Nyárújrahasznosítás – Faludi Ádám versei

 

 

 

színes dobozokkal teli
bevásárlókocsijából a végtelenített
gumiszalagra rakodik

akad zöldség is
húsárú és zsemlék
zsemlékműveknek
mondja őket
a valódihoz önkéntelen odamérve

újság ceruzaelemek macskaeledel
egyrészt felséges másrészt felesleges
állapítja meg
miként egy adott halmazt
a kívülálló szemrevételez

 

az életemmel szeretnék fizetni ezekért
mutatja a pénztárosnak
esetleg kártyával
de abból
a tulajdonomban
csak hagyományos rendeltetésű van
netán ha valamilyen
közismert utalványt
elfogadna helyettem
elégedetten távoznék ebből a világból

és még egy sportszeletet hozzátesz

meg egy rágógumit is – mentolost
az utolsó leheletem
ha érti hogy mire gondolok

„TANULSÁG
A pelikán vagy a gödény”*

 

* Az idézet Urmuz: KRÓNIKÁSOK – Tanmese – című költeményéből való.

 

amíg a tea for tillarman végig lemegy
megteszek minden tőlem telhetőt neked

a felhőtlen felelőtlenség jegyében
ezeregy éjszakámból
a szerelmes biciklistákat mesélem
komolytalanság nélkül nem ajánlott
készen állok hogy bármikor váltsak
jöhet az oroszlán ugrani készül
patyolat akció táskarádió
kimeríthetetlen készlet
újrahasznosított nyár
a mostani ebből való részlet

a megengedni kifejezésnek nem ismered a jelentését
szótagdallamok ütemére jársz
és a mindennél mindig szeretnél
valamennyivel többet
ilyen nyár ez

ilyen ez a nyár

hallani a lobéliák és muskátlik növését
a bukszusok árnyékában hangfalak
tea for tillerman
és szétáradón a minden mindenütt
ahogyan a felhőtlenségre az egészet
könnyed mozdulatokkal felfestjük

axiómákat gyűjtöttél az elmúlt napokban
lepréselted őket itatóspapír és újságlap alatt
itatóspapírt egy csodával határos helyen találtam
ebből is látni
hogy a minden tőlem telhető
mit is ér a valóságban

ha keresetlent keresek
csodával határos helyekre jutok
a finánc finánclábakon áll ezeken a határokon
és valamit kéreget
bad schandaunál
a vámőr szemében – példának okáért –
és ezeken a helyeken
végérvényesen haptákban áll az emlékezet

én meg nem ismerek határokat

mert a korlátlan választási lehetőségeket választottam
és ezek nem teszik lehetővé a korlátoltat

keresetlent keresek
rendszerint barátságos képet vágok
integetek legyintek
nekem nincs kijelölt helyem
amit nem hagyhatok el

az áram alatt levő test ugyanolyan
mint amelyik nincs áram alatt
csak más a fogása
ez egy villanyos axióma
közölted velem amikor lepréselted

 

pán imre szobrász alapvetése szikkadt alatta
a minden kőben szobor van kezdetű
bizonyára ő is ugyanúgy gyűjtötte ahogyan te

amíg a tea for tillerman lemegy
megteszed amit megteszek veled

kellős közepe a nyárnak asztalnak diófának
én is kivételesen jól gyorsulok nulláról százra
az ülésembe présel az a minden
amikor mindent lehet
és az is amikor valamivel többet

 

 

 

szereted a sült keszeget a fa asztalnál
lehet hogy rántott keszeg
lényegtelen
egyfajta engesztelés ez a lét partján

visszatér a mozi reklám után

bocsáss meg hogy nem voltam itt
mondod a találkozásnak
elugrottam némely dolgok miatt
eddig tartott
egy hosszú megcibált esztendeig
de akkor most ugyanúgy újra
az utoljára játszott szakasztól
köchel-jegyzékszáma idén
ott található hamvakba tetoválva
harmadik richard megkötözött kezén

harmadik richard mostanig
egy parkoló bitumenje alatt számolta a forgalmat
rózsák háborúja és rőzsék és hatalom

megkeserítjük nektek a továbbiakat
határozott a leszármazottak szövetsége
kalapból húzták a csontokat és a számot
ahogy az újsághírben olvasod

megnézem a naptárt

és megkísérlem kétezer-tizenháromból kivonni
hogy mennyi múlik a köchel-jegyzékszámon

keverjük össze a fontosat a lényegtelennel
mi jöhet ki belőle

 

minden évben egyszer
jó sok pénzt elköltök erre a parti halra
hogy megérkezzek
aztán nem érkezem meg

aztán megint szeptember lesz
rózsavér végvirág
zene szálldossa körül
nem egy hátborzongató ária

két lábaddal kulcsol át a reggel  
olyan pillanat ez is amikor eldöntheted
az öröklét így megfelel neked
és ez nem is olyan nagy ügy
ha meghalsz lélegezz tovább
üzeni neked harmadik richard

