Ugrás a tartalomra

 

Thomas Mann

(1875. június 6.–1955. augusztus 12.)

Nobel-díja, királysága, és minden ellenére hanyagolnám most. Valamiért nincs kedvem a polgári világ összeomlásának Buddenbrook házához, az antifasiszta Marió és a varázslóhoz, az se növeli a kedvet, hogy az amerikaiak a háború alatt utolsó menekültként engedték beutazni érvényes útlevél nélkül, pedig hol van ekkor még szeptember 11-e.

Minthogy nem illő egy méreteiben Nobel-díjas íróval így elbánni, szégyenkezem némiképp, leszedtem a Thomas Mannokat. Le én (ill. föl, a pincéből, rászánok egy napot, mi bajom lehet). Tudom pedig, ezeket mind, mind olvastam annak idején. A Halál Velencében-t nagyapám könyvtárából kölcsönöztem, örököltem meg (1922-es kiadású, Kner Izidor nyomdájából való, hagyományos magasnyomás, egyszerű borító), csúnya, sárga, megvénült papír, és itt egy fiatalabb változat, vélhetőleg a fiúk használták, három kisregény, Velence mellett ott a Tonio Kröger, és a Mario, Sárközy György fordításában. Nem megy, lapozgatok. Sok a betű. A mondat. Hatalmas bekezdések. Azt hittem, a Lányi Viktor fordításokkal van bajom. De nem.

Rákeresek. Ötévente megjelennek ilyen-olyan társításban a kisebb Mann-regények különféle kiadóknál. Ki olvassa ezeket? Ki vásárolja? A fordítás alól, a kőkorszaki nyelv alól kiszaladt az idő. Ha Mann még tananyag, gyerekkínzásnak minősül. Talán egy új magyar fordítás életet lehelne belé.

Thomas Mann  (Lübeck, 1875. június 6. – Zürich, 1955. augusztus 12.) német író. 

Marcel Reich-Ranicki így összegez: „Írók tucatjai bizonygatták, senki nem érdektelenebb számukra, mint a Varázshegy szerzője. De haragtól és talán irigységtől is remegő hangon mondták ezt.” („Nachprüfung. Aufsätze über deutsche Schriftsteller von gestern”, Stuttgart 1980, S. 110).

Egy hír:

Bajorország állami könyvtára visszaadja a zürichi Thomas Mann Archívumnak a német író személyes könyvtárának könyveit, amelyeket még a nácik loptak el, jelentették be november 12-én. 75, gyakran jegyzetekkel teleírt, több nyelvre lefordított kötetről van szó. Thomas Mann 1933-ban menekült el Bajorországból, és Zürichben telepedett le. Családjának sikerült áthozatnia Svájcba könyvtárának mintegy kétharmadát, mielőtt az író müncheni házát a nácik elfoglalták volna augusztusban. A többi könyv, melyeket a nácik elkoboztak, a bajorországi állami könyvtárba került. Thomas Mann, aki 1929-ben Nobel-díjat kapott, 1936-ban elveszítette német állampolgárságát. 1939 és 1952 közötti, amerikai száműzetése után 1955-ben halt meg Svájcban. 1999-ben Németország elkötelezte magát, hogy visszaszolgáltatja a nácik által elkobzott kulturális vagyont az arra jogosultaknak. 
A képet Thomas Mannról Vicco von Bülow, képregényrajzoló készítette. (
http://konyves.blog.hu/tags/mann)

Thomas Mann (Lübeck, 1875. június 6. – Zürich, 1955. augusztus 12.) német író, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja. Elbeszéléstechnikájában a 19. századhoz kapcsolódik, elsősorban Tolsztojhoz, illetve Theodor Fontane és Richard Wagner szimbólumaihoz és vezérmotívumaihoz. Prózájára az ironikus hozzáállás és kétértelműség jellemző, az allegóriákat és mitológiai motívumokat művészileg egyre érettebb módon használta fel. A mellékmondatokkal és betoldásokkal bonyolított elbeszélésmódja ritmusos és kiegyensúlyozott, a beszédstílust a mindenkori tematikához igazította. Az egyes szavak tudatos, kiszámított kiválasztása által a jelentéstartalmat gazdagította. Az 1900-ban írt, 1901-ben kiadott első regényéért (A Buddenbrook-ház) 1929-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Bátyja, Heinrich, és a hat gyermeke közül három (Erika, Klaus és Golo) szintén jelentős írók voltak.

Művei

  • Friedemann úr, a törpe, Novellagyűjtemény 1898
  • A Buddenbrook-ház – Egy család hanyatlása, Regény 1901
  • Tonio Kröger, Novella 1903
  • Trisztán, Novella 1903
  • Királyi fenség, 1909
  • Halál Velencében, Elbeszélés 1912
  • Egy apolitikus meglátásai, 1918
  • Úr és kutya, Novella 1919
  • A varázshegy, Regény 1924
  • Mario és a varázsló, Elbeszélés 1930
  • József és testvérei, Tetralógia 1933-43
  • Jákob története' 1933
  • Az ifjú József, 1934
  • József Egyiptomban, 1936
  • József, a kenyéradó, 1943
  • A szabadság problémája, 1937
  • Lotte Weimarban, Regény 1939
  • Elcserélt fejek – Indiai legenda, 1940
  • Doktor Faustus, Regény 1947
  • A kiválasztott, Regény 1951[1]
  • A megtévesztett, Elbeszélés 1953
  • Egy szélhámos vallomásai, 1922/1954
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.