Ugrás a tartalomra

Hegedüs Géza

(1912. május 14.–1999. április 9.)

Mindig megvolt. Gyerekkoromban, fiatal felnőttként, most is bármikor hozzá fordulok, ha segítségre van szükségem. Nem csak megbízható tájékozódási pontokat nyújt az érdeklődőnek, de – alig hinni – jókedve lesz tőle az embernek. Igaz, én hallom, ahogy raccsol, látom, ahogy gesztikulál. Azt persze csak az tudhatta, hogy élő adattárolót hordoz a fejében, aki személyesen ismerte. Feleségem időről időre egyeztetett, autóbuszra szállt aktuális osztályával, Visegrádon a megállóban utoljára ellenőrizte, minden idióta gyerek megérkezett-e a célállomásra, ekkor még kellett ellenőrizni, és elindultak a Fő utcai bázisra, Géza bácsi nyári (néha egész éves) rezidenciájára. Eztán már nem kényszerült sorba állítani, megszámolni a csapatot.

Csak kétszer, összesen kétszer jutottam el az Öreghez, sajnálom nagyon, hogy nem háromszor, nem harmincháromszor. Mert ami ott történt, bármilyen tárgyban, bármilyen témában (Visegrád története, Magyarország története, Visegrád és az irodalom, Duna-kanyar és az irodalom), hihetetlen, meghaladhatatlan, elképesztő.

A mai gyerek pofát vág. A mai gyerek nem kérdez. Unja. Rá van írva a képére, mi a szar ez már megint, mit akarnak lenyomni a torkán, egyáltalán mi köze hozzá? Őt ez nem érdekli, haladjunk. Na hát, ezek az ifjak, leesett állal hallgatták Hegedüs Gézát, aki mosolygott, akiből gomolygott a füst, talán egy percet bírt ki füstje nélkül. Nem tudom, hogyan szúrta ki, mivel varázsolja el őket, de az ötödik percben el voltak varázsolva, jelentkeztek, nyújtóztak, kérdeztek felvillanyozva. Bármilyen más helyzetben tízből tízszer kiröhögik, már csak mókából is a furcsa kis öregembert.

Ha azt mondom, Hegedüs Géza bácsi pedagógus-zseni, nem mondtam semmit.    

Pedig hát megjárta a hadak útját. Lehetett volna belőle savanyú, embergyűlölő öregember.

Megjárta a koncentrációs tábort, túlélte. Kommunista lett Rákosiék regnálása alatt, túlélte. Ötvenhatot a legenda szerint – sógora áldásos demizson szilvapálinkájának köszönhetően – végigaludta, így túlélte.

Ami ötvenhat után történt, arra másként volt kénytelen berendezkedni. Írt, írt, terjesztette az ismeretet, írt és újra írt. És azzal, hogy ült és írt, tíz évvel túlélte a Kádár-Aczél érát.

Csak így eshetett meg, más módon semmiképp, hogy gyerekként megkaphattam, olvashattam a Milétoszi hajóst, az Írnok és Fáraót, a Vergilius ifjúságát,

Az erdőntúli veszedelmet. Ifjúsági regényként adták el ezeket a regényeket, de bárhonnan kerülgetem, ma is élő, levehető, olvasható dolgozatok. 


Hegedüs Géza  (Budapest, 1912. május 14. – Budapest, 1999. április 9.) író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus.

1935-ben jogi diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol történelemből is lediplomázott. Dolgozott dramaturgként, újságíróként, lapszerkesztőként is, tanított színház- és drámatörténetet, verstant. Jó barátságban állt Kosztolányi Dezsővel, Kassák Lajossal, Hóman Bálinttal, Lukács Györggyel. Évtizedekig tanított a Színművészeti Főiskolán.

 

Díjai

  • József Attila-díj (1951, 1954, 1975)
  • Munka Érdemrend (1955)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1972)
  • Szocialista Magyarországért (1982)
  • Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje (1987)
  • Művészeti Alap Életmű Díja (1991)
  • Fehér Rózsa-díj (1994)
  • Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995)
  • Budapest Díszpolgára (1997)

 

