Nyerges András
Január harmadikán születik Nyerges András (1940), a Tűztánc nemzedék (A Tűz-tánc antológiáról) legfiatalabb költője. A később született olvasó mégsem kutat Nyerges-versek után. Időnként eltűnődik ez az olvasó, ki marad meg, ki olvas, mondjuk tíz év múlva, X évvel a rendszerváltás után a pirossal jelzett évtizedek terméséből? Ki fekszik ma kétkilós Juhász Ferenc kötet mellé? Kinek lesz annyi ereje, hogy kibogozza Illyés Gyula „bonyolultan ellenzéki” versigazságait? Nem látok magam körül senkit, pedig rendesen ellátva fiatal olvasókkal. Nyerges első kötetét (1963) Mezei András (akit majd nem szabad kifelejtenem a Bőségből) mutatja be, izgalmasan, mit tagadni: „Mint a Bicikliző lányok tavasszal, úgy karikázott be Nyerges András már az első kötetével is mai költészetünk forgalmas útszakaszára.” Nomá! Majdnem előkeresem. De mégsem.
Content
Így ment ez akkoriban, szépen, ahogy a csillag megyen az égen. És hát miért ne? A tehetséges költő mindig tehetséges költő, de a tehetséges irodalompolitika tudja, hol emelje a bárdot. És eltelik negyvenöt év. Nyerges a fiatal hetvenegy éves író. „Nem érezhetem öregnek magam, mert 11 éves a kisfiam, és a gyerek megfiatalítja az apját. Az egész munkásságomból ő a legsikerültebb művem. Ő az, aki körül minden csupa öröm.”
Jaj. Igen. Szörnyű ez. Az élet közben robog megállíthatatlanul. Aztán panaszként fogalmazza meg: „Négy évvel ezelőtt saját költségen kiadtam a válogatott verseskötetemet. Erről a pályát összegző kötetről egyetlen, öt soros nyegle cikk jelent meg. Mindenki kitalálhatja, költőként milyen a közérzetem.” De. A csudába. Nyerges talán nem tudja, miatta váltottam a régi Magyar Hírlapra, és a bő évtizede íródó két sorozatát kiollóztam, dossziéba gyűjtöttem. És nem csak én, tudok másról, aki hasonlóan gyűjtögette Nyergest. Más kérdés, hogy valamelyik költözésnél lába kelt.
Most pedig – közli rezignáltan – nyugdíjba zavarta a Rádió. Azt mondja: „Ami annyit jelent, hogy egzisztenciálisan megint null pontra kerülünk, és még kevésbé gondolhatok szépirodalomra, mert még több cikket, recenziót, kritikát kell írnom.”
Nyerges András, Budapest, 1940. január 3., próza- és esszéíró.
Művei:
Emberi hitben (1963)
Fanyar tükör (1965)
Holnemvolt (1967)
Jó vér (1969)
Valaki győzött (1970)
Magam ellen (1976)
A kapu (1979)
Magyar fakír
Magyar parádé
Voltomiglan
Szigorúan bizalmas történet
Rendes ország – kétféle történelem
Tévelygések kora
Senkiföldje: irodalom
Szigorúan bizalmas történet
Színrebontás - Istenkáromló oknyomozások
A barátságszédelgő
