Megszoktam már, hogy a lombhullás meglepetéseket hoz. Új tanév, új osztályközösségek, nem ritkán új iskolák, ahol hosszabb-rövidebb ideig dolgom van. Amikor pedig a felsorolt meglepetések nem hatnak az újdonság erejével többé, felbukkannak az apró, váratlan helyzetek, amelyek lehetnek kellemesek és rosszak egyaránt. Őszutón gyakran veszem le a polcról Bereményi Géza összes verseit. 2016-ban, a művész születésének hetvenedik évében adta ki a Magvető. A kötet révén értettem meg, hogy Cseh Tamás dalainak majd minden szövege egy Bereményi-vers.

Mindössze húszéves, és már megjelenik első könyve a 87. Ünnepi Könyvhétre. Purosz Leonidaszt A városnak meg kell épülnie című kötetéről, a slam poetry és a vers viszonyáról, irodalmi előképekről kérdezte B. Zetas Péter.

Az Irodalmi Jelen kisantológiája
"Naponkint, óránkint haladt felettünk a történelem. Többnyire ingó árnyékát sejtettük csupán. Komor képei és hangjai még a lelkünkben. De Magyarország elérte a hihetetlent: felszabadult!" (Szabó Lőrinc)

Szűcs Lajos József Attila- és Petri György-verseket mondott a Nyitott Műhelyben. Csak a versek szóltak tisztán, kíséret és hangosítás nélkül. Tizenhárom éve halt meg Petri Görgy.

1928-ban kiváltságosként Párizsba utazhat, ahol beleszeret egy orosz emigránsba, Jakovlevába, akit hirtelen felindulásból feleségül kér, de a nő elhajtja. Mit számít neki, ki ő a SZU-ban, de persze ekkor még nem „valaki”, ahhoz meg kell halnia. Következő útlevélkérelmét – loholna Párizsba a szeretett nőhöz kuncsorogni kicsit –, de az ekkor már sztálini rendszer szerint működő hivatal altatja, aztán elutasítja. Majakovszkij kiborul. 1930. április 14-én Moszkvában öngyilkos. Ha. 

Mondom:
– Iszik.
– Ahhoz pénz köll – mondta, adott egy százast.
Ő tudniillik nem akart csatlakozni a mozgalomhoz, tehát az illegális gyűjtési mozgalomban nem vett részt, de egy költőnek, aki iszik, pénzt szívesen ad. Tehát az a százas is mindig bekerült, Nagy László neve nélkül.

Összevont július.

„A legszebb tettekben gyakorold a lelkedet.” – és bizony itt szó esik hazafiságról, férfiasságról, emberségről, különösképp a zenéről is. Most a zenéről kell írni.
Mert midőn előrejöttem a kertből, csak úgy megszokásból felcsaptam a híroldalakat. Olvastam arról, hogy a kínaiak, milyen rakétákkal hessegetik el a felhőket majd (de jó! Olimpiát!), és arról, hogy a Marson tényleg van víz (de jó! Élményfürdőt!), és végül arról, hogy egy siófoki koncerten fiatal zenészek feldolgozták a nyolcvanas évek nagy sztárzenekarának a slágereit, s hogy bár akkor táncoltak rá a tagok, utólag megnézték a felvételt, s most úgy látják – különösen a Budapest Bár és Rutkai Bori  Don Quijote feldolgozását –, hogy derogál.

A régi költészet nem csak azért lehet a mai emberek számára érdekes, izgalmas, fontos, mert abban gyökerezik a jelen irodalma, nyelve, hanem a beleérzés és a szív mélységeinek oly ösvényeire is eljuthatunk egy-egy ilyen szöveg nyomán, amelyre a ma irodalma nem mer menni. Az anyához való viszonyulás minden korszak fontos jellemzője.