Ördögűző – Stiller Kriszta versei
ÖRDÖGŰZŐ
STILLER KRISZTA VERSEI
névtelen
szívvörös pulcsim évek óta hordom
másikat találni tök nehéz lehet
a szemben zöld tűz, testem körül kordon
mindenkinek intek, hogy továbbmehet
győztem már életet, száz és száz halált
mégsem tudom a keresztneved
mint egy kutya, ki végre fát talált
ürítek, míg az úristen nevet
de nem az isten az, ki életeket másít
talpad alá bújnék, mint egy régi szőnyeg
és amikor rám néz, köp egyet, vagy ásít
míg ráncaim a ráncaidba nőnek
nem veszek már semmit könnyedén
a mosolyod te lehetsz, de a könnyed én
ringató
Isten cigit sodor,
egy felhőn teker,
nem tudom, anyámék
merre mentek el.
Fejemen a paplan,
némán dúdolok,
tök egyedül lenni
nem is új dolog.
Táncot jár a függöny,
néha fellobog,
elképzelt anyáktól
ringatást lopok.
Nem ropognak ágak,
sem a fegyverek,
aludj már el végre,
átkozott gyerek.
ördögűző
holnap jön az isten, ahogy minden szerdán
remélem, legalább itt marad ebédig
nem tudom elvinni, bedöglött a verdám
kettesben maradunk, angyalok se védik
szóval itt leszünk, az úr és én, mi ketten
én hallgatok, amíg ő beszélget
tulajdonképp jöhetne már kedden
most nagylelkű leszek, akár nálam élhet
azt hiszem, nem akar, folyton tőlem retteg
pedig én jó vagyok, mosolygós az ajkam
uram, ne félj, hiszen észrevetted
vagy, ha nem, hát nézz már végig rajtam
ha végre kibékülnénk, lehetnék a támasz
de pólódon felirat: apage satanas
marionett
Esteledik kint, lámpa szuszog már, zárnak a boltok.
Tegnap a tóban túl sokat úsztam, fáj a bicepszem.
Verseket írok májusi csendben, mint aki boldog.
Reszket a szív, csak sejtem a ritmust, néha lefekszem.
Langyos a tested, öklöm a párnád, mozdul a farkad.
Nem tudom, alszol? Arcodon árnyak, fénybaba táncol.
Megfeszülök, mert úgy vagyok itt, hogy mégsem akartad.
Fénybaba testről lógnak a drótok, néha viháncol.
Asztalodon kés, vágd el a drótot, félek a fénytől.
Jobb a homályban, hol cigiszótól hangos az ágyad.
Nem takarom be, reszket a testem, tán a reménytől
Isteni szikrát pöcköl a hasra éjjeli vágyad.
Bent a szobában két kis önarckép, egyik a baltás.
Nyári ruhákat dobtam az ágyra, néha levedlek.
Éva a kígyó párja valóban, isten a pajtás.
Nézd meg a puncim, édes az íze, mint a nevednek.
Északi vér vagy, Dávid a csillag, mely nyakamon lóg.
Függök a dróton, két lator is van, ők se kereszten.
Álmodok ébren, nincs pszichiáter, nincsenek ollók.
Térdelek édes, hidd el a látványt, nem csak elestem.
Tartsd csak a testem, fénybaba arcát rátetoválom.
Oltsd el a lámpát, emberi bőröm fénytelin ázik.
Fogd a kezem, most párnacsücsökre ráül az álom
Árjaszemedben lassan elülnek halni a nácik.
felelgető
– Elindulok, ahogy kérted,
ne félj, mindjárt megyek érted.
kis szoknyában, nagy kalapban
az egünkön csonka nap van.
– Gyere hozzám, ahogy kértem,
összerogytam, fáj a térdem.
Mellettem fák, csupa ágból
félek már a nagyvilágtól.
– Belefonlak két karomba
nem a fák, a létra ronda
istenünket visszakérem
ne lógjon már drótkötélen
– Fogalmad sincs, hogy szeretlek
fűszálak, fák mind nevetnek.
Jó lenne az utat tudni
kérlek, taníts meg hazudni.
– Hogy legyek én veled boldog?
A lelkemen sötét foltok.
Világ végén kutat ások
körülöttem fényvadászok.
– Miért vagyok én veled boldog?
Kitalálni a te dolgod.
Sötét foltok nem zavarnak,
Fényíze van az avarnak.
– Füstszag ömlik, tán a csend ég
– Szívemben laksz, örök vendég.
– Feléd nyúlok, isten ökle.
– Maradj velem, mindörökre.
