Miska bácsi
Hogy író-e a június 13-án nyolcvanegy éves Padisák Mihály rádiós szerkesztő, a legendás Miska bácsi az ő legendás levelesládájával, nem érdekel momentán. Nekem az. Vele leveleztem először életemben.
Neki írtam első helytörténeti írásaimat, amit azóta se, régi szövegek az Ipoly-völgyből, adatközlő bácsikák és nénikék nevei, az arcok, a nevek is eszembe jutnának talán. Könyveket nyerek Padisáktól. Többek közt Benedek Elek Hetvenhét magyar népmeséjét. Nagy dolog postán könyveket kapni a Magyar Rádiótól tízéves gyerekként. Meghatározó élmény.
Középiskolásként aztán megszüntetem a műsort, de gondolok rá. Számomra félbeszakad Padisák (és a gyerekkor) azzal, hogy elballagok nyolcadikban. Igaz, semmi nincs, csak a rádió (se tévé, se dvd, de magnó sincs még, lemezjátszó, zsebrádió sincs, valamikor a hatvanas években már látható néhány tízkilós világvevő táskarádió CCCP felségjelzéssel), ma mégis úgy jelenik meg a név, mint első kapcsolat a külvilággal.
Padisák maga a Rádió. A hírek, a Szabó család nem izgat fel. Kíváncsi volnék, korosztályom hány tízezer tagja érzi ugyanezt. Közben persze író is, nem csak rajongott közszereplő. Hangjátékot, meseregényt ír. 2001-ben, a nagy tarvágás idején küldik nyugdíjba az ötven éven át szerkesztett műsor éléről. Pedig aligha tételezhetjük fel, hogy elfáradt. 2007-ben megjelenteti a gyerekkorára visszatekintő, Erdőkertesről szóló testes könyvét.
Padisák Mihály (1930. június 13.) író, szerkesztő.
Farmernadrág és társai (1970)
Éljen a száműzetés (1977)
Csipisz mégis győz (1979)
A csúcs mindig fölöttünk van (1980)
Gyalog Juli (1983)
Kanóc, az emberszelídítő (1984)
Talpcsiklandozással nem foglalkozom! (1984)
Kanóc, az életművész (1987)
Ki tapsol nekem? (1990)
Díjai:
Kiváló Népművelő (1977)
Szocialista Kultúráért
Aranytoll (1997)
Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem (1998)
