Könyvek karácsonyra 3.

Nagy Gabriella, Fekete György, Hász Róbert, Miklóssi Szabó István és Csepcsányi Éva

Milyen könyvet ajándékoz karácsonyra? Mit olvas az ünnepek alatt? Miért éppen azt?

Csepcsányi Éva író, költő, kritikus: Szoktam könyveket ajándékozni Karácsonyra, de idén még nem választottam ki, hogy melyek lesznek ezek. Valószínűleg követem az utóbbi évek hagyományait, és főként bölcs gondolatokat tartalmazó, úgynevezett „aforizma-gyűjteményeket”, esetleg klasszikus versesköteteket, imakönyveket veszek karácsonyra szeretteimnek, barátaimnak.

Ami az olvasást illeti, karácsonykor a nyugalmat, a békességet, a bensőséges, meghitt érzéseket preferálom, ezért az olvasmányaimat is ezek alapján válogatom össze. Idén is előveszem az Olgyay család által készített Betlehem, Betlehem… című karácsonyi képeskönyvet, mely betlehemes játékok szövegét, és hozzá egyszerű, kedves rajzokat tartalmaz. Emellett Barsi Balázs Krisztus békéje című naplójegyzeteit fogom olvasni és Krúdy valamelyik regényét.

A kortársak közül pedig Sopotnik Zoltán Fahéjas kert című mesekönyvét lapozom fel. A szépirodalmi művek mellett a karácsonyi időszakban többször elolvasom még az Evangéliumokból Jézus születéstörténetét.

Fekete György belsőépítész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke: „Önző” módon a saját könyveimet, főképpen az Aranykor címűt, amely a legutóbbi kiállításom katalógusa.

A Misztrál együttes dalait megihlető verses válogatást – A tizenöt per száz című, a Kiskapu Kiadó gondozásában megjelent kötetet olvasom az ünnepek alatt, valamint Szemadám György Leopárd a teraszon című könyvét (Ex–BB kiadása) és Szalai Károly Írott sziklák, festett barlangok című művét (Kairosz Kiadó). Mindhárom könyv olvasásával a témákkal kapcsolatos  tudásomat szeretném bővíteni, összerendezni.

Hász Róbert író, a Tiszatáj főszerkesztője: A karácsonyi könyvajándékozás nálunk a szűk családi körre korlátozódik, így nem áll fenn a veszély, hogy valakit olyan kötettel „lepünk” meg, amelyik már ott pihen a könyvespolcán. Feleségemmel egy sajátos karácsonyi ál-ajándékozást is kialakítottunk: azt a könyvet tesszük egymásnak a fa alá, amelyet mi magunk szeretnénk olvasni, aztán szenteste, csomagbontás után, kicseréljük. Az izgalmat így inkább az jelenti, ki mit választott magának, de az olvasás garantált. Amikor feleségem a krimi-korszakát élte, engem a fa alatt rendre Maigret felügyelő, Philip Marlowe és Steve Carella kalandjai vártak.

Jó játékunk volt egy időben az is, hogy abc-rendben haladva kiolvastuk a szegedi Kereszttöltés utcai könyvtárat. Aztán jöttek a szakmai kötelezők, az újdonságok naprakész, folyamatos olvasása. Pár héttel ezelőtt – hosszú idő után újra – betértem a könyvtárba. Nem célzottan kerestem könyvcímet, csupán elfogott a nosztalgia a könyvtári csend iránt. Egy óra bolyongás, böngészés a polcok között felér egy meditációval. Találtam néhány kötetet, mellyel adósa maradtam magamnak: a Pi élete, Margaret Atwood Penelopeiája, vagy a Sztrugackij testvérek magyarul első alkalommal megjelent regényei, a Lakott sziget, illetve a Stalker cenzúrázatlan kiadása (az utóbbiról az IJ is beszámolt: http://irodalmijelen.hu/2013-nov-12-0934/stalker-1984-utan-ujra-cenzura…). A Sztrugackij testvérek művei – sajnos már csak egyikőjük él – ifjú korom nagy világirodalmi élményei voltak (az a régi jó Kozmosz sorozat...). S hogy még mit az ünnepek alatt, az majd a következő hetekben eldől a könyvtár polcai között.