 

kedvesem hozz kenyeret
a béke presszóban ülök keszthelyen
akár egy jövet-menet
hallgatom a minit
és természetesnek veszem
ezerkilencszázhetvenet

 

a vargadalt írom
a varjúdal egészen más
ballada készül szokás szerint
a múlt századból jöttem jellegű hangfekvés
egészen nyílt hangolás

járdaszegély nyomok a felnin
karcok a festésen
nem érdekel mi történik
nem érdekel mi nem
piszkosan szeretem a tisztát
és nem érdekel hogy ez meg
a tisztát nem érdekli

hallgatom a minit
és természetesnek veszem
ezerkilencszázhetvenet
aztán odamegyek ahhoz a vasasztalhoz
cím és telefonszám pirossal a blokk hátoldalára

a mini egy zenekar volt

adj egy címet adj kenyeret

török ádám melyik ház melyik utca melyik kerület

azt játszották hogy

jaj anyám adj kenyeret

a béke presszó
egy kavicsos kerthelyiség

és te ott vagy akkor és én most látlak
aznap ott aztán máshol másnap 

 

a vargadalt írom
ballada készül szokás szerint
öltögetek varrok
se tű se fonal se firnájsz
az egyidejűség tépőzára ez itt

beloiannisznak hívják a hajót
pedig milyen szép
akár a fehérre festett éjszakák
arrafelé
ahol nem üldözött a messzeség

 

a beloiannisz
este kilenckor indul siófokról
imbolygunk egy óra hosszat
hurkot kötve hullámokból

a beton vagy a korál játszik

mindegy

szól valami hangos a fedélzeten

úszik az éjszaka a színes lámpasorral

és ezt nézed az élő adás helyett
a hullámokon fodrokon
feszes víztükörben

ott vagy akkor és én most látlak
aznap ott aztán máshol másnap 

ne mozdulj el nem menj így maradj
ha meghalsz megöllek
emberáldozatot mutatok be veled
a változatlanságnak

 

kedvesem hozz kenyeret
ott ülök

béke presszó keszthely
vietnámi papucsod neszére várva
akár egy jövet-menet
hallgatom a minit
és a jelenidejű
ezerkilencszáz
hetvenet

 

 

emlékezem hogy milyen volt

és nem emlékezem hogy milyen lesz
nagy sárga papírra írok a kertben
kerülgetem a hangyákat amikor átszaladnak
a betűim között a betűim útjába állnak
és mást íratnak velem más betűket más szavakat
mintha nem szeretnék érteni amit mondok
mintha arra ösztökélnének hogy költözzek ki egy kicsit
magamból közéjük

néha nem vagy mindenható
néha kicsinek bizonyulsz a mindenséghez
és néha túl gyakran emlegeted ezeket

 

a szellem kitátja rám azt az óriási semmit
jegyzed meg amikor a kedved nem neked való
nincs itt a bőröd illata
hol vagy
hol nem
és nem emlékezem hogy milyen lesz
nagy sárga papírral a kertben hangyákat körülírni

 

 

 

rohadt nap volt ez de megmentettük
ebben szó nélkül egyetértünk

egymás mellett ülünk a sínen
tikkadt délután porral viaskodó gazok
a sínekben visszafojtottan közeleg a robogás
tonnák mozdony vagonok
krakatau krakatau krakatau
fenyegető vulkánkitörés előtti energiának érezni

 

mégis úgy ülünk rajta
akár egy osztrák vagy svájci szénapadlás
gerendázatán valahol a hegyek között
egy valószerűtlenül zöld legelőre nézve le

gyerekszerelem elszántan semmire irigyen

 

a vonat útjában ülünk
a megmentett nap harmadik szemében ez ragyog
ceruzámon halak és csillagok