Agatha Christie
120 éve született a tengerparti Torquay városában az angol öregasszony (születésekor kislányként, lánycsecsemőként), akit később a krimiírók nagyasszonyának tartottak: a neve Agathe Christie.
Olvasási szempontból Christie-hez sok feltételnek kell megfelelnünk. A legfontosabb persze nem az, hogy eleve ismerjük a betűket, nem árt ugyan, de ha e feltétel adott, akkor szükséges a végtelen türelem. Christie olyan bő lére engedi a történeteit, mint minden író, akit karakterre fizetnek. Számtalan olyan apróságra, részletre kitér, ami mellett egy átlagos figyelmű ember úgy elmegy, hogy észre sem veszi. Élvezettel kanyarog, félrevezet, ízlelgetve a különféle társasági helyzeteket, átrendezve a súlypontozást, becsalogatva az olvasót egy olyan labirintusba, amelyből csak az írónő bravúros levezetésével juthatunk ki.
Hasonlítani a hajnali piacra ballagó öregasszony stílusához lehet, aki az egész délelőttöt arra szánja (illetve amíg a piac ki nem ürül), hogy elmesélje, cifrázza, ragozza, a disznó vő miképpen csalta meg a lányát, hogyan torkollott a csalás erőszakba, hogyan oldotta meg végül is a helyzetet ő, az anyós, a maga meditatív zsenialitásával.
Agatha Christie, aki teletermelt egy könyvtárat, nem túl meghökkentő módon nem írt önéletrajzot. A feljegyzések, amelyeket az esetleges önéletrajzhoz készített, és amely feljegyzések megjelentek halála után, nem nevezhetők önéletrajznak. A dolog úgy áll, hogy mindenki élete egy regény (így szól a mondás), de a regényíró élete, akinek élete a regényírás, nem regény. Az író ül, agya jár, meg a keze, esetleg a szája, amikor a kiadóval, terjesztővel kiabál, de ebből feszes, izgalmas, fordulatos anyagot összerántani aligha lehet. Az ismert Agatha Christie-életrajznak (Osváth Katalin: A krimi királynője) alig van valami köze a hagyományos időrendbe vagy valamilyen rendbe szedett biográfiához. Agatha Christie a köznapi életben szimpla feleségecske, később dagadt nagymama. Ebből a vérszegény életrajzi anyagból kellett - az írónő regényeiből - kiemelt érdekfeszítő részletekkel megsépelve könyvet írnia szegény Osváth Katalinnak. A kötetben feltámad Agatha Christie két halhatatlan figurája: a kis belga, Hercule Poirot, és a locsogó vénkisasszonyt, Miss Marple is. És kiderül, hogy álnéven „rendes” regényeket is írt, hogy az volt a vágya, hogy „rendes” írónak tartsák.
Fussunk át az életrajz felidézhető adatain: Agatha Mary Clarissa Miller néven látta meg a napvilágot. Anyja, Clara Boehmer angol, apja, Frederick Alvah Miller amerikai származású. A Miller házaspár harmadik gyermeke: Margaret Frary (Madge) nővérénél tizenegy, bátyjánál, Louis Montantnál (Monty) tíz évvel fiatalabb. Tehát a legkisebb, az elkényeztetett kicsi leánka.
Apja tüdőbeteg, a család anyagi helyzete beomlik - íróéknál ez gyakori, de meg nem unható esemény - emiatt bérbe adják Ashfield-i házukat és az olcsóbb megélhetést biztosító Dél-Franciaországba költöznek 1897-ben. Négy évet töltenek Franciaországban, ekkor apja meghal - nem képes visszaszokni a nyirkos Angliába.
Ugorjunk: (nincs köztes adat) 1912. Megismeri Archibald Christie katonatisztet. 1914-ben összeházasodnak, gyermekük születik. Az első világháborúban a Torquay-i kórházban ápoló, majd gyógyszerlaboratóriumban dolgozik. Kiötli egy könyv sémáját, mi lehetne a gyilkosság módja? Mérgezés. Kialakul a híres detektív alakja, aki majd rávezeti az olvasót az igazságra. Ő lesz a híres Hercule Poirot, a nyugalmazott nyomozó, aki a háború viszontagságai miatt menekül Angliába. A könyv elkészül, hat kiadó visszadobja, a hetedik megvásárolja, de keményen átvágja a tapasztalatlan írónőt, ami lám sehol nem idegen a kiadók természetétől. Az elsőkönyves szerzőnek 25 fontot fizet, ráadásul leköti (kötelezően) a következő öt könyv kiadási jogát. Agatha lelkesen és tudatlanul aláírta a szerződést. Így van ez a fiatal írókkal mindenütt, minden korban.
1926. Agatha Christie jelentősebb fordulópontja: az Ackroyd gyilkosság megjelenése, amellyel elindul a világhírnév felé. Kirúgja férjét, Archie-t. 40 éves, amikor megismer egy fiatal régészt, Max Mallowan-t Közel-keleti útja során. 1930-ban összeházasodnak. A második világháborút megint kórházban tölti ápolóként, és rendszeresen elkíséri új férjét az ásatásaira. A férjet lovággá ütik, ő 1971-ben megkapja a Dame Agatha kitüntetést, amit ugyan nem tudni, mi a szösz, de biztosan valami nagy angol irodalmi vagy félirodalmi díj. Agatha Christie 1976. január 12-én hal meg.
Több találmányt örökített a krimiirodalomra, krimiírókra. Elsősorban a társasági krimit, a feddhetetlen jellemű, tisztes úriemberek bűnöző figuráját, amelyet a Columbo-sorozat az utolsó aranyrögig ki is termel. Christie tudta, a kisember áhítattal vegyes tisztelettel néz fel a nagypolgárra, a gazdagra, a tehetősre, és kíváncsi az életükre. Másod-, de nem utolsósorban kitalálta a sorozatgyilkos nyomán a sorozat-nyomozót, ezen belül is az öregasszony-nyomozót. A kor -, amikor ragyogott, és százezres példányszámban volt eladható egy-egy Agatha Christie-regény magyar fordításban - változni látszik. Az olvasónak ugyanis feltétlen szüksége van az olvasásra fordítható időre, türelemre, ami ma megszűnni látszik.
(Agatha Christie, 1890. szeptember 15. – 1976. január 12., angol írónő.)
