Gömöri György: Lapok a kávé és a kávéházak történetéből
Nemrég kávétörténeti kiállítást rendeztek Szatmárnémetiben és utána még számos erdélyi városban. Nem láttam a kiállítást, pedig érdekelt volna, magának a kávé elkészítésének a módján kívül esett-e szó a kiállításon a kávézás kezdeteiről és történetéről Európában és Magyarországon. Nálam családi vonatkozása is van a kávénak, mert feleségem szüleinek 1957-től évtizedekig jól menő kávékereskedésük volt Londonban.
Azt hiszem, Saly Noémi volt az, aki felkutatta, hogy 1579-ben már ittak kávét Budán. Törökök persze, mert a régi magyarok, ha ittak valamit reggel, az inkább pálinka volt (innen a „pálinkás jóreggelt” ) – viszont egyáltalán nem biztos, hogy az a bizonyos „fekete leves” történet, amelyet Arany János Török Bálintéknak a szultáni sátorban való letartóztatásával és Buda orv bevételével kapcsolt össze, hiteles. Nem valószínű, hogy az inkább borral élő magyar főurakat éppen ezzel a jellegzetesen török itallal kínálták volna már akkor. Egy más forrás szerint ez Thököly Imre 1685-ös letartóztatásával függne össze, ami után az önhatalmúlag cselekvő török basa a szultántól hamarosan selyemzsinórt kapott.
Nem, a „fekete leves” alighanem arra a fekete mártásra utal, ami a régi magyaroknál az étkezések utolsó fogása volt, s ami valamilyen vérrel kevert vagy színezett „leves” lehetett. De a közbeszédben e furcsa kifejezés értelme valóban az lett, hogy a legrosszabb még hátra van.
Európában a kávé a tizenhetedik század derekán jelenik meg s élvezete villámgyorsan elterjed. Angliában 1650-ben nyitották az első kávéházat, ez Oxfordban volt , egy Jákob nevű kávés üzemeltette. Csakhamar Londonban is nyílt számos kávéház, ahol főleg a kereskedők találkoztak és vitatták meg a királyság és a tengerentúli országok eseményeit. Pepys naplójában például azt olvassuk, a szentgotthárdi csata híre rendkívüli izgalmat keltett az egyik londoni kávéházban. II.Károly angol király nem örült a kereskedők politikailag gyanús vitáinak és a hetvenes évek derekán bezáratta az összes londoni kávéházat – de hamarosan vissza kellett vonnia döntését, akkora volt alattvalóinak felháborodása. Így aztán a következő században már számos angol író és költő találkozott a rendszerint színházak közelében létesített kávéházakban, s vetette papírra örökbecsű műveit.
A bécsi kávézás története szinte azonnal Bécs sikertelen török ostroma után kezdődik. Eszerint egy lengyel tiszt, Jerzy Franciszek Kulczycki volt az, aki miután beszélt törökül és mint kém hasznosan szolgálta Bécs védőit, „mindössze” az elhagyott török táborban található rengeteg zsák kávét kérte jutalmul. Meg is kapta, és ő jött rá, hogy tejjel és cukorral ez a keserű ital egész jól iható. A hivatalos adatok szerint viszont nem ő, hanem egy Theodatosz nevű görög nyitotta az első bécsi kávéházat 1685-ben. Budán csak mintegy húsz évvel később nyílt kávézó, ennek alapítása egy élelmes szerb ember, bizonyos Blasius nevéhez fűződik. Magát a „kávéház” szót Mikes Kelemen használta először a magyar irodalomban.
Viszont történelmünkbe köztudomásúlag Petőfi Sándor írta bele egy kávéház nevét: a Pilvaxét. Itt találkoztak és háborítottak csendet a „márciusi ifjak”, innen indultak el polgárokat izgatni március tizenötödikén. 1955-56-ban pedig a forradalmat előkészítő Petőfi-kör már nem kávéházakban, hanem különböző helyeken találkozott, amelyek közül talán a Kossuth klub volt a legfontosabb, hiszen maga a kör is ott alakult. Bármit is mondjanak újkori történelmünk elfogult és gyakran tudatlan újraírói, én úgy gondolom, igazából ez a vitaklub, ez a kör élesztette fel s oltotta a huszadik századba a forradalmas Petőfi és a Pilvax szellemét.
