Törökök, bordélyok, Szeged

Gyakran kérdezik pestiek, történik-e olyan irodalmi esemény Szegeden, ami nem lehetne máshol, amiről az ember elhiheti, hogy a Napfény Városának sajátja, úgy, mint a Kárász utca, a Boszorkány-sziget vagy éppen az Anna-kút. Tehát nem máshonnan importált rendezvény, a road show egyik állomása, ahol a helyi erő megpróbálja feltenni azokat a kérdéseket, amelyek a fővárosi kocsmákban még nem hangzottak el. Ilyenkor először a Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál juthat a válaszoló eszébe, amelyet Orcsik Roland és Kollár Árpád évek óta kitartóan szervez, másodjára pedig a sokkal csendesebb, kevesebb pálinkával és zenével zajló Bene Zoli-könyvbemutatók.

Az utóbbi főként annak köszönhető, hogy Bene Zoli Szeged-történeteket ír. Farkascseresznye című, legújabb regényét 2013. október 30-án mutatták be a Millenniumi Kávéházban, ahol Veszelka Attila kérdések helyett inkább saját olvasmányélményével provokálta a termékeny szerzőt, aki minden évben egy-egy új prózakötetet helyez el a helyi kánonban. Mert Bene Zoli mintha elsősorban Szegednek írna, mint ahogy a SzegediLap szerkesztőjeként is a helyi értékekért dolgozik.

Veszelka Attila és Bene Zoltán (Fotó: Pusztai Virág)

„Kísértetiesen hasonlít a regényed hangulata Hász Róbert A Vénusz vonulása című, legújabb könyvének atmoszférájához” – indította a beszélgetést Veszelka, aki főként a történelmi vonatkozást, a belső utazást és a nyelvezetet találta közös metszéspontnak. A Farkascseresznye ugyanis a 16. századi Szegedre (főként az 1570-es évekbe) vezeti az olvasót, a török berendezkedés utáni időszakba, amikor a város négy része (Alsóváros, Palánk, Középváros és Felsőváros) még nem forrt össze egy településsé. A történetet végigkísérő misztikumot megelőlegezi a cím is, amely valójában a nadragulya egyik népi nevét, a Kárpát-medence egyik legismertebb mérgező növényét rejti.

Az álom és valóság folytonos egymásba játszatására épülő regény meglepő részletességgel mutatja be a 16. századi Szeged mindennapjait, derült ki Veszelka élménybeszámolójából. Megtudhatjuk, hogyan éltek a természetgyógyászat eszközeivel a ferences szerzetesek, akik máig a városban tartózkodnak. Bene Zoltán abba is beavatta a hallgatóságot, hogy szándékában állt felhívni a figyelmet Paracelsus tanaira, amelyről a nyugati orvoslás szinte teljesen megfeledkezett. A 16. századi orvos, csillagjós és filozófus szerint a gyógyítás négy alappillére: az asztrológia, az alkímia (mint az anyag formálásának művészete), az orvos erkölcsi tisztasága és a természetfilozófia ismerete. Ezek rendre visszaköszönnek a könyvben is a természetgyógyászat korabeli módszereinek bemutatásával.

Mielőtt bárki filozofikus vagy történelmi regényként könyvelné el a Farkascseresznyét, érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy Bene Zoltán hasonló alapossággal mutatja be a kor bordélyházait – pikáns szexjelenetekkel. „Itt találhatunk igazán keresetlen szavakkal leírt szerelmi aktust is” – jegyezte meg pironkodva Veszelka. Szintén változatosságot jelent a látomássá váló álmok „regény a regényben” szerkezeti megoldása, valamint az, hogy krimiszerű elemek is találhatók a történetben.

Szegedi olvasó és közönség (Fotó: Pusztai Virág)

„A nyelvezet néha olyan, mintha verset olvasna az ember” – hangsúlyozta Veszelka. Az olvasmányosság és a korfestés együttes célja azonban azt eredményezte, hogy számos olyan kifejezés került a szövegbe, amely a török megszállás időszakát kevésbé ismerőknek gondot okozhat. Ezért a regény végére egy három és fél oldalas szótári rész került. Ebből megtudhatjuk, mi az a cselebi (semmi köze a mai celebhez) vagy éppen az odabasi (semmi csúnyát nem jelent).

A Farkascseresznye több tévhitet is próbál eloszlatni a 16. századi Szeged történelmével kapcsolatban. Az egyik, hogy a városba érkező muszlimok nem törökök, hanem főként délszlávok voltak. Az pedig, hogy a reformáció szinte hatástalan volt a városban és környékén, a ferencesek hittérítő munkájának köszönhető, akik egyébként gyógyfüveikkel hatásosan kezelték a betegeket. „Itt nincs nyugi, itt százötven évig fosztogatnak” – jegyezte meg Bene Zoltán, aki elmondta, hogy a végvári vitézek ugyanúgy végigrabolták a szegedi piacot, mint a törökök.

Aki kíváncsi Szeged 16. századi, gyógyfüvekkel, álmokkal, ferencesekkel, törökökkel és bordélyokkal teletűzdelt, regényes történetére, érdemes megvennie a Farkascseresznyét. Ha pedig megvásárolta, bátran mutathatja az őt faggató pestieknek, hogy például ilyen szépirodalmi események történnek vidéken.

Boldog Zoltán