Félig sem végtelen – avagy mitől szép a könyv?
A Szép Magyar Könyv 2011 Verseny (továbbiakban: Szép könyv) szépirodalmi kategóriájában Bajnai Nóra és Bodor Lilla közös kötete, a Félvégtelen kapta az elismerést. Az ehhez kapcsolt szerkesztői gratuláció elsősorban Bodor Lillának címzendő (Gratulálunk, Lilla! – Szerk.), de érdemes előre megjegyezni: nem fogadhatjuk fenntartások nélkül a döntést. Az Irodalmi Jelen oldalán több formában is felvetettük a kettős albummal kapcsolatos kételyeinket. A Zoom-ban három olvasó véleményét kértük ki a vékony könyvről. Emellett megjelentettünk egy kritikát a szövegek minőségére koncentrálva, majd a szerzővel is készítettünk interjút.
A Szép könyv elismerését ebben az évben egy olyan kötet kapta, amely kizárólag külsejében, vizualitásában mutat fel értékeket. A szöveges tartalom minden bizonnyal mellékes lehetett a díj odaítélésénél, hiszen Bajnai Nóra versei kiforratlan, gyenge alkotások. Csakis a zsűrin eluralkodó (kik is lehetnek ők?), ezoterikus feng shui hatásnak tudható be, hogy egy tartalmilag színvonaltalan alkotást támogatnak döntésükk el. Ezzel pedig a tisztelt értékelők azt sugallják az olvasóknak: a dizájn mögött másodlagos a szöveg, a külcsín mellett lényegtelen a belbecs. Tovább árnyalva a példákat: a kódexet ebből a szempontból csakis a szép iniciálé teszi értékessé, mint ahogy egy plazmatévé kialakítása is sokkal fontosabb a megjelenítendő képminőségnél.
Bodor Lilla Kedvező fordulat című képe
A Szép könyv díjat mindemellett az egyik fontos szakmai visszajelzésnek mondhatjuk, hiszen a magyarországi kiadványok 80-90%-a dizájn tekintetében jelentős kívánnivalókat hagy maga után. Ebből adódóan a fiatal olvasók nem szívesen veszik kezükbe a neves kiadók fekete-fehér szótengerét. A Szép könyv díj így akár utat mutathatna a kiadóknak, fontos lenne a vizuális szerkesztők ilyen motiválása. Kellenek tehát az albumszerű, színes, a szövegekkel a képeket párbeszédbe helyező alkotások. Azzal viszont, hogy a Szép könyv zsűritagjai ezt az esztétikailag felemás állapotot jutalmazzák, félrevezetik az olvasót. Nevezetesen azzal, hogy ami szép, az ebből adódóan jó és értékes is. Nem csoda ez az anorexiás modellek reklámvilágában, ahol kamaszok éheztetik magukat, hogy elnyerjék az áhított külső formát – mit sem törődve azzal, hogy a létezés milyen belső tartalmai válhatnak erénnyé a mindennapokban. A Félvégtelennek juttatott elismerés tehát azért nevezhető problematikusnak, mert kizárólagossá, egyedüli szemponttá teszi a külső megjelenést. Emellett Bodor Lilla színvonalas alkotásainak, képzőművészi pályának megítélését is elbizonytalanítja a zsűri gesztusa. Nyilvánvalóan az ő illusztrációi miatt kapta meg a kötet a díjat – szépirodalmi alkotásként. Pedig az ebben a kategóriában induló kiadvánnyal szemben ésszerű elvárás, hogy elsősorban szépirodalmi könyvtárgyként ítélik meg a szemük elé kerülő alkotást. A másik, képzőművészeti látleletre ott vannak az adott szakma fórumai.
A másik probléma a kiadók közötti versenylehetőség terén mutatkozik. A Félvégtelent megjelentető Scolar egy jól menő kiadó, amelynek szakkönyveladásai megteremtik bizonyos szépirodalmi kiadványok piacra dobásának egzisztenciális hátterét. Lehetősége nyílik tehát arra, hogy olyan formában adjon ki versesköteteket, miként azt versenytársai nem tehetik. Így működik a kapitalizmus, mondhatnánk. A kapcsolatrendszer nyújtotta lehetőségek pedig annak alapját biztosítják, hogy bizonyos szépirodalmi kiadványok szépen, tartalmi erényeiknél sokkal impozánsabb kivitelben jelenjenek meg. A pénzben, állami támogatásokban szűkölködő kiadók pedig labdába sem rúghatnak igényes, de anyagi és technikai korlátok miatt a csillogó képzőművészeti albumokat meg sem közelítő termékeikkel. Hiszen ha ezt tennék, számos, Bajnai Nóra verseinél színvonalasabb szöveg kiadásáról kellene lemondaniuk. Így a Szép könyv 2011-es szépirodalmi pálmáját a Félvégtelennek juttató döntés nem nevezhető sem bölcsnek, sem szakmainak.
A díj odaítélése ugyanakkor azt bizonyíthatja, hogy van igényünk a szép kiadványokra, de nincs kultúránk annak megítéléséhez. A könyvben nem kizárólag formája miatt gyönyörködünk, hanem tartalma miatt is. Különben olyanokká válunk, mint az egyszeri vállalkozó, aki néhány évvel ezelőtt többszázezer forint értékben felvásárolta az összes kék könyvet az egyik vidéki áruházban. Dekorációra volt szüksége. A fő kérdés: akarunk-e ilyen szempontok alapján válogatni?
Természetesen várjuk az olvasók, kiadók, szerkesztők, szerzők hozzászólásait az adott témában! Mitől szép a könyv? – akár ez is lehetne az egyszerű problémafelvető kérdés. Ha hosszabb szakmai reagálást szeretnének a témához fűzni, kérjük, magánlevélben, szerkesztőségünk címére küldjék.