Művei

  • A mámor zendülői (regény, 1937)
  • Olaszország születése (1943)
  • Bálványrombolók (regény, 1944)
  • A magántulajdon lázadása (1945)
  • A Szovjetunió és a vallás (1945)
  • Az emberi méltóság (1945)
  • Budai Nagy Antal (1946)
  • Polgár Szilárd (1946)
  • Szent István, az országépítő (1946)
  • A polgári irodalom stílusirányai (1947)
  • Az istentelen Kulin bán (regény, 1947)
  • Az óceán vándora (1947)
  • Bevezetés a magyar társadalomtörténetbe (1947)
  • Mátyás király (1947)
  • Orosz könyvek között (ismertetések, 1947)
  • II. Rákóczi Ferenc és a kuruc szabadságharc (1947)
  • A kalmár és a forradalom (verses vígjáték, 1948)
  • A véres csillag (regény, 1948)
  • Magyar irodalom (1948)
  • Hunyadi János, Magyarország kormányzója (1948)
  • Magyar romantika (1948)
  • Társadalomtörténet (1948)
  • A mindentudás városa (regény, 1949)
  • Az ember hidat épít (regény, 1950)
  • Az erdőntúli veszedelem (regény, 1950)
  • Irodalmunk harca a nemzeti függetlenségért (1951)
  • Kievi küldetés (kisregény, 1951)
  • Megkondulnak a harangok (regény, 1951)
  • Zálogba tett város (1951)
  • A szovjet irodalom a nagy honvédő háború után (1952)
  • Hajnal a tárnák fölött (regény, 1952)
  • Az aranypecsét (regény, 1953)
  • A fekete ember históriája (1953)
  • Csiky Gergely (1953)
  • Útvesztő (regény, 1954)
  • Mátyás király Debrecenben (dráma, 1954)
  • A sötétség utolsó órái (regény, 1955)
  • Az írástudó (regény, 1956)
  • Bojár Bálint (regény, 1957)
  • A milétoszi hajós (regény, 1957; 1972)
  • Szatírák könyve (1957)
  • A Kálmánszeghyek (regény, 1958)
  • A hadvezér (Stromfeld Aurél életéről) (1958)
  • Régi istenek (regények és elbeszélések, 1959)
  • A pengő boszorkánytánca (regény, 1959)
  • Az írnok és a fáraó (regény, 1960)
  • Szerelem a fűzfák alatt (1960)
  • Az idők mélyén (hangjáték, 1961)
  • Összhang és zűrzavar (versek, 1962)
  • Megkondulnak a harangok (regény, 1962)
  • Szent Szilveszter éjszakája (regény, 1963)
  • Vasbordájú szentek: regényes korrajz Oliver Cromwellről és az angol forradalomról (1963)
  • Az életművész hagyatéka (regény, 1964)
  • Az isten és a részegek (regény, 1965)
  • Az állam én vagyok (regény, 1965)
  • Régi szép idők (dráma, 1966)
  • A néző művészete (1966)
  • Földönjáró csillagok (drámai jellemrajzok, 1966)
  • Thézeusz (verses drámák, 1967)
  • Akit vörös grófnak neveztek: Károlyi Mihály élete (1967)
  • A végzet sógora (1967)
  • Kulcsra zárt szobában (életrajzi regény, 1969)
  • Kettesben a Tragédiával (regény, 1969)
  • A leghuszárabb huszár (ifjúsági regények, 1969)
  • Az a májusi riadó (regény, 1969)
  • Hermész pecsétje (versek, 1970)
  • Várj, madár, várj… (történelmi regény, 1970)
  • Palota a hegytetőn (regény, 1971)
  • Így élt Dózsa György (1972)
  • Valló Bonifác történetei (1972)
  • Versenyt a szelekkel (dráma, 1972)
  • Őszi divertimento (versek, 1972)
  • Szenvedélyek (regény, 1973)
  • A menekülő herceg: regény az ifjú Rákócziról (regény, 1973)
  • Az egyetlen út (regények, 1974)
  • A megalázott Babilon (regény, 1974)
  • Dobsa Lajos emlékezete (1974)
  • Európa közepén (1975)
  • A magyar irodalom arcképcsarnoka (portrék, 1976)
  • Évezredek szépprózája (1976)
  • Az olvasás gyönyörűsége (1978)
  • A világosság gyermekei (regény, 1979)
  • Arcképvázlatok, tanulmányok száz magyar íróról (1980)
  • A titkosírás titka: Valló Bonifác újabb történetei (1981)
  • Négyszemközt a mindenséggel (vers, 1981)
  • Előjáték egy önéletrajzhoz (regény, 1982)
  • Egy jólnevelt fiatalember (regény, 1984)
  • A méneskúti családirtás (regény, 1985)
  • Hősök emlékezete (versek 1985)
  • Sötétség és világosság (1986)
  • A tegnap alkonya (visszaemlékezések, 1987)
  • Bordélyház Bizáncban (regény, 1987)
  • A néhai bűnöző (bűnügyi elbeszélés, 1988)
  • Ábrahám regéje (krónikás ének, 1988)
  • A visszanyert élet (regény, 1989)
  • Börtönfalak ábécéje (regény, 1990)
  • Ágyban szerzett diadal (1990)
  • A Nagy Parázna szemtanúja (1990)
  • Géza fia István, a magyarok legelső királya (történelmi regény, 1997)
  • Szóvarázs: válogatott költemények, 1940-1997 (1997)
  • Mózes, a népvezér (1998)
  • A halhatatlan hamisjátékos (1999)
  • Isten jött Thébába (válogatáskötet, 1999)
  • Hét évszázad magyar versei 2. kötet(Helikon.1966)

 

Szakirodalom

  • Anyagi büntetőjog az Árpád-házi királyok korában (1935)
  • A költői mesterség: bevezetés a magyar verstanba (1959)
  • A görög színháztól a szovjet színházig: az európai színjátszás rövid története (1960)
  • Byron (kismonográfia, 1961)
  • Párhuzamos életrajzok (regények és elbeszélések, 1962)
  • A magyar dráma útja (1964, Kónya Judittal)
  • A kentaur és az angyal: esszék a világirodalom, a dramaturgia és az esztétika köréből (1968)
  • Kecskeének, azaz két és fél ezer év drámatörténete (1969, Kónya Judittal)
  • G. B. Shaw világa (1970)
  • Heltai Jenő alkotásai és vallomásai tükrében (1971)
  • Kalandozás a dramaturgia világában (1973, Kónya Judittal)
  • A költői mesterség bevezetés a magyar verstanba (1978)
  • Kalliopé bűvöletében, avagy Az európai verses epika évezredei (1988)
  • Tudniillik tudni illik. Száz fogalomról röviden (1991)
  • Az európai gondolkodás évezredei (1992, 1994)
  • Magyar századok: a magyarság és a magyar kultúra története a honfoglalástól napjainkig (1996)
  •  
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.