Miklóssi Szabó István író: Ajándékozás... Könnyű és nehéz könyvet választani. A páromnak könnyű, mert ismerem az ízlését. Ő a mesélős műveket kedveli, meg a kitűnő minőségű krimiket. Esetleg életrajzokat. Nyolcéves unokaöcséimnek annál nehezebb, ők az élőszóban hisznek, mit én képviselek számukra: élő lexikonnak használnak. Bár a kalózos könyveket sem vetik meg, és szívesen hallgatják, ha Sir Francis Drake kalandjairól mesélek, miközben ők a kifestős és képeskönyveket babrálják, és kérdezik, mikor leszek a tévében. Történelmi témájú gyerekkönyveket kapnak az idén karácsonyra.

Ünnepek alatt pihentető könyvekkel szoktam babrálni. Most éppen Alexandre Dumas Bragelonne vicomte, avagy tíz év múlva címűkönyvével szórakozom, régi, gyerekkori adósságomat törlesztem. Wass Albert A funtineli boszorkány című művével is ezt teszem, napos olvasmánynak pontosan megfelel. Csemegének Faludy György A Pokol tornácán könyvét fogyasztom, teljesen lenyűgöz. Biztosan bekerül egy kis Verne is a választékba, már a szokás kedvéért is. Fanatikus rajongója voltam...  Merle Majomábécéje is érdekes könyvnek ígérkezik. Talán ismét előveszem Hermann HesseNárcisz és Goldmundját is, azon ritka könyvek egyike, melyet magunkban kell hordani. Ünnepekkor kiváltként.

Nagy Gabriella író, a Litera szerkesztője: Az utóbbi években nem nagyon ajándékoztuk egymást baráti körben. Ez egy megállapodás is volt, nem volt pénzünk. Színes gyertyákat öntöttem, kitaláltam valami kicsi bolondságot, találkoztunk, főztünk egymásnak, maximum levadásztunk fantasztikus antikvárpéldányokat. Idén megszabadultam a rémtől (lakáshitel), úgyhogy talán könnyebb. Személyre szólót szeretek adni, aminek üzenete van, kacsintás, biztatás, vigasztalás, erő, olyan könyvet, amitől jó élni. Legyen az szépirodalom, filozófia, pszichológia vagy egy jó szakácskönyv. És olyan könyveket, amikre nekem is fáj a fogam. Ami nekem nem kéne, az nem ajándék. Még csak nagyjából tudom egyébként, utolsó pillanatos beszerző vagyok. És ha nem tudom biztosan, hogy az az a könyv, amit adni akarok, akkor inkább választok mást: zenét, filmet, tárgyat, bármit, ami szép és szépít... A plusz a saját könyvem, az Üvegház annak, aki még nem kapott.

Az ember mindig azt hiszi, hogy az ünnepek alatt végre mennyi ideje lesz. Pedig utoljára szerintem gyerekkoromban éreztem, hogy végtelen, lassú és teli. A Litera ugyanannyit frissül, mint hétköznap, jön az előszilveszter, találkozások, látogatások, utazások, családi vacsorák érnek egymásba, pedig nagyon vágyom már arra, hogy elővegyem a klasszikusaim, és újraolvassam például A varázshegyet, A félkegyelműt vagy A csábító naplóját Kierkegaard-tól. Aztán ott vannak a restanciáim, elkezdett és be nem fejezett kortársak. Borbély Szilárd könyve (a Nincstelenek), Bereményi Vadnai Bébije, Tóth Kriszta Akváriumja, és, és ami nagyon: Umberto Ecótól A legendás helyek és földek története. Meg még annyi minden, istenem... Hogy miért ezeket? Mert mindent akarok, de nem lehet. És akkor legyen ez az én önzésem. Ezek izgatnak a legjobban, nincs több életem.

Összeállításunk hamarosan folytatódik! Addig is várjuk olvasóink hozzászólásait arról, hogy Önök mit ajándékoznak karácsonyra, és mit olvasnak az ünnepek alatt!