Hatuma ballada – Varga Imre verse
VARGA IMRE
HATUMA BALLADA
vers
Félvidék meg Fújvidék,
vén budik, ifjú bidék.
kapja-viszi a vigéc:
hadd lám, úgymond, hogy mit ér!
Árdeli hold, sóbánya–
a kibicnek nem drága.
Gyászhuszár sok újvitéz –
lesi, mibe mennyi pénz.
Párt(t)üzérek, pártkanok,
dörzsölt nyelvű kis spanok.
Félvidék meg Fájvidék:
kisebbsegik a bidék.
Fújvidék meg Félvidék,
elvesztette presztízsét.
Mondhatsz értük gyászmisét,
leírhatsz száz procc klisét.
Vészvidék meg Fújd!vidék –
latrinák, fényes bidék.
Félszvidék vagy Jujvidék,
repkednek ott az izék!
Népe sírkerttöltelék,
nyíg, nyafog: ő jött elébb,
s mégis elvették nevét.
Fabudik, fényes bidék.
Van újgazdagsors-regény!
A félgazd’ a’ félszegény –
élete panasz-remény,
hogy egyszer e fél-merény,
ganéba dől, véget ér.
Félvidék és Gúnyvidék.
Városa sincs, hisz vidék.
Minden múltját elvivék.
Elvivék vagy eltevék?–
Szentkor’na? Pár centet ér!
Pâine-chleba a kinyér.
Bolond lyukból dől a szél.
Hol a Régi Dicsőség?
Nincsen ilyen nevő cég!
V. M.-művek bezárva,
mivel meghót gazdája.
S kinek nincsen munkája,
sipirc ki Ojrópába!
Ojrópa meg messze van.
Mennyék, kinek mersze van!
Ki pávát terelgetne,
s van kastélyos nagy kertje;
maradjon hon, amig él,
hej, Fújvidék, Fájvidék!
Határon Tuli Magyar,
a hatuma ezt takarj’,
s kinek háza: hazája,
mások kényszer-szolgája.
Weszd-vidék meg Oszdvidék–
fa klozet, import bidék.
A hatuma több kis törzs,
nyelve-lelke összetört.
Gúnyneve: teddmeg-cseléd!
s párky-faló csőcselék,
vagy pedig szíkelyromán,
bozgor, nem cezaromán!
Hatumának nincs hona.
Hazája? Az otthona.
Mert hatályon túli ő!
Rablóknak való idő.
Mihán magyar, mán ugat,
ebül jácca az urat.
Magzatának hamvvedre,
siralmaknak bő medre.
Ha vannak is szép szavak,
itt mind falsul hangzanak.
Mert a múlt csak trágyalé –
elfolyt Pest-Buda felé.
Hatumaföld oly vidék,
folyton bűnhődi a nép
az ábrándot s valódit.
Maga-mentő, ha lódít.
Ráförmednek, – földre néz.
Vészvidék és Félszvidék.
Európén a bika.
Gyí, gyia, Hollangyia!
Az istennő Hágában
condra mások ágyában.
Baszk vidék meg Kurd vidék –
kint sem olcsók a bidék.
Brüsszel! mondhatnám tovább,
játszva itt az ostobát,
hogy az ótonómiát,
e vidékek bírhassák,
s kiknek tisztje, megadják.
Ojrópa, Hej, szabadság!
2013. október 5.
