Az éjszaka olajszennyeződése – Acsai Roland versei
AZ ÉJSZAKA OLAJSZENNYEZŐDÉSE
ACSAI ROLAND VERSEI
AZ ÉJSZAKA OLAJSZENNYEZŐDÉSE
Jegesmedve úszik a jégtáblák között,
Nyakában bocsával –
Úszik a tenger nyakában a jegesmedvével,
Úszik a föld nyakában a tengerrel,
Úszik a galaxis nyakában a Földdel,
Úszik a mindenség nyakában a galaxissal,
És úszik a semmi
Nyakában a mindenséggel,
De a jegesmedvék erről mit sem tudnak.
Fejük fölött
Az éjszaka olajszennyeződése
Lassan szétárad az ég vizén,
És fuldokolni kezd benne a Nagymedve
Csillagkép a Kismedvéjével.
EGY MEDÚZA SZOKNYÁJA ALATT
„Mitől olyan szomorúak a bálnák?” –
Kérdezte lányom, amikor az Állatkerti
Műanyagbúra alatt először hallott
Bálnaéneket.
Álltunk a búra alatt,
Mint egy óceánba merülő búvárharangban,
Mint egy buborékban,
Mintha egy medúza üvegszoknyája alatt.
„Mitől olyan szomorúak a bálnák?”
Hirtelen nem tudtam felelni,
De most már tudom a választ:
Mert túl nagy szívük van.
A SZELLEMKÓCSAGOK
Zöld nádhajtás-lábain
Áll a kócsagfióka,
És tollászkodik lándzsa-csőrével,
Mintha a tollában halászna.
Az apja kicsinyített tükörképe
Az idő láthatatlan vizében,
Aki néhány méterre áll a fészektől,
És egész nap vigyáz rá.
Körülöttük bütykös nádlábaikon
Óriási kócsagok állnak, még az
Apánál is nagyobbak. Egy egész
Csapat – maga a nádas.
A lábuk nád, testük levegő,
És tolluk a szél. Az ősök
Szellemei, amiket még
A kócsagok sem ismernek fel –
Csak azt tudják róluk,
Köztük védelmet találnak.
AZ ÉLET SÁRKÁNYEREGETÉSE
Felengedjük saját istenünket,
És imádkozunk:
Elég nagy legyen a szél,
Hogy fennmaradjon,
De ne legyen olyan erős,
Hogy kitépje a kezünkből.
