Leütés 19. – A tagság kötelmei – Mányoki Endre tárcanovellája
"Az egyesület neve… " Máté küzd az elemekkel. Fejét most éppen lehajtja, már nem röhög. A filctollát szuggerálja az összefirkált papiroson. "Az egyesület neve", ismétli huszadszor. "Legyen az, hogy..."
"Mér', már nem volt meg?"
"Gumiszoba!" – Dani meg többi bandatag egymás szavába vagdos. "Gumiszoba Önterápiás Művész Egylet – nem jó?"
"De már megvolt! NEON! Benne a Neo, az On meg a Ne, meg minden, nem?" – erősködik Dani, aki hatalmasan okos. "Vagy ArtPornó. Aztán dől a lé."
"A NEO nekem tetszik – mondja Imre, monitorfestő –, az olyan plazmás."
"Ja, meg ionhajtóműves, ki ne felejtsük! Máté, írd be a szabályzatba: egy darab Star Trek típusú ionhajtómű. A koleszból az Epresbe..."
"Veszünk vagy eladunk?"
"Egyáltalán, számlaképesek vagyunk?"
"Ha nem, akkor a pornónak is lőttek."
„Kurvák számlára, mi? – jajdul föl Gina –, ti aztán vagytok egy pasik!”
"Az egyesület neve..., na jó, az már megvolt."
Mauyori nézi őket. Körülötte ülnek, legalább is így érzi, a pincekocsmában, az összetolt asztaloknál, és egyesületet alapítanak. Ezek itt. Az övéi. „Hová lett a világ!” – mondaná, ha nem látná, hová lett. „Megérettünk a pusztulásra” – sóhajtott csöndesen a Mama, mikor kitört a közjó, és nem találta a tévében a kedvenc bemondóit. „Háború lesz”, mondta volt Krúdy, midőn a kockás abroszra kitett sörpénzt a pincér kevesellte.
Máté előtt papírok garmadája. Űrlapok, útmutató, jegyzőkönyv, taglista.
„Kell egy alelnök. Ki legyen?”
„Gina!”
„Én az anyátok vagyok, a fenébe, főzök rátok, de bekapcsolni a számítógépet, az már…”
„Legyen a Csabi! Neki van jakója” – és mielőtt észbe kapna, megszavazzák.
A maradék tagság tüntetésről érkezik. Kezdődik minden elölről, az egyesület neve, székhelye, telephelye, elnök, alelnök, képviselő, hitelesítő, jegyző, felügyelő bizottság. Balázs zsír új sapója körbejár, dehogy jár! – röpköd, akár a poénok, beszólások, plazmabombák. Dani körül két lengyel tünde sündörög, angolul incselkednek; nagy marha ember a szobrász, két bibére is alkalmas poszméhnek.
„Hé, uraság, ne kasztingoljál! Még nem szavaztunk a pornó dolgában.”
„Mi folyik itt, tagtársak?”
„Ahogy elnézem, nyelvgyakorlat” – mondja Mauyori, de a főzőasszony hátba vágja: „Nahát, Tanár, éppen te!...”
Mauyori még nem tért vissza. Valahol félúton van a levegőben, Balázs zsír új sapója és egy hasnyálmirigy között. Totál káosz az Univerzum. Fönt is, lent is. „Zsizseg a Mindenség, aztán robajlik, elnyel és kiköp” – élvezi a tanár a röpülést. Mint egy széllovas, hullámok hátára ül és csúszik, pörög, zuhan. Éppen a padra az asztal mellett, s éppen, mikor Csaba beszél.
„Az iskola tök jó. Szobrász suli. Kiscsákóknak.”
„Na, persze, majd hozzák a hegesztőcuccot. Meg a komplett műhelyt.” – Joci veri a műbalhét. „Talán előbb rajzolniuk kéne, cerka akad.”
„Legyen minden, rajz, festés, agyagozás, gipszöntés.”
„Meg műtöri. Anélkül nincsen.”
„Imádni fogják. Hova indulsz, kisfiam? Műtörire a Neóba, papi. Nem inkább óvodába kéne?”
„Ki mondta, hogy csak gyerekeknek? Dániában a nagypapák is…” – szólal meg az egyik ál-lengyel apeh-ügynök.
„Meg a bejárónők, szabadidőben. Dániában. Meg Lengyelbe’, ugye?”
„De tényleg, miért marhaság például előkészítőt szervezni a felvételire, ide.”
„A pincébe? Vagy minden kocsmába?”
„Ide? Apám, két év nem sok, és egyetem sincs! Mégis mi a francért tüntettünk, képben vagytok?”
„Nem, kőben.”
„Oké, de kéne egy hely. Jó nagy. Bérelni rohadt drága” – Tamás, a kétkedő műgyógyász érvelni készül.
„Probléma egy se. Mégis mire van a szómágusunk extra tagdíja?” – Máté összerázza a paksamétát. – „Havi száz rongyból csak futja egy kisebb kúriára…”
„Mint a felügyelőbizottság tagja, javasolom, hogy a működést bazírozzuk inkább…”
„A határozatokat elfogadtuk, az alakuló taggyűlést bezárom.”
„… a pornó üzletre.” Mauyori szeme folyik a röhögéstől. „Ha már a szervkereskedelem ugrott.”
„Hívjál össze rendkívüli taggyűlést! Már csak az összes támogató hiányzik.”
„Kilépni? Lehetetlen. Nincs benn a szabályzatban.”
„Tudunk mi írni, fiatalok? Nem? Pincér, írjál lécci mindent az inspektor úr cehhjéhez!”
A felvételek az Epres-kert szoborparkjában készültek 2005 nyarán
