Eleve gyanús, de nem bánjuk

A négykötetes szerzőt Murányi Sándor Olivér író kísérte azon az úton, mely „az ezer határon túli magyar egyetemista” lakhelyéül szolgáló, budapesti Márton Áron Szakkollégiumtól indult, és Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredán át vezetett Székelyudvarhelyre. Az irodalmi est-sorozat utolsó állomása Kolozsvár volt.

Míg Magyarországon harmadik kiadása előtt áll Barnás Ferenc a Másik halál című, az est témájaként szereplő regénye, addig Erdélyben kevesen hallottak róla – olvasmányokban jártas, képzett asztaltársaság bizonyítja ezt. Közben a tények a következők: a mai magyar prózába egyéni látásmódot csempésző, új húrokat pengető, Márai-díjas, illetve az Aegon Művészeti Díjat elnyerő szerző Másik Halál című kötete a Kalligram Kiadónál jelent meg tavaly – egy regénysor utolsó műve. A ciklushoz tartozik továbbá Az élősködő (Kalligram, 1997), a Bagatell (Kalligram, 2000), ésA kilencedik (Magvető, 2006) című kötet. Keresztury Tibortól származik az összegzés, miszerint Barnás Ferenc„üdítően szabad és független író, a kortárs magyar irodalom egyik karakteres, összetéveszthetetlen írói világának megteremtője”.

A G. kávézó irodalmi estjén Murányi Sándor Olivér a gyerekkorra, az irodalmi körökön kívüliségre, valamint a regény témájára, áthallásaira és humorára kérdezett rá. Barnásék tizenegyen voltak testvérek, azonban gyerekkoráról, ifjú éveiről, de felnőttkori útkereséséről, pályaválasztásáról is keveset tudhattunk meg. Az író édesanyja Udvarhelytől nem messze született, apjával együtt az 50-es évek végén költözött Magyarországra, szerzőnk Debrecenben látta meg a napvilágot 1959-ben.

Egyetemi tanulmányokat folytatott Debrecentől Münchenig, utcazenélt Nyugat-Európában, magyar nyelv és irodalom, valamint esztétika szakon diplomázott, doktori fokozatot szerzett – ám ezt már más forrásból derítettük ki. Ahogy Barnás mondta, nem tudja, mennyire fontos, hogy egy szerzőnek milyen élete volt. A kilencedik című regényében egyébként önéletrajzi adatokat is találhat az olvasó. Volt fizikai munkás, most pedig egy képzőművészeti múzeumban teremőr.

Barnás Ferenc átveszi az Aegon-díjat a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon 

Hogy titokzatos, semmi kétség. Azt, hogy az emberrel mi történt, az irodalom sokkal elementárisabban adja vissza, fogalmazott az író: az élet kalandját, borzongató összetettségét képes elénk tárni egy jelenetben, párbeszédben. „Mindig gyanúval tekintek azokra, akik az irodalmat szakszerűen tudják előadni” – mondta Barnás. Mert az irodalom akkor van igazán működésben, ha az olvasás megtörténik, toldotta meg előbbi meglátását. Pedig külsősként tekint rá a szakma – említette ennek kapcsán Murányi Esterházy megállapítását, és arról érdeklődött Barnásnál, miért nem tagja semmiféle irodalmi körnek. Ismét eleve gyanús a saját sikere és elért pozíciója, felelte Barnás, de hogy mindez így alakult, a körön kívüliségnek, a véletleneknek és a tudatosan választott utaknak az egyvelege. Ami őt érdekli, az az olvasás során létrejövő információszerzés, a tudás és tapasztalat áramlása, amikor a szöveg belép életünkbe.

A regényben, melynek hőse egy negyvenes férfi, aki pszichésen és egzisztenciálisan összeomlik, kevés külső tér van – jegyezte meg Murányi. Az író ezt cáfolta: a hős mindennapjai, megszokott útjai, az utcák, épületek mégiscsak szerepelnek benne. Egyébként pedig számára a psziché a fontos, annak fejlődése, nem hiába hajt fejet Dosztojevszkij és Thomas Mann, vagy Pilinszky, T.S. Eliot művei, művészete előtt. Regénye gyógyulástörténet, és egyfajta önterápia, hangzott el, viszont a sokat emlegetett gyanú fogta el az olvasót a felolvasás, a szövegek és az információk kapcsán: ez a gyógyulás lehet-e tartós?

Igyekszik mindent elfelejteni olvasmányélményeiből, hogy az áthallásokat elkerülje – közölte Barnás. Az utalás, az más. Az elszenvedett traumáknak, a fasizmus és a kommunizmus borzalmainak, a kudarcnak a feldolgozására és feloldására a humor lehet némileg megoldás, és a regény nincs híján ennek sem.

Barabás Blanka