberi" megtalálják, megszeretik egymást, aztán öngyilkosok lesznek mindketten. Igaz, Majakovszkij sokkal előbb. A futurista kiáltvány a következő kedves szavakkal köszönti a kultúrára éhes orosz muzsikot: "Le akarjuk rombolni a múzeumokat, a könyvtárakat, az akadémiák minden fajtáját, és harcolni akarunk minden megalkuvó vagy hasznos hitványság ellen." Néhány szó a futurista technikáról: extravagáns íráskép, írásjelek elhagyása, kötőszók helyett matematikai és zenei jelek, képversek, összefüggéstelenül egymás mellé illesztett, hangutánzó szavak.
Trockij (van, ki e nevet, a Sztálinnal és a jégcsákánnyal való szoros kapcsolatát nem ismeri?) szerint óriási tehetség. Egyetlen dolog hiányzik belőle: a harmónia. De – kérdezem én – miből teremtsen művészi összhangot e katasztrófákkal teli évtizedekben, amikor még be sem hegedtek a két korszak határán kapott elfertőzött sebek? A cári diktatúrából indul, a lenini vérengző diktatúrán át a sztálini mészárosba érkezik. Sütheti a Paradicsom, sőt munkásparadicsom álmait.
"Majakovszkij huligán. Betegesen érzékeny és hiú, s ezért akarja vad kirohanásokkal leplezni magát. Hogy kissé durva? Ez a félénkségtől van. Tudom magamról” – ez már Gorkij, Sztálin liblingjének lapalji jegyzete a költőről.
Apja orosz erdész. Ami szép. Az erdész fia rendszerin magával viszi a felnőtt létbe a természet harmóniáját. Az erdész apa halála után családjával Moszkvába költözik, 1908-ban – tizenöt évesen – belép a bolsevik pártba, a cári titkosrendőrség le-letartóztatja, bebörtönözi.
Költészete magánzárkákban kezdődik. 1915 környékén beleszeret barátja (Oszip Brik) feleségébe, Lilibe. Itt a határ, eddig vagyok jól Majakovszkijjal. Üsd be a keresőbe, Olvasó, a Nadrágba bújt felhőt, vagy a Hátgerincfuvolát, hogy értsd, miért.
Aztán jön a közéletiség. A közéleti versek tömege. Az Óda a Forradalomhoz például. Dől belőle a brosúraízű forradalmi szósz. Nehezen kap a fejéhez, ébred rá, hol él, miben él. Utazhat, parádézhat, előadhatja magát. Ugyan mi okból ismerné föl, miben él? Ki látott akár hasonlót, hogy a diktatúra haszonélvezői bevágják maguk mögött a kaviárt rejtő kamraajtót?
1928-ban kiváltságosként Párizsba utazhat, ahol beleszeret egy orosz emigránsba, Jakovlevába, akit hirtelen felindulásból feleségül kér, de a nő elhajtja. Mit számít neki, ki ő a SZU-ban, de persze ekkor még nem „valaki”, ahhoz meg kell halnia. Következő útlevélkérelmét – loholna Párizsba a szeretett nőhöz kuncsorogni kicsit – de az ekkor már sztálini rendszer szerint működő hivatal altatja, aztán elutasítja. Majakovszkij kiborul. 1930. április 14-én Moszkvában öngyilkos. Ha.
A szakemberek erre várnak. Szervác mondja valahol, hogy a „döglött költő a jó költő”, Majakovszkij halála után azonnal a forradalom, a kommunizmus költője. Rossz kor jutott neki. Bár ki tudja. A költő és a kor adott. Azzal kell valamit kezdenie.
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij, Badgadi, 1893. július 19. – Moszkva, 1930. április 14., orosz-szovjet költő, drámaíró.
Jelentős költeményei
Nadrágba bújt felhő (Облако в штанах) (1915, poéma)
Parancs a művészek hadseregének (1918)
Este (Ночь) (1912)
Lilikének levél helyett – búcsúvers.
Csudajó – futurista költemény, a Szovjetunió születését ünnepli.
Teli torokból
A Brooklyni híd
Önagyonülésezők
Költemény a Mjasznyickaja utcából
Vlagyimir Iljics Lenin (1924)
150.000.000 (1920)
Drámái
Vlagyimir Majakovszkij (1913) című én-drámája a naturalista színpad megújításának kísérlete Mejerholddal.
Poloska (1928, vígjáték)
Gőzfürdő (1928, vígjáték) (530)
Kapcsolódó:
