Ha szóba kerül a tudósítások készítése, mint munka, többnyire kétféle alkat mutatkozik meg a reakciókban. Az egyik a lelkesedő: milyen izgalmas és szórakoztató lehet rendezvényekre járni! A másik a kiábrándult: nem halálosan unalmas-e ennyi műsort végigülni? Természetesen mindkettő igaz és egyik sem.
Amit azonban a sors ajándékának tekintek, hogy nem volt még egyetlen olyan előadás, bemutató, beszélgetés sem, ahol ne hangzott volna el legalább egy olyan mondat, amelyért érdemes volt ott lenni. Egy ideje gyűjtögetem is őket, a jegyzetfüzetben a margón megjelölve, máskor csak fejben, mert nem tartoztak szorosan az adott tárgyhoz, mégis úgy éreztem, amikor elhangzottak, busásan megjutalmazott velük a pillanat. És vannak olyan gondolatok, amelyek súlyozottan érdemesek a megosztásra – bölcsek, szellemesek, elgondolkodtatók. Íme, néhány a tudósítói jegyzetfüzetből, melyeket az idei évből ajánlok szeretettel figyelmükbe.
„Szép Ernő Ne hidd című verse a világégés közepette is a »pardon meg a köszönöm« kultúráját hirdeti.”
Pokorni Zoltán a Magyar Kultúra Napján.
„A mellékesen elejtett mondatokból, történetekből áll össze a felhasználható alapanyag. Aztán a terveimhez igazítom, úgy metszem a fát, hogy nekem tetsző módon adja az árnyékát.”
Halász Margit az Éneklő folyó című kötetéről a Nemzetközi Könyvfesztiválon.
„’53 augusztusában születtem, Sztálin lelke valahogy akkor érhetett a pokolba, így felnövekedve egyre nagyobb szabadságot éreztem. Ma inkább elfogyni érzem azt, de leginkább a hétköznapi szolidaritás és a kegyelem hiánya fáj.”
Kerékgyártó István Rükverc című kötetének bemutatóján.
„A művészet csúcsa a szavak segítségével visszaadni a gondolatnak az egyszerűséget, amelytől a szavak fosztják meg.”
Hudy Árpád a Füst című Böszörményi Zoltán-kötet bemutatóján, Dávilát idézve.
„Nietzsche szerint őrültség és zsenialitás között keskeny a határ. Ötvenéves koromra világos lett, hogy zseni nem vagyok – de őrült még lehetek.”
Karinthy Márton az Okosan kell szeretni magyarságunkat című kötet bemutatóján.
„A magyar az istenek nyelve, melyet arra teremtettek, hogy verseket írjanak rajta.”
Owe Berglund svéd költő a 10. Magyar Nyelv és Könyv Ünnepén.
„A filozófia megtanít felismerni a hamisságot, de megtanít arra is, hogyan fogalmazza meg valaki a hamisságot úgy, hogy az igazságnak tűnjön.”
Böszörményi Zoltán Heller Ágnessel beszélgetve.
„A magyar irodalom külföldi népszerűsítése extrém sport.”
Kiss Szemán Róbert a Publishing Hungary programról a Balassi Intézetben.
„A jó piac maga az élet.”
Juhász Ottó a Győri Műhely lapszámbemutatóján.
„Az az érzés, amit a kivételes nők tudnak sugározni, akik nyolcvan évesen is lányok maradnak.”
Villányi László a nők iránti csodálatról Lábass Endre Varázspálca-estjén.
„Ha egy békát beleteszünk egy száz fokos vízbe, kapaszkodik felfelé és eszeveszetten menekül ki a forró vízből. Ha viszont lassanként melegítjük fel a vizet, úgy, hogy a béka már benne van, nem érzi annyira a különbséget. Ott marad, és szépen, lassan megfő.”
Szőcs Géza a Ceauşescu-diktatúráról a Márton Áron Kollégiumban.
„Ha kortársunk lenne, nem bocsátanánk meg neki.”
Térey János Móricz Zsigmondról a Naplók megjelenése kapcsán.
„A rap és a slam kapcsolata arra emlékeztet, amikor a yuppie-k tízezrekért veszik meg a hippik korát idéző szakadt farmereket.”
Mányoki Endre az Irodalmi Jelen decemberi estjén.
„Az országhatár a legtávolabb élő minőségi magyar emberig terjed.”
Kányádi Sándor a Haza – Heimat című Őszi Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon.
.